A jungiánus asztrológia (akár csak a jungi mélylélektan) a psziché (= radix) működését konfliktusmodellek segítségével, tehát az ellentétes erők küzdelmével írja le. Ezen belül is a legjelentősebbnek azokat a konfliktusokat tartja, melyek a tudattalanban alakulnak ki. Minél mélyebb lelki rétegekből származnak a pszichodinamikai konfliktus (=aspektus) szereplői (= planéták), jelentőségük annál nagyobb, és ha a tudattal kapcsolatba kerülnek, arra nagyon erősen hatnak. Működését élénkíthetik, izgathatják vagy lebéníthatják. Általános jellemző, hogy egy pszichodinamikai konfliktus felemelkedése, tudat közelibbé válása a tudat számára energetikai többletet jelent. A mélységi dimenzió az egyik fő mutatója a pszichodinamikai konfliktus nehézségi fokának.

A pszichodinamikai konfliktus (= aspektus) megélési formái:

  • Az én szembe kerül a konfliktussal: Konfrontálódik és tudatosan küzd vele, amíg fel nem dolgozza és harmonikusan be nem építi személyiségének tudatos részébe.
  • Kivetíti a környezetére: Ekkor az én a belsőből külső problémát csinál és a külső konfliktus helyzetben küzd meg vele.
  • Azonosul vele: Ilyenkor a konfliktus dominánsan jelen van a pszichében és irányítja a személyiséget.
  • A teljes tudatlanság helyzete: Ez tapasztalható például a gyerekeknél, vagy a korán megakadt individuációs fejlődés esetén.

Fontos kérdés, hogy mennyire vagyunk tudatában (Nap, Merkúr) ennek a konfliktusdinamikának. Ha igen hogyan viszonyulunk hozzá. Hatott-e ránk, vagy egyfajta passzivitás jellemző a konfliktusra, és nem kerül a középpontba. Ilyenkor az ego pusztán eltűr, elvisel. A jungiánus asztrológia szerint a különböző prognózis-modellek (tranzit, szekunder direkció, primer direkció) által jelzett planéta-aktiválódások során az esetleg passzivitásban lévő konfliktusdinamika aktívvá válik és túl lép az ego tűréshatárán.

Van olyan, hogy a konfliktus teljesen tudattalanban helyezkedik el. A kérdés ilyenkor az, hogy a többi tudattalan tartalomhoz hogyan kapcsolódik a személyiség egészén belül. Ez is erősen befolyásolja mind a pillanatnyi, mind a hosszan tartó vagy szélsőséges helyzetekben a lelki élet dinamikájában betöltött szerepét. A tudat viszonyulása teheti tehát elsősorban megbetegítővé vagy a kreatív küzdelem forrásává az adott helyzetet.

A konfliktusok tudat-közeliségének és a folyamat változásainak sajátos dinamikai változatai vannak. Általánosságban úgy jellemezhetjük ezt, hogy ha a konfliktus (=aspektus) tudat-közelibbé válik, felfelé mozog a tudattalan mélyéből, akkor az én energetikai többletet él meg. Ha a konfliktus távolodik a tudattól, akkor ellenkező jellegű változást tapasztal. A fentiek alapján a jungiánus asztrológia egy tudat közeli planéta (Hold, Vénusz, Mars) és egy kollektív planéta (Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz, Plútó) kapcsolatában is erre az integráltsági szintre kérdez rá. Az említett energetikai többlet azt jelentheti, hogy nagyobb az esélyem az aspektus által jelzett konfliktus megoldására (tudatosítására, integrálására). Persze ez nem jelenti azt, hogy ezt garantáltan karneváli felszabadultságban teszem. Könnyen lehet ez egy felzaklató állapot is, de a személyes fejlődés szempontjából valószínűleg hasznos.

A jungiánus asztrológia a fejlődést segítő feladatát többféle módon láthatja el. Az egyik legfontosabb az értelmezés, segítségnyújtás a jelenségek pozitív, kreatív értelmének megtalálásában. Az értelem adás mint általános rendezetlenség csökkentő folyamat jelentkezik és lényege a személyiségfejlődés önkibontakozási folyamatában az adott jelenség előrevivő, pozitív aspektusának megtalálása. Hogy ezt elérhessük, ahhoz meg kell értenünk az adott, konkrét személy belső fejlődéstörténetét és pszichodinamikáját. Ugyanakkor az általános lelki törvényszerűségek ismerete és felfedezése az adott esetben nem elegendő, szükség van az illető individualitásának, egyediségének a megismerésére is, mert gyakran éppen ennek az egyediségnek a megtalálásában van a megoldás nyitja.

Kép: © Julia – Mortal Combat

Share This