C. G. Jung felfogása szerint a psziché valamennyi tudatos és tudattalan pszichikus folyamat összessége. A psziché mikrokozmosz, amelyen belül az éntudat csak egy körülhatárolt szeglet, amelyet a tudattalan mint valami határtalan körülölel. A személyközpontú jungiánus asztrológia ennek a pszichének a modellezésére tesz kísérletet a személyes radix (horoszkópábra) segítségével.

A lélektani szemléletű személyközpontú asztrológia belső mintákkal, motivációkkal, késztetésekkel dolgozik. A külső, környezeti tényezőket nem az asztrológia eszközeivel vizsgálja. Erre való a mélyinterjú (családi minták megismerése, a szocializáció folyamatának feltérképezése, az ismétlődések beazonosítása). A felmenőktől öröklött genetikai jellemzőket adottnak veszi, asztrológiai igazolásukkal nem foglalkozik. A személyközpontúságból logikusan következik, hogy aktuális  „égi állásokat” csakis kizárólag az egyén személyes születési képletével összevetve veszi figyelembe. Az aktuális tranzitokra alapozott általánosító napi üzenetek messze távol állnak – vagy távol kellene állniuk :) – a személyközpontú pszichológiai asztrológiától.

A psziché térképe

A Nyilvános én a személyiség legkülső burka a perszóna, a (szerepszemélyiség). Milyen akarok lenni. Hogyan képviselem magam a világban. Hogyan védekezek a világban. Hogyan kapcsolódom (lásd: Asc-Desc tengely). A jungiánus asztrológia modelljében ezt az Ascendensben és konstellációiban (személyes szerepek), illetve az MC-ben és a konstellációiban (társadalmi szerepek) keressük. Az MC-IC tengelyen ezentúl megfogalmazódik a honnan jövök és hová megyek témája is. Az MC egyszerre képviseli a külső és a belső progressziót is.

A Tudatos én, mely a személyiségfejlődés során tudattalanból kiemelkedik (ego és az ő erőtere). A jungiánus asztrológia modelljében a Nap és a Merkúr konstellációival (jegy és házhelyzet, fényszögek) modellezzük.

A személyes tudattalan illetve tudatközeli pszichés rétegekben helyezkednek el a személyes élet során szerzett élmények, tapasztalatok, illetve személyes lelki részeink, amelyek ösztönösebb jelleggel bírnak (a férfi elv ill. női elv személyes összetevői). Ezek személyes részeink a férfi elvű ill. női elvű megoldásainkon túl a nemi identitásunk jellemzőivé is válhatnak. A radix modelljében a Hold, a Vénusz és a Mars konstellációit (jegy, ház, fényszög) vizsgáljuk.

A kollektív tudattalan, mely az ősi kollektív emberi örökséget hordozza magában. Itt találhatók az ősképek (archetípusok), melyek potenciális működési formaként a a psziché energetikai, komplexus alkotó meghatározói. Elsősorban formailag meghatározottak. Személyes tartalmat egyrészről az aktuális környezet ad nekik (család, a kulturális közeg), másrészről az a személyes részünk, amin keresztül a kollektív archetípus megnyilvánul (érzelem, cselekvés, kommunikáció, stb. – azaz a radix személyes vonatkozásai: As, MC, Nap, Merkúr, Hold, Vénusz, Mars). A jungiánus asztrológia modelljében kollektív archetípusnak számít a (férfielvű) Jupiter, Szaturnusz, Uránusz és a (női elvű) Neptunusz, Plútó.

A psziché központjában található a Self, az Ősmag, az Ősvaló, a személyiség integrációs központja, tudattalanbeli ősi forrása, a központi önszabályozás centruma, (nagy-Én, mélymag, isteni én, istenarcúság, ősforrás). A jungánus asztrológia a Radix egészét, illetve annak potenciálját, optimális lehetséges kibontakozását érti alatta.

Mindezt, ahogy jungi analitikus lélektan úgy a jungiánus asztrológia is egyfajta rétegződésben képzeli el. Ennek a rétegződésnek lényegi jelentősége van, hiszen egyben az alá- és fölé rendelődéseket is modellezi. A jungiánus asztrológia az egyes személyiségrészek kölcsönhatásainak (lásd majd később a psziché dinamikája) vizsgálatánál erre épít és nem a tradicionális asztrológia planéta-erőnléti meghatározásaira.

A folytatásban megismerkedünk ennek a rétegződő pszichének olyan különleges alkotórészeivel és asztrológiai vonatkozásaival, mint többek között: anima, animus, árnyék, stb.

© tick.ervin | kép: © Thomás Müller (részlet)

Share This