Kerényi Károly utal a Görög mitológia című művében Hermész (játék, csalás, szárnyas kalapok, hírnökök, játék sípon és furulyán) különös ősi eredetére, titán őseire. Majd leírja hogy lesz az „ős-gyermekből” az olymposi istenek egyike. Tehát eredetében és későbbi pozíciójában, valamint működésében összeköti mélységet, az archaikus eredetet a magassággal. Hermész a szerzés és a vesztés, jóság és a káröröm istene. Mellette tolvaj, leselkedő.

Lélekvezető és lélekfélrevezető. Szónok és szofista. Az Odüsszeia óta szárnyas küldött, az istenek követe, angelos (angyal) is. Komplex, ellentmondásos, archaikus és isteni.

Pasolini Oidipusz című filmjében Angelonak (angelos) hívják a furulyás lélekvezetőt.

Később Merkúr alakjában a rómaiak finomítottak rajta, így vált beépíthetővé a későbbi tradíciókba.

Érdekes lehet, hogy Mihály arkangyal is pszükhopomposz (lélekvezető) volt, aki bizonyos mértékben átvette Hermész szerepét sőt a későbbi keresztény korszakban a Merkúr templomait is örökli. Annyi különbség van, hogy Mihály kénytelen mérlegre tenni a lelkeket. Hermész viszont nem ítélkezett.

“A magyar néphitben Szent Mihály arkangyal alakja elsősorban a halálhoz kötődik. Sok helyen a temetők, temetőkápolnák védőszentje, és úgy tekintenek rá, mint a lélek vőfélyére, aki a halott lelkét – a menyasszonyt – kikéri az Úrtól, a vőlegénytől az örök menyegzőre. A székelyek halálhordozóként tisztelték, és a néprajzkutatók feljegyezték, hogy egy idős csíki parasztember halála közeledtét érezvén ezeket mondta: ‘Nem sokára eljön Mihál bám, hogy kaszájával lekaszáljon.’ A csángók azért imádkoztak, hogy Mihály úr ne csontvázként, hanem angyalként jelenjen meg előttük. A falvakban búcsúkat is tartottak ezen a napon, amelyeken megvendégelték a szegényeket, és arra kérték őket, hogy könyörögjenek a halottak lelki üdvéért. A dunántúli és székely falvakban az elhunytat gyakran helyezik az udvaron felállított ‘Szent Mihály lovára’, mint ravatalra. Ez egy négylábú, szék magasságú saroglyaszerű faszerkezet, amelynek elejét és végét úgy képezik ki, hogy meg lehessen fogni – tehát nemcsak a ravatalozáshoz használták, hanem ezen szállították is ki a halottat a temetőbe. Közösségi használatra való eszköz, rendszerint a templom előcsarnokában vagy magában a temetőben tárolták, és bárki elvihette, akinek szüksége volt rá, és ide is hozta aztán vissza.”

Mihály arkangyal írnok is.
Ő vezeti be az igazhívők nevét egy könyvbe, ő örzi a titokzatos írásjegyeket, a mágikus szavakat.

Mihály arkangyal tanító is.
Ő avatja be a világteremtés csodájába és a földművelésbe Ádámot. Ő tanítja Ábrahámot az Isten ismeretére. Ő adja át a kőtáblákat Mózesnek. Tehát közvetítő is Isten és az emberek között. Az emberek érdekében közbenjáró.

Ő a lelkek kísérője is. Ő kíséri őket az égi Jeruzsálem kapujához.

Ő verekszik meg a Sárkánnyal az Apokalipszisben.

A latin Mercurius alakja csak a görög Hermésszel való azonosítással gazdagodott a lélekvezető szereppel. Ez a jelentéstartalom az archaikusabb görög Hermész sajátja.

Az archaikus Hermész korántsem androgün. Ő bizony igenis férfias (sőt időnként szakállas). Az istenek női küldönce Irisz volt.

Ami pedig a furulyáját (pásztorsípját) illeti. Odaajándékozta azt is Apollónnak az aranypálcáért és a jóslás tudományáért…

Fontos és izgalmas forrásanyag: Nagy András – Kis angyaltan

Share This