„Életem a tudattalan önmegvalósitásának története” (C. G. Jung)

A személyiség önmegvalósítása, a tudattalanból való kibontakozása egész életen át tartó folyamat. Az élet alapjelenségei polárisak (ki- és belégzés, élet és halál, nappal és éjszaka, világosság és sötétség, meleg és hideg, magasság és mélység, vonzás és taszítás,  sírás és nevetés, építés és rombolás). A psziché struktúrájának fejlődése a differenciáltság irányába energiát igényel. A psziché energetikájához a leépülés és az építkezés (analízis és szintézis) egyaránt hozzátartozik.

A legalapvetőbb pszichodinamika önmagunk lényegének keresése és törekvés önmagunk megvalósítására. A személyiségünk egy önszabályzó rendszer – fázisokkal, egyoldalúságokkal majd ezek ellensúlyozásával. Az egyoldalúságok azon egyéni sajátosságok, törekvések, amelyek Radixban felfedezhető karakterrel szoros összefüggésben állnak. Ezen törekvéseink viszont egy idő után kiváltják a tudattalanból a kompenzáló ellenáramú folyamatokat.

Néhány tipikus pszichés energetikai folyamat pszichében (a teljesség igénye nélkül).

  • Kompenzációs folyamatok – a túlzott egyoldalúságok tudattalanból kiinduló ellensúlyozása.
  • Fejlődés –  a személyiség mint kibontakozó progresszív rendszer.
  •  A fejlődés Self általi irányítottsága – a haladás bonyolult, leginkább spirális jellegű útja, mely során az ellentétes késztetések és beállítódások integrálódhatnak.
  • A feláramlás, a kibontakozás ritmusának meghatározottsága – a Self az a belső lélektani ritmusadó, ami a tudatba való feláramlás és a tudattalanná válás mértékét, ritmusát is szabályozza.
  • Az integráció elve – az ellentétek együttműködésének elérése. Az ellentétpárok illetve az egymástól eltérő erők szintézise energiabeépítést igényel.

A jungiánus asztrológiai gyakorlat szempontjából különösen kiemelt jelentősége van a konfliktusdinamikának.

 

Komplexusok

Azokat a tudattalanban kialakuló konfliktusokat, melyek a legalapvetőbb belső hajtóerőinket foglalják magukba, nevezzük komplexusnak. A pszichodinamika leglényegesebb tényezőjének számít.

Sok esetben a személyiség mélyében megérik valami új, továbblépést igénylő tényező, de a tudatos én még nem kész az előrelépésre, ragaszkodik a régihez. Ugyanis az előrelépés energia befektetéssel járna, s ha a tudatos én éppen szűkében van, akkor nehéz a megújulás. Ez viszont növekvő belső ellentmondást, feszültséget termel. Gyakran a projekcióinkon keresztül nyilvánulnak meg a tudattalan komplexusaink.

A személyes tudattalan elemein túl a mélyebb komplexusok gyökerei gyakran a kollektív tudattalanba vezetnek. Minél mélyebb lelki rétegekből származnak a komplexus erői, jelentőségük annál nagyobb, és ha a tudattal kapcsolatba kerülnek, akkor arra nagyon erősen hatnak. A működését élénkíthetik, izgathatják vagy lebéníthatják. Általános jellemző, hogy egy komplexus felemelkedése, tudatközelibbé válása a tudat számára energetikai kibillentséget is jelent.

A jungiánus asztrológia a fenti tanulság alapján egy aspektus vizsgálata során nem veszi figyelembe az aspektusban résztvevő planéták uralmi, erőnléti, sarokházbéli, eleváltsági stb. helyzetét. A dominancia megítélésében hangsúlyozottan az ún. tudatközeliség szintjére figyel. Tehát a kollektív archetípusokat jelölő planéták (Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz, Plútó) minden esetben hangsúlyosabbak a radix tudatos, vagy tudatközeli elemeivel szemben (Asc, MC, Nap, Merkúr, Hold, Vénusz, Mars).

Az integráció és dezintegráció lelki folyamata természetes történések. Ritmikus, kétfázisú, rendszeres változásuk a pszichikus működés, a lelki fejlődés fontos részét képezi. Maga az asztrológiai analízis is amikor elemeire bontja a konstellációt (élettémát, komplexust), akkor dezintegrál, integrációt bont. Ezt azért teszi, hogy egy új, jobb integráció, ökonomikusabb szerveződés alakulhasson ki.

A dezintegráció energiafelszabadulással jár, ami a tudatos én rendelkezésére áll. Az integráció viszont energiabeépítést igényel, azaz a tudatos én erőbefektetését. A kihívások megterhelik a tudatos ént, de egyben a fejlődését is ez biztosítja, amint az én problémamegoldó kapacitása növekszik. Amikor olyan problémával kerül szembe, aminek bonyolultsági foka meghaladja megoldó képességét, akkor feszültség keletkezik benne, ami arra készteti, hogy megoldó kapacitását fejlessze. Az énnek erre a megterhelésre tehát szüksége is van.

Amennyiben a tudatos én önmagától elkülönít bizonyos archetipikus tartalmakat, akkor az könnyen válik lehasadt személyiségrésszé, aminek logikus következménye regresszívebb szintű működés, és részben vagy teljes mértékben tudattalanná válhat és ott önálló életet kezdhet. Ez a komplexus képződésének fő mechanizmusa. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy komplexusaink mindennapi életünk normális részei, és a személyiségfejlődés provokatív mozgatórugói is egyben.

Nagy kérdés, hogy a komplexus éppen milyen kapcsolatban van a tudatos énünkkel. Amennyiben szinte semmilyen kapcsolata sincsen és közvetett utakon sem jelentkezik, akkor a komplexus passzív, látens állapotban van. Ha a tudat számára direkt vagy indirekt módon problémát okoz, akkor aktivált állapotáról beszélünk. A konfliktusdinamikát az élet olyan kihívásainak, próbatételeinek tekinthetjük, melyeket az én még nem tudott teljesen megoldani. A kihívásokat félre lehet tenni egy ideig, el lehet fojtani, de nem tudjuk a kitenni a psziché világából. („ha kiteszed az ajtón, bejön az ablakon.”)

Döntő tényező, hogy a tudatos én miképpen viszonyul a pszichodinamikai konfliktusokhoz – a jungiánus asztrológia szemszögéből: kollektív archetípusok fényszögei a személyi jelölőkre.

  • A tudatos én  szembekerülhet a komplexussal, konfrontálódhat és tudatosan küzdhet vele, míg csak fel nem dolgozza, és be nem építi harmonikusan személyiség tudatos részébe.
  • A tudatos én kivetítheti környezetére az eredendően belső konfliktust és ekkor külső konfliktus helyzetben küzd meg vele. A komplexusok dinamikájának egyik jellemző jelensége a belső elhárítás. Ebben az elfojtott állapotban a komplexus valahogy mégiscsak realizálja magát. Ezekben az esetekben a tudattalanná tett komplexusok regresszív módon jelennek meg és fejtik ki hatásukat.
  • A tudatos én azonosulhat a komplexusssal. Ilyenkor az  dominánsan jelen van a tudatos rendszerben és hatalmában tarthatja azt, irányítja a személyiséget.
  • A tudatos én teljes tudatlanságban szenvedhet a komplexust illetően. Törzsi társadalmak (a kollektív tudatra van bízva a megoldás). Kisgyermekek (a tudatos én még nincs azon a szinten, hogy ráláthasson a komplexusra). Súlyos pszichés állapotok (nincs energiája a pszichének a komplexus kezelésére).

A jungiánus asztrológia szerint a különböző prognózis-modellek által jelzett planéta-aktiválódások során az esetleges látenciában lévő konfliktusdinamika aktívvá válik és túllép a tudatos én tűréshatárán.

További idetartozó irodalmak a weboldalról:

Ha már a komplexusok kapcsán szóba kerültek a fényszögek, akkor a következő részben érdemes lesz összefoglalni, hogy a jungiánus asztrológia miképpen is értelmezi és hogyan csoportosítja azokat.

© tick.ervin | kép: © Fang Tong

Share This