Rövid összefoglaló Jung viszonyáról az asztrológiához. Az idézetek a Freud és Jung levelezését tartalmazó The Freud/Jung Letters (Abridged Edition, 1979) c. könyvből valók. Fordította: Szűcs Ildikó

1911 májusában Carl Gustav Jung a következőket írta Sigmund Freud-nak, akit akkoriban a mentorának tekintett:

„Az okkultizmus is egy olyan terület, amelyet – nekem úgy tűnik – meg kell hódítanunk a libidó elmélet segítségével. Pillanatnyilag asztrológiával foglalkozom, ami nélkülözhetetlennek tűnik a mitológia valódi megértéséhez. Különös és rendkívüli dolgok találhatóak ezeken a sötét területeken.”

Aztán Jung óvatosan hozzátette:
„Kérem ne aggódjon amiatt, hogy ezeken a végtelen területeken kalandozom. Gazdag zsákmányt fogok hozni az emberi pszichéről alkotott tudásunk számára. Még egy kis ideig varázslatos illatokkal kell kábítanom magam, hogy kifürkésszem a tudattalan szakadékaiban rejtőző titkokat.”

 

Jövőbelátó figyelmeztetés

Freud így válaszolt:
„Tisztában vagyok vele, hogy az okkultizmus tanulmányozására legbelső hajlama vezérli és biztos vagyok benne, hogy kincsekkel gazdagon megrakva fog hazatérni. Ezzel nem tudok vitába szállni, mindig helyes a megérzéseinkre hallgatni.”

Aztán Freud hozzátette ezt a jövőbelátó intést:
„Miszticizmussal fogják vádolni, de a tisztelet, amit a Dementia megírásával vívott ki, egy ideig majd elveszi ennek a vádnak az élét. Csak nem maradjon túl sokáig a gyarmatokon, önnek itthon kell uralkodnia.”

 

Kulcs a lényeghez

Egy soron következő levélben Jung azt írta Freud-nak, hogy estéi túlnyomó részét az asztrológia és a horoszkóp számítás tölti ki „annak érdekében, hogy kulcsot találjon a humán pszichológia lényegéhez”. Mint arról (Jung) levele tanúskodik, az egyik dolog, ami csodálatot keltett benne egy különösen súlyos anyakomplexusban szenvedő nő képletének a felállítása volt. Úgy tűnt, hogy volt a képletben egy alakzat, amely egy T-kereszt formájában pontosan leírta a nő anyjához fűződő viszonyát.

Jung odáig ragadtatta magát, hogy ezt mondta:
„Merem állítani, hogy egy nap fel fogjunk fedezni milyen nagy tudás van az asztrológiában, amelyet intuitívan az égboltra vetítettek. Például úgy tűnik, hogy a Zodiákus jegyei nem mások, mint karakter képek vagy más néven libidó szimbólumok, amelyek leírják a libidó egy adott időpontban érvényes tipikus tulajdonságait.”

(1911 júniusában) Freud erre azt válaszolta, hogy újabban szerénnyé vált és „hajlamos elhinni bármit, ami ésszerűen hangzik”. De aztán hozzátette, hogy aggódik mi lesz, ha Jung a „publikálás veszélyes lépésére” szánja el magát.

 

Freud figyelmeztetése

Később egy másik levélben, amelyet Jung egyik munkatársának írt, Freud kifejezte azon aggodalmát, hogy az okkultizmus tanulmányozása veszélyes terület, amelyre ő nem kísérheti el tanítványait. Későbbi híres szakításuk után, amely 1913-ban következett be, Freud félreérthetetlenül közölte, hogy nagyon kritikusan szemlélte Jung kirándulásait a paranormális jelenségeknek ezekre a gyalázatos területeire. Freud helyrehozhatatlanul csalódott Jung-ban és megdöbbenéssel vette tudomásul, hogy ifjú pártfogoltja ebbe az aggasztó irányba mozdult el.

Freud félelme beigazolódott abban a tekintetben, hogy Jung-ot miszticizmussal fogják vádolni… Nagymértékben Jung asztrológiai tanulmányainak volt köszönhető, hogy kritikusai hosszú időn át azzal a bűntettel vádolták, hogy miszticizmust kever a tudományba.

 

De Jung halad előre

Hosszú szakmai karrierje során Jung számos alkalommal nagy bátorságról tett tanúságot, amikor kutatásaival olyan témákat érintett, amelyekkel a tiszteletre méltó orvosi-pszichiátriai akadémikus körökben rajta kívül senki más nem foglalkozott volna.

Az asztrológia azoknak a sötét utaknak az egyike volt, amelyet tabutémának és tiltott területnek tekintettek. De Jung mindenekelőtt orvosnak és a psziché gyógyítójának tartotta magát. Ezért amikor szükségesnek vélte, hogy a psziché jobb megértése érdekében végigjárja és megvizsgálja ezeket a tabunak tekintett utakat, nem habozott belépni a tiltott területre.

Jung születési képlet számításai folytatódtak hosszú és termékeny életének (1875-1961) hátralévő részében. Ismeretes, hogy amikor Jung különösen zavarba ejtő esettel szembesült, megszerezte betegének horoszkópját, hogy mélyebb rálátást nyerjen annak személyiségére. Ezt nem volt nehéz megtenni, hiszen Jung lánya, Gret Baumann-Jung asztrológus volt.

Egy levélben, amelyet B.V. Raman-nak a hindu asztrológusnak küldött 1947. szeptember 6-án, Jung így írt:
„Mivel tudni akarja, mi a véleményem az asztrológiáról, elmondom önnek, hogy több mint harminc éven át foglalkoztatott az emberi elmének ez a különös rendszere. Mivel pszichológus vagyok, különösen érdekel, hogy minek mutatkozik az asztrológia sajátos megvilágításában a személyiség egynémely komplikációja. Ha nehéz pszichológiai diagnózissal kerülök szembe, többnyire megszerzem az illető horoszkópját, hogy egy tökéletesen eltérő szemszögből is rálátást nyerjek a problémára. Azt kell mondanom, hogy nagyon gyakran úgy találtam, hogy az asztrológiai adatok megmagyaráztak olyan pontokat, amelyeket más módon nem lettem volna képes megérteni. Ezek a tapasztalatok alakították ki bennem azt a meggyőződést, hogy az asztrológia nagy hasznára van a pszichológusnak, mert magában foglal egyfajta pszichológiai élményt, amelyet mi »projekciónak« nevezünk. Ez azt jelenti, hogy olyannak találjuk a pszichológiai tényeket, mint amilyennek azokat a képletek mutatják.”

 

Alkímia

A felületes szemlélőnek úgy tűnhet, hogy Jung kutatásainak középpontjába valahogy az évek során az asztrológia helyett fokozatosan annak kevésbé ismert és sötétebb kishúga, az alkímia került. Végül is Jung Összegyűjtött Munkáinak három terjedelmes kötete foglalkozik az alkímiával, valamint az alkímiai szimbólumok és az emberi psziché fejlődésének, az individualizációnak a kapcsolódásaival.

Azért nevezhetjük az alkímiát az asztrológia kishúgának, mert:
• a reneszánsz alkimistái egytől egyig ugyanolyan járatosak voltak az asztrológia tudományában, mint az alkímiában.
• ezeknek az alkimistáknak az írásai telis-teli vannak asztrológiai képzetekre és szimbólumokra való utalásokkal.

Jung gyakran magára öltötte a nyilvánosságnak tartogatott álarcát és bőséges magyarázatot adott arra vonatkozóan, hogy milyen okok késztették az alkímia és az alkímiai szimbólumok tanulmányozására.

 

A fekete bárány

Jung korában a közvélemény az asztrológiát már tudatának árnyék-oldalára száműzte és csak kicsit tartotta többre, mint gátlástalan sarlatánok sötét sikátorokban játszott babonás, okkult szórakozásának. Így az asztrológia, az alkímia nővére, óhatatlanul ráaggatott piszkos és felesleges címkék tucatjait viselte magán. Ezzel szemben az alkímia ősi művészetét szinte teljesen elfelejtette a modern világ és az asztrológiához képest lényegesen kevesebb jelzőt aggattak rá.

Az alkímia (a kishúg) a huszadik században még eredeti és tiszta formájában létezett. Csak találgathatunk, hogy vajon mennyit nyomott a latban ez a tény Jungnál és mennyiben tolta abba az irányba, hogy végül úgy döntött, inkább az alkímia, semmint az asztrológia kutatásával foglalkozik.

Vajon hanyagolta Jung későbbi éveiben az asztrológiát? Jung Összegyűjtött Munkáinak gondos olvasása és tanulmányozása (csakúgy mint az alkímia és az alkímia szimbólumainak tisztább megértése) hangos, visszahangzó NEM-ért kiált…

Forrás: www.thezodiak.com/astrojung2.html

Share This