A sorozat eddigi részeiből következően talán már látszik, hogy mennyire meghatározó szerepet kap a jungiánus szemléletben az elemi megközelítés. Elemi eloszlás vizsgálat természetesen többféle asztrológiai műfajban is felbukkan. Az eltérések egyrészt a vizsgálatban résztvevő horoszkóp elemek súlyozásának mértékében jelennek meg. Másrészt az eloszlás arányainak értékelésében.

A témába illő anyagok a weboldalról:
Hajo Banzhaf a négy elemről
Stephen Arroyo asztrológiai munkái

Bizonyos tekintetben fenntartásaink is lehetnének a megközelítést illetően, hiszen egyfajta „statisztikai” módszerről van szó és ez talán nem illik egy asztrológiai vizsgálathoz. Ugyanakkor az elemi eloszlásban megmutatkozó hangsúlyok alaposabb vizsgálata érzékletes módon mutat rá arra a hajtóerőre (drive-ra), amely a radix tulajdonosát mozgatja, valamint azokra az alulreprezentált (azaz a nem használt?, elfojtott?, differenciálatlan?) energetikai jellemzőkre, amelyekkel feltehetően dolga lesz. A radixnak egyfajta „műholdképét” kapjuk, amikor az elemi eloszlást vizsgáljuk.

Az például jól látható lehet – maradva a „műholdkép” hasonlatnál – rátekintve egy horoszkópra, hogy mondjuk meglehetősen sok tűz (férfielvű, aktív, cselekvő, győzelemre törekvő) energiával rendelkezik egy adott radix gazdája. Viszont az már a radix konstellációinak analitikus vizsgálatából fog kiderülni, hogy ezzel az energiával mennyire tud élni az élethelyzetekre adott válaszaiban. Mennyire vállalja fel, illetve mi módon rejti el (lásd: extrovertáltabb házak / életterületek vagy introvertáltabb házak / életterületek) a tüzes hajtóerejét. Nem is beszélve egy „jól irányzott” Szaturnusz fényszög kontrolláló / lassító / blokkoló(?) szerepéről.

 

A vizsgálatban résztvevő horoszkóp elemek súlyozása

Ahány asztrológus, ahány asztrológiai műfaj, annyiféle súlyozási metódus létezik. A következőkben leírtak természetszerűleg nem egyedül lehetséges megközelítések, de magukon viselik a jungiánus személyközpontú asztrológiai megközelítés szempontjait.

Ha az elemi eloszlás vizsgálat során a lehető leg-„személyspecifikusabb” eredményre szeretnénk jutni, akkor jól át kell gondolnunk, hogyan súlyozzuk az egyes horoszkópelemeket (személyiségrészeket), s ezen keresztül azokat a jegyeket (elemeket), amelyekben ezek a horoszkópelemek állnak a radixban.

Érdemes különleges hangsúllyal kezelni; a Nap (ego, identitás, életerő, stb.) jegyét, a Hold (alaphangulat, érzelmi folyamatok, alapvető szükségletek, stb.) jegyét, az Ascendens (nyilvános én, az image, az énképviselet) jegyét, s nem utolsó sorban az Ascendens tradicionális urának (az énképviselet elsőbbséget élvező eszköze, a fellépésnél előnyt élvező személyiségrész, stb.) jegyét.

Ugyanakkor a személyközpontú megközelítésből fakadóan elhanyagolhatóak a Szaturnuszon túli planéták, hiszen azok jegyhelyzete sokkal inkább egy adott generációra (több évet, vagy akár egy bő évtizedet is tölthetnek el egy jegyben) jellemző és nem az egyénre – azaz nem személyspecifikus a jegyhelyzetük.

Mindezt figyelembe véve a jungiánus asztrológia által használt súlyozás tehát a következő:
Asc: 3 pont, MC: 1 pont, Nap: 4 pont , Hold: 3 pont, Merkúr: 2 pont, Vénusz: 2 pont, Mars: 2 pont
Jupiter: 1 pont, Szaturnusz: 1 pont, Uránusz: 0 pont, Neptunusz: 0 pont, Plútó: 0 pont
a mindenkori Ascendens tradicionális ura: +1 pont
Összesen tehát 20 pont kerül elosztásra, ahol 1 pont 5%-nak felel meg.

Példaképlet (1964.02.29. 23:55, Esztergom; férfi) a (valószínűleg jól ismert) eloszlási táblázattal:
A Skorpió Ascendens miatt itt a Mars kapta azt a bizonyos hangsúlyt erősítő plusz egy pontot.

Kardinális Szilárd Változó
Tűz Vénusz (2)
Jupiter (1)
    3
Föld     MC (1)
Uránusz (0)
Plútó (0)
1
Levegő Hold (3) Szaturnusz (1)   4
Víz   Asc (3)
Neptunusz (0)
Nap (4)
Merkúr (2)
Mars (2+1)
12
6 4 10

Az elemi eloszlás alapértékeinek tematikus csoportosítása

Érdemes a fenti adatokat csoportosítani, komplementer párokba rendezni, összehasonlítva értelmezni.

Férfi elv – női elv
A tradicionális asztrológia a pozitív polaritású jegyeket kezeli „férfijegyként”, és a negatív polaritásúakat „nőijegyként”. A jungiánus pszichológiai megközelítés más szemszögből közelít és értékel. A tűz elemhez rendeli a férfielvű energiákat (önérvényesítés, dominanciára törekvés) és a víz elemhez a női elvű energiákat (érzékenység, védekezés, alárendelődés).
A példaképlet esetében ez így néz ki:
Tűz (férfielv): 3 pont (15%) – Víz (női elv): 12 pont (60%)
Jól látszik a női elv hangsúlya a radixban.

Elmélet – gyakorlat
Míg a tűz illetve víz jegyek esetében felfedezhető volt egyfajta nemi polaritás, a levegő (elmélet, kapcsolódás, oldódás) és a föld (gyakorlatiasság, nehézkesség, kötés) jegyek esetében ez nincs jelen. A nemi semlegesség, a neutralitás jellemzi őket.
A példaképlet esetében ez így néz ki:
Levegő (elmélet): 4 pont (20%) – Föld (gyakorlat): 1 pont (5%)
Ebben a párosításban az elmélet relatív hangsúlya mutatkozik meg.

Szubjektivitás – objektivitás
Belátható, hogy a tűz (indulat) és a víz (emóció) elemekre jellemző a szubjektivitás (a személyes viszonyulás). Ugyanakkor a levegő (elmélet) és föld (gyakorlat) elemek neutralitása az objektivitással írható le. Érdemes tehát páronként összeadni őket és úgy összehasonlítani őket.
Tűz + Víz (szubjektivitás): 3+12= 15 pont (75%) – Levegő + Föld (objektivitás): 4+1= 5 pont (25%)
A fenti radix tulajdonosa sok tekintetben tehát feltehetően szubjektív.

Proaktív – reaktív
Az elemek (és jegyek) polaritása (+/-) aktivitásukban (kezdeményező) illetve a reaktivitásukban (reagáló) mutatkozik meg. Stephen Arroyo a kiáradó (+) és önelfojtó (-) elnevezéseket használja. Itt is összeadás, majd összehasonlítás a gyakorlat.
Tűz + Levegő (proaktív): 3+4= 7 pont (35%) – Víz + Föld (reaktív): 12+1= 13 pont (65%)
A hangsúly tehát a reagáló üzemmódon van.

Elindító – megszilárdító – változó
A jegyek dinamikai szempontból is összehasonlíthatóak. Az asztrológiával foglalkozók számára a Kardinális (elindító, törekvő), a Szilárd (megőrzés, kitartás) és a Változó (rugalmas, kitekintő) kategóriák ismertek. Érdemes erre is figyelnünk a fenti példánál.
Kardinális: 6 pont (30%) – Szilárd: 4 pont (20%) – Változó: 10 pont (50%)
A relatív hangsúlyt kapó dinamika tehát az a mobilis, alkalmazkodó jelenlét lett.

Superior – inferrior
Ismert azon asztrológiai gyakorlat, mi szerint a leghangsúlyosabb dinamika és elem kombinációja kiad egy (vagy időnkét 2-3) jegyet, ami a szülött hajtóerejét (drive) leginkább összefoglalja, jellemzi – a szuperior (elsőrangú, kiemelt) megoldás. (Ezt szokták „rejtett Ascendensnek” is hívni – szerintem ez megtévesztő, félreérthető elnevezés, ezért a jungiánus asztrológia nem használja.)

Érdemes figyelni az alulreprezentált, nem használt, fenntartásokkal kezelt inferior oldalunkra is. Értelemszerűen ezt a relatíve legkisebb dinamika és legkevésbé jelenlévő elem kombinácója adja (1-2-3 jegy is lehet). Fontos megjegyezni, hogy ha a gyakorlatban ide olyan jegy kerül, amiben személyi jelölő (Asc, MC, Nap, Merkúr, Hold, Vénusz, Mars, vagy az Asc tradicionális ura) áll, akkor azt nem inferior jegyként kezeljük, hanem keressük következő szóba jöhető (kis pontszámú dinamika és elem) jegyet.

A jungiánus gyakorlatban ennek az inferior jellemzőnek a vizsgálatára nagy hangsúlyt fektetünk (ennek részleteibe itt nem mennék bele – maradjon valami az oktatásra is). Csak címszavakban: vizsgáljuk, mint árnyékösszetevőt, mint a vágyképkonfliktus egyik elemét, vizsgáljuk, mint az előálló határhelyzetekre adott lehetséges kompenzáló választ, s kísérletet teszünk a személyiség számára a legnagyobb kihívást jelentő kollektív archetípus megállapítására.
A példaként használt radix esetében a gyakorlat a következő:
Superior – Változó dinamika (10 pont) + Víz elem (12 pont) = Halak jegy
Inferior – Szilárd dinamika (4 pont) + Föld elem (1 pont) = Bika jegy

Összegzés
A fenti képlet analízisének tehát a következő előfeltevésekkel vághatunk neki. Feltehetően egy olyan  szubjektív férfival van dolgunk; aki érzékeny, védekező; akinél az elmélet nagyobb hangsúlyt kap, mint a gyakorlat; aki jellemzően inkább reagáló, mint kezdeményező; s aki a változó, mobilis, alkalmazkodást igénylő helyzetekben érzi otthon magát. A legfőbb hajtóerejét a Halak (változó emocionális) megoldások jelentik. Árnyék kivetítéseiben és/vagy vágyképének egy részében, illetve kompenzáló megoldásaiban, pótcselekvéseiben a Bika (szilárd / makacs, megfogható / földhöz ragadt / anyagias) analógiái jellemzőek.

A folytatásban a házak eloszlásának szempontjait vesszük sorra.

© tick.ervin | Kép: © Cubbish & Álvaro Peñalta – “post party”

Share This