Mindenek előtt gyorsan érdemes leszámolni egy legendával, miszerint a mama jó volt. Illetve, hogy József Attila jónak élte volna meg. Sajnos nem így van. Már az első pillanattól kezdve Attilának veszteségélményei, ambivalens érzései vannak a mamával kapcsolatban. A mama beteg volt. Nem csak fizikailag, hanem pszichésen is. Talán 3 éves sem volt még, amikor az mama hosszabb kórházi tartózkodásra szorult. Akár tehetett róla, akár nem, a gyermek Attila számára ez rémületes időszak volt. Az apahiány mellett megélte az anya elvesztését is (vagy az anya „árulását”?). A mama a nyomor, a saját súlyos fizikai betegsége és pszichés problémái miatt érzelmileg elutasítóvá vált a gyermekei irányába. Többször verte el durván és minden kontroll nélkül a fiát. Sőt öngyilkossággal is megpróbálkozott, a 9 éves Attila mentette meg őt. Trauma az apa hiánya miatt, trauma az anya elhidegülése miatt (jó anyaélmény = jó világ – rossz anyaélmény = rossz világ . S itt szeretnék utalni egy másik webszövegemre: A személyes és az archetipikus anya

József Attila többszörösen sérült gyermek, akinek „rossz a világ”, akinek hihetetlen traumatikus élményei vannak az anyjáról, a nővéreiről. Rakjuk ehhez hozzá a radixát (1905.04.11. 20:45, Bp.) Forrás: Trentai Gábor: Öngyilkosok képletei (Radix 5. 1995. év). Ezt időpontot tovább pontosítottam 20:30 környékére (lényegi különbséget a képletben egyébként ez nem okozott).

ja_radix

József Attila Radix (1905.04.11. 20:30, Budapest)

József Attila radixában a Neptunusz irracionális módon megszépíti, eltakarja, a valóságtól elemeli a fiú anyaképét, és ezt az álomképet, aminek alig-alig van köze a valósághoz, keresi aztán minden nőben. Ehhez társul az Uránusz oppozíciójával az ambivalencia – elidegenedés, rendhagyó viszonyulások, lázadás, gyanakvás az árulásra, váratlan kilépések a kapcsolatból –, ami zaklatott ellentmondásos viszonyt teremt az anyával, a nőkkel. Erre erősít rá egyébként a konkrét anyaélmény is. S akkor még nem is beszéltünk a 8. ház válsággeneráló jellegéről.

Az Uránusz-Hold oppozícióra trigont vető Jupiter-Merkúr együttállás feltehetően sokat segíthetne a feldolgozásban. Valószínűleg adott számára, hogy kiírja magából (aktív imagináció). Az élettörténet viszont azt mutatja, hogy ez nem volt elég. A Jupiter-Merkúr közös trigonja az Uránusz-Hold oppozícióra kevésnek bizonyult a „happy end”-hez.

Én még a 4. házas Szaturnusz trigonjával is számolnék (elismerem, hogy tág hatókörű, latens, gyenge trigon). Itt is potenciálisan megvan a rendrakás a kijózanodás, az építkezés lehetősége. Vajon miért nem tudott élni vele? Azt hiszem itt is a gyermekkor negatív élményeiben (veszteség élmények) keresendő az ok. A 4. házas Szaturnusszal kapcsolatos személyes élményei traumatikusak, megfosztottságot képviselnek számára. József Attila „megsértődik” a Szaturnuszára, nem tud túllépni a gyermekkor beégett élményein. Miért tudna? Ki segíti őt ebben igazán? S vajon hagyja-e? Ezen elutasítás okán nem használja a Szaturnuszban rejlő struktúraépítést, illetve a felnőtté válás lehetőségét.

Kép: © Dorothea Lange – Migrant Mother, Nipomo, California (1936) – köszönet G.K.-nek

Share This