Ebben a könyvben C. G. Jung úttörő pszichológiájának elméleti alapvetéseit foglalja össze, tekinti át Jolande Jacobi, a tanítvány és évekig közeli munkatárs.

C.G. Jung pszichológiája

© Animus Kiadó 2009., Budapest
Fordította: dr. Laczkó Katalin

C. G. Jung előszava az első, 1940-es kiadáshoz

A kedves olvasó kezében olyan könyvet tart, amelynek megjelenését a nagyközönség már régóta várta, én magam azonban mindeddig nem voltam abban a helyzetben, hogy ennek a kívánságnak eleget tegyek, és az általam kidolgozott pszichológiai elméletet tömören összefoglaljam. Munkám alapvetően új megközelítést hozott a pszichológia területén, így sem időm, sem pedig alkalmam nem maradt arra, hogy rendszerezve közzétegyem azt. Dr. Jacobi vállalta magára ezt a nehéz feladatot, és technikai részletektől mentes sikeres összefoglalót készített. Az összefoglaló áttekintés kiterjed az összes alapvető területre, vagy legalábbis érinti azokat, s ezáltal lehetővé teszi az olvasó számára, hogy eligazodjon az anyagban. A megadott hivatkozások és a bibliográfia szintén ezt a célt szolgálják. E munka egyik előnye, hogy számos ábra segíti a különböző funkcionális kapcsolatok megértését.

Külön megelégedésemre szolgál, hogy a szerző nem támogatta azt a nézetet, miszerint kutatásaim merev elvi rendszert alkotnak. Az ilyen jellegű ismertetés gyakran túl dogmatikus, és az én elméletem esetében teljesen hibás. Szilárd meggyőződésem, hogy nem érkezett még el az idő ahhoz, hogy megalkossunk egyetlen, mindent magába foglaló elméletet, amely az összes pszichés tartalmat, folyamatot és jelenséget egyetlen központi nézőpont alapján szemléli és írja le. Elméletemet, amely az emberekkel végzett munka során szerzett közvetlen tapasztalatra épül, javaslatnak és kísérletnek szánom egy új tudományos pszichológia megfogalmazásához. Nem pszichopatológia, hanem általános pszichológia, amely tudomásul veszi a kórtan tapasztalati anyagát is.

Remélem, hogy e könyv nem csupán azt teszi lehetővé, hogy az olvasó bepillantson kutatásaim területére, hanem megkönnyíti azok tanulmányozását is.

A szerző előszava az 1973-as, nyolcadik kiadáshoz

Az ok, amiért e könyv írásába belekezdtem – az első svájci kiadás 1940-ben jelent meg – az a növekvő igény, amely C. G. Jung tanításainak érthető és tömör összefoglalása iránt felmerült. Szerettem volna megkönnyíteni e rendkívül termékeny és sokirányú munka megértését. Az előző kiadás széles körben felkeltette az olvasók érdeklődését, ami arra kész te tett, hogy Jung legújabb eredményeivel kibővítsem, és érthetőbb formába öntsem könyvemet. Ilyen kis terjedelemben összefoglalni egy ember egész életművét, hatvan év kutatását majdhogynem lehetetlen feladat, az eredmény pedig csak vázlat lehet. Ugyanakkor e könyv arra késztetheti olvasóit, hogy belevessék magukat Jung terjedelmes írásaiba, és önmaguk számára megtapasztalják a sokrétű pszichológiai és emberi belátást, amely az élet és a tudás szinte minden területét érinti.

A nyolcadik angol kiadás szövege változatlan. A sokszor nagyon tömören kifejtett fogalmak könnyebb megértése érdekében hat ábrát iktattam a szövegbe, amelyek vizuális úton segítik az elmélet megértését. A kedves olvasó itt is megtalálja a tizenkilenc képet, „a tudattalan képeit”, amelyek a pszichés kifejezés és szimbolizáció eszközeként a felnőtt páciensek terápiája során használható új területére irányítják a figyelmet. (Jung használt először rajzot és festményt a folyamat jobb megértéséhez nemskizofrén betegek terápiájában; korábban a pszichoterapeuták csak gyermekeknél és pszichotikus betegeknél alkalmazták e módszert.) A rövid életrajzi rész, valamint Jung angol nyelvű publikációinak jegyzéke ebben a kiadásban is szerepel.

Az egymást követő kiadásoknál szerettem volna a lehető legtisztábban bemutatni, hogy Jung sohasem hagyta figyelmen kívül az empíria módszerét. Mindvégig ennek határain belül maradt még azoknál a pontoknál is, ahol más tudományágak azzal vádolták, hogy bitorolta eredményeiket. A jungi elmélet, generikus természete folytán, kénytelen volt más speciális területek anyagát is felhasználni. A tárgyilagos megfigyelő számára azonban hamar kiderül, hogy ezek az állítólagos határsértések inkább látszólagosak, mint valóságosak. A pszichés anyag, függetlenül attól, hogy egészséges vagy beteg egyéntől származik, csak akkor ragadható meg, ha minden egyes részletet minden oldalról figyelembe vesz, így a szokványos mértékűt messze meghaladó szerteágazó tudás szükséges helyes értelmezéséhez.

E könyvben óvatosan kerültem minden vitát, egyrészt abból a meggyőződésből, hogy a polémia végül senkit sem győz meg, sőt inkább bosszantja és védekezésre készteti az olvasót, másrészt pedig minden komoly tudományos kutatás vagy iskola iránti tiszteletből, akármennyire ellentmondásos is. A psziché világa időben túlmutat minden emberi különbségen és történésen. Magában foglalja minden emberi aktivitás kezdetét és végét. Problémái örök érvényűek, és mindig egyformán aktuálisak. Azok, akik belemerülnek ezekbe a problémákba, meglátják majd, hogy nem csupán az ember által elkövetett borzalmak kulcsa rejlik benne, hanem az ember által valaha létrehozott minden magas rendű és szentséges kreatív alkotás magja is, amelyen a szebb jövőbe vetett, lankadatlan hitünk nyugszik.

Jung 1934-ben egy bázeli szeminárium epilógusában a következőket írta: „Meg vagyok győződve arról, hogy a lélek tanulmányozása a jövő tudománya. A pszichológia úgymond a legfiatalabb természettudomány, és fejlődésének kezdeténél tart. Ugyanakkor ez az a tudomány, amelyre a leginkább szükség van, hiszen egyre inkább nyilvánvaló, hogy az embert fenyegető legnagyobb veszedelem nem az éhínség, a földrengés, nem is a mikrobák vagy a rák, hanem az ember, és nincs megfelelő védekezés a pszichés járványok ellen, amelyek a legnagyobb természeti katasztrófáknál is összehasonlíthatatlanul nagyobb pusztítást végezhetnek. ( … ) Égetően szükséges a pszichológiai ismeretek terjesztése, amelyből az emberek megérthetnék, milyen irányból fenyegeti őket a legnagyobb veszély.”

Ha ez a belátás eljuthatna az emberekhez, hozzájárulva a lelkükben alattomosan munkálkodó erők felismeréséhez, és ezután levonnák a szükségszerű következtetéseket, nevezetesen megvilágítanák előbb a magukban rejlő sötét erőket, hogy megszelídítsék azokat a lelkükbe való szerves integrálás útján, akkor ezek az erők már nem termék őket szeszélyeik játékszerévé, sem őrjöngő fenevadakká a tömegek olvasztótégelyében. Ezzel jelentős lépést tehetnénk a valódi és tartós kultúra fejlődése felé. Mert amíg az ember el nem kezdi saját lelkét rendbe tenni, addig könnyen válhat a tömegnek vakon engedelmeskedő, orránál fogva vezetett áldozattá, és soha nem lehet egy közösség szabad tagja.

Minden közösség, minden nép nagyjából tükrözi átlagos tagjainak pszichés állapotát, és cselekedeteiben felfedi minden egyes lélek magasságát és mélységét, annak megfelelően, ahogy az egyének részt vesznek a történelem alakításában. Az az ember azonban, aki félelem nélkül lép a „belső útra”, és azt veszélyein felülkerekedve bátran követi, végső soron képes lesz majd rálépni a „külső útra” is, a külső valóság világában, félelem nélkül. Mesterien tesz majd eleget a közösségi élet követelményeinek a számtalan eszközzel, amely rendelkezésére áll a természetet szabályozásához, nem téved majd el a belső út labirintusában, továbbá nem merül el lélektelen teremtményként a névtelen tömegben, hanem egyedi személyiségének különleges értékeit mind a belső, mind a külső kalandok során megőrzi.

Most pedig hódolattal szeretnék adózni C. G. Jung emlékének. Hálás vagyok a megértésért és bátorításért, amit e könyv első megjelenése óta tőle kaptam, amelyet az első kiadáshoz írt méltató előszava is tanúsít, és amelynek jótékony hatása ma is érezhető. Ugyancsak adósa vagyok Toni Wolffnak, amiért az eredeti kéziratot átnézte, valamint K. W. Basch professzornak az első angol fordításért. Meg kell emlékeznem azokról a kedves olvasókról, akik bátorítása segített e könyvet világ körüli útján elindítani.

Zürich, 1972. január, Jolande Jacobi

Jolande Jacobi – 1890.03.25., Budapest, Magyarország (19E04, 47N30) – Kos Nap (4°45’)

„Jolande Jacobi (1890. március 25., Budapest – 1973. április 1., Zürich) budapesti születésű magyar, Székács Jolánként ment férjhez Jakobi Andorhoz. 1919-ben költöztek Bécsbe, és ott végezte el a pszichológia szakot. Már ebben az időben levelezett Junggal, majd Zürichbe költözve tanítványa lett, és 1938 és 1943 között kiképzést nyert Jungnál az analitikus-komplex pszichoterápiában. Ezt követően az egyik leghívebb, legagilisabb tanítványaként lelkesen terjesztette Jung tanait, olyannyira lelkesen, hogy Jung tréfásan Alexandriai Szent Katalinhoz hasonlította, aki a császárkori Római Birodalomban halt mártírhalált hitének terjesztéséért. Jolande Jacobi kiváló szervezőkészségének eredménye a zürichi Jung Intézet, amelynek oktató-, kiképző- és kutatómunkájában haláláig részt vett. Számos könyv és publikáció szerzője.” (dr. Koronkai Bertalan).

Share This