– | víz | változó | tél | Jupiter, Neptunusz | trigon: Rák, Skorpió | kvadrát: Nyilas, Ikrek | oppozíció: Szűz

A Halak a 12. állatövi csillagkép, amely két, a farkánál zsineggel összekötözött halat ábrázol. A keleti hal megközelítőleg az északi pólus irányába úszik az égi vizeken, míg a másik a nyugatnak tart. A zsinegek csomóját az Alrischa jelképezi (kettős csillag, jelentése: zsinór, szalag). A halszimbolika előképe Derké a félig haltestű szíriai istennő. Egy görög mítosz szerint Aphrodite és fia Erosz a Typhon nevű szörnyeteg elöl menekülvén vízbe ugrottak és hallá változtak. Hogy el ne veszítsék egymást egy szalaggal egymáshoz kötözték magukat. A mezopotámiai és egyiptomi gondolkodásban termékenység-jelkép, kifejezve a folyók éltető erejét. A templomokhoz szent halastavak is tartoztak. A babiloni papok halsüveg a katolikus papi öltözetbe is átkerült (lásd. püspöksüveg, pápai tiara). A zsidó keresztény kultúrkörben is számtalan hal-jelképpel találkozunk. Kezdve Jónás csodálatos szabadulásával a cethal gyomrából, majd folytatva a sort az újszövetségi csodálatos halfogással, a halász Szent Péterrel a lelkek halászával, ötezer ember táplálása két hallal és öt kenyérrel, Jézus tanításával a halászcsónakból. Egyike az első keresztény jelképeknek, magát Krisztust jelentette. A görög „ikhhüsz” szó halat jelent. IKHTHÜSZ = Jészusz Khrisztosz Theu Hüiosz Szótér (Jézus Krisztus, Isten Fia, a Megváltó)

A Jónás prófétát elnyelő nagy hal az alvilág szimbóluma, a halban töltött három nap a tipológiai szimbolizmus értelmezésében Krisztus halálának előképe, a hal gyomrából való csodálatos kiszabadulás pedig a Megváltó feltámadására utal. Jung archetípusként kezeli, a személyiség mélyebb régióját, a tudattalant szimbolizálja.

A keresztelés szertartásában a víz (aqua vitae) a hitben elnyert öröklét ígérete a lélek-hal számára. A halastavat a keresztelőmedencének (piscina), a halakat a lelkeknek (pisciculi) feleltették meg. Fontosak a csillagászati vonatkozások is. Jézus születése táján került a tavaszpont a Halak csillagképbe. Így kétezer éve a Halak korszakát (aion, világhónap) éljük. A Halak havába esik a nagyböjt időszakának nagy része (időnként az egésze) – talán ezzel is magyarázható a hal böjti eledel volta.

A Halak jegy tradícionális ura a Jupiter (lásd. Nyilas). Felfedezése óta azonban a Neptunuszt is ide sorolják. A gázóriás bolygót 1846-ban pillantották meg először, miután az Uránusz mozgására kifejtett zavaró gravitációs hatása miatt a pozícióját előre jelezték. Nyolc ismert holdja van, de igazán csak a jelentős a Triton. A Triton a Plútónál nagyobb és a feltételezések szerint önálló égitest volt, amíg a Neptunusz maga köré nem vonta.

„A második transzszaturnális bolygó, a Neptunusz a Vénusz »magasabb oktávjának« tekinthető, ugyanolyan értelemben, ahogyan az Uránusz a Merkúr magasabb oktávját képezi. A Neptunusz a legtágabb értelemben vett vágyakozás bolygója, azon vágyé, hogy kiszabaduljunk az én szoros fogságából. Határt feloldó princípiumként éljük meg, és ekképp ellentétét képezi a határt szabó Szaturnusznak…” (Fritz Riemann)

A planéta a tenger, a földrengés és a lovak kékhajú istenétől Poszeidóntól (Neptunusz) kapta a nevét. Míg bátyjai (Zeusz, Hadész) a fény és a sötétség változatlan princípiumait testesítik meg, az ő eleme a víz. Attribútuma a háromágú szigony, állatai a ló és a delfin. Ő nemzette Pégaszoszt (Pegazust) a szárnyas csodaparipát. A tenger fehér tajtékjában időnként ráismerhetünk fehér paripáira.

„A víz ősidők óta a termékenység szimbólumán kívül a lélek egyik alkotóeleme is. Joggal, hiszen a lelki erő úgy termékenyíti meg belsőleg az embert, ahogy a víz a földet. A Nap életet ad. Víz nélkül azonban csak sivatagi, csak halott élet létezik. Lélek nélkül az ember is csak vadállat lenne, esetleg érzéketlen robot, vagy együtt a kettő. Egyedül a lélek képes megóvni az embert ettől a veszélytől. Mivel pedig a lélek él és érez, ezért a víznek is valahogy élőnek kell lennie – és mi más élő is van a vízben, mint a halak!” (B. A. Mertz)

 

A Halak archetípus

Fantázia, mese, sokoldalúság, érzelmesség, azonosulás, beolvadás, áldozat, naivitás, passzivitás, inspiráció, misztikum, jóindulat, szociális érzék. Gyenge éntudat, határok nélküliség, struktúra nélküliség, kaotikusság, rendszertelenség, vakhit, viszonylagosság, gyakorlatiatlanság, feltűnés nélküliség, ingatagság, megbízhatatlanság, illúziók, akaratgyengeség, cselekvés képtelenség.

A Halak esetén a lelki szférának (VÍZ) semmi nem szab határt (VÁLTOZÓ). Nincs célja, nincs iránya, ill. az érzelmek minden és mindenki irányába megnyilvánulnak. A térfoglaló attitűd (Jupiter) a belső világra irányul – tudattalan, a vallás, a hit felé. Ez azonban misztikus jelleget ölt a Nyilas (pozitív polaritású Jupiter) gnosztikus irányultságával szemben.

Nem könnyű a Halak jegyében tartózkodó szerepszemélyiségnek. Képességei csendesek, visszafogottak, tulajdonságai introvertáltak. Fogékony, együtt érző és érzékeny; ám ugyanakkor élhetetlen, életképtelen, hanyag, akarat nélküli, tehetetlen, kaotikus és nem igazi. Erőssége az elfogadó-képessége és a szándéknélkülisége. Minél kevésbé szeretne elérni dolgokat, annál többre jut. (Peter Orban)

Permanens távolodásban a hétköznapoktól; az álom, a fantázia, a virtuális valóság, a mese világában (Neptunusz) érzi otthon magát. Vizes és változó jellege miatt szenzitív, együtt érző, azonosuló, sodródó, áldozatkész és odaadó. Alkalmazkodása azonban csak látszólagos, mint minden vizes jegy esetén. Ugyan kerüli a konfrontációt, és nehezen mond nemet, de amit nem akar, azt nem végzi el. Ahogy a víz, úgy találja meg ő is a kiskapukat, a réseket, finoman kikerülve az akadályokat. Lassú víz, partot mos – ereje a gyengeségében rejlik.

„A vízről a kínaiak azt mondják, hogy mindig a mélységet keresi, azt a helyet, amely legalul van. Ott elfekszik, és arról álmodozik, hogyan juthat még mélyebbre. A víznek az a tulajdonsága, hogy felold, ennek a törekvésnek a szolgálatában áll. Ezért oldja fel az alatta levőt, hogy a helyét elfoglalja, és még lejjebb jusson. A víztermészet alázatos és gyáva és síkos, és meg nem fogható.” (Hamvas Béla)

Megfoghatatlanságában, alaktalanságában kell keresnünk problematikus jellemzőit is. Opportunizmusa, zavarossága, talajtalansága, felszínes miszticizmusa, labilitása, struktúrákat feloldó energiái (Neptunusz), passzív optimizmusa (Jupiter) szinte asztrológiai közhelynek számít. Az irracionális, az álom, az extázis utáni vágya, az evilági hétköznapiságtól való elfordulásával együtt, könnyen fordíthatja a könnyű megoldásokat kereső Halak személyiséget a drogok (tudatmódosító anyagok, idealista közösségek) irányába.

Fellépése a bizonytalanság és koncentráló figyelem között mozog. Vonzó benyomást kelt titokzatosságával. Mosolya sokat ígérő, elrejti a fellépése bizonytalanságait. Általában jó színész (komédiás), könnyen belebújik más szerepekbe is. Alkalmazkodó fellépése igazodik a társ elvárásaihoz. Átalakuló képessége átsegítheti őt az élet nehézségein. Kiválóan tudja játszani az elesett, a sajnálatra méltó szerepét. Szerepjátéka az alkalmazkodás szerepjátéka, a szeretve lenni céljából.

Labilitása nem olyan mértékű, hogy bármit meg lehetne vele tenni. Azonban, ha szeret, akkor nagy áldozatot tud hozni. Megelőlegezi a szeretetét. Képes az első lépésre is a kapcsolat beteljesülése érdekében, de mert tudja magáról, hogy hajlamos feladni énjét – ezért arra nagy érzékenységgel vigyáz.

Kiegészítésképpen támaszt, szilárdságot, gondoskodást, elővigyázatosságot, életrevalóságot, gyakorlatiasságot keres. Arra vágyik, hogy a reális világ felöl semmilyen veszély ne fenyegesse őt. Jó érzékkel, ösztönösen gyakorlatias partnert igyekszik választani magának. Az ösztönösség, a ráérzés az erőssége.

„A szülött éppen az individuum beszűkítő bilincséből keres szabadulást; mely az én számára a szenvedés helyét jelenti. Minden én-jellegű dolgot az elszakítás, az elszigetelő magány és a védtelenség aspektusából él meg. Ezért arra törekszik, hogy énjét feloldja; szeretné azt feláldozni lénye kibővítése, illetve egy olyan nyitottság kedvéért, amely képessé teszi őt arra, hogy az összes élő dologban jelen legyen. Önzetlen szeretete, empatikus képessége és együttérzése révén juthat el önmaga megértéséhez. Ilyeténképpen azon vallásos irányultságú emberekkel találkozunk ehelyütt, akikben ötvöződik a metafizikai és a transzcendens dolgokra való érzékenység egy olyasfajta megélési képességgel, amely a meditációs elmélyüléstől a víziószerű meglátásokig terjedhet. Önfeláldozásukat az embertársi kapcsolatok szintjére is átültethetik, megnyilvánulhat szociális, terápiás és más segítő jellegű tevékenységekben, vagy egész egyszerűen egy nagy szerelemben is. A Halak-szülött alkatánál fogva érzékenyebb-nyitottabb, mint mások, ugyanakkor döntő jelentőségű számára, hogy elfogadja-e ezen adottságát, hisz az ugyan nagyobb szenvedést okoz neki, ám segítő, és vigaszt nyújtó ereje is abból származik. Vagy pedig kitér sebezhetősége elől, megkeményíti magát, és közönyösséget mutató magatartásmódokba menekül, amelyek mögé bújva – virtuóz átalakuló művészként – megfoghatatlanná válik.” (Fritz Riemann)

 

A 12. ház

Viszony a határtalanhoz, a tudattalanhoz. Az anyagtól való elfordulás, megszabadulás. Önfeláldozás, lelki szolgálat, a lelki valóság felismerése. Egység-tudat. Befelé fordulás, izoláció, titkok, miszticizmus, elfordulás a Te-től, kivonulás a világból, az álom világa. A kollektív tudattalan területe.

A ház a jelen élet elengedésének területe, de egyben egy eljövendő, új létformára való lelki felkészülésé is. Ebben a házban valamit (valamiket) fel kell adni a továbblépés érdekében. A régi struktúrák feloldódásra vannak itt ítéltetve. Tanulási terület (az önmagunkról való tanulásé), lemerülve a tudattalanba, és meghallgatva az álmok és fantáziaképek mondandóját.

A ház, mint az létezés utolsó területe, a megsemmisülés témáját hordozza magában. Hangsúlyozni kell azonban, hogy nem a psziché, azaz nem az élet megsemmisítését jelképezi a terület, hanem az egó, az egó dominancia, a világiság válságát. (Peter Orban)

A lelki élet kerül itt a középpontba. A keresett inspirációk megtalálásában a meditációk, a kontemplációk vagy a vizualizációk a segítségül szolgálhatnak. A hatodik és a tizenkettedik ház szembenállása a világi ill. a lelki szükségszerűség feszültségét jeleníti meg . Amíg a 6. házban a fizikai valóság szükségszerűségeit kell megtanulnunk, addig itt a 12. házban a személyiségfejlődés lelki tanulságaival kell szembesülnünk egyfajta izolációs folyamat során.

Megfoghatatlanság(12.) – Áttekinthetőség(6.)
Határtalanság(12.) – Korlátozás(6.)
Feloldódás(12.) – Rend(6.)

A terület hangsúlyossága esetén a szimpátia és az együttérzés mások iránt fejlett lehet. Mint a lelki tanulás háza, szembesíti az egyént cselekedetei (6. ház) eredményeivel. Lehetőséget kínál a lelki fejlődésre (ráébredés, megvilágosodás), amennyiben az egyén él a ház kihívásaival, azaz önkéntesen korlátozza magát, elmerül az álom világában és figyel (és hallgat) tudattalanjának bölcs üzeneteire.

A személyiség erős igényt érezhet a visszahúzódásra. Ha egy horoszkópban hangsúlyt kap akkor az egyén a belső dolgaira lesz beállítódva és elmélkedővé válik. Vágyik a visszavonulásra a világtól azért, hogy álmaiba merülhessen. Bizonytalanságot érezhet az identitását illetően. Szeretne több lenni, mint ami, anélkül, hogy pontosan tudná, mi szeretne lenni tulajdonképpen, és azt hogyan érhetné el.

Ez a vágyakozás a frusztráció érzését vonhatja maga után, és olyan menekülési formák, mint alkoholizmus, nappali álmodozás lehetnek a következményei. A személyiség passzívabb, mint bárhol máshol, és alig képes elhatározások meghozatalára. Az alapvető érzés ebben a helyzetben, hogy el van szakítva, el van vágva a világtól – önmagára van hagyatva, mindenkitől elzárva.

 

A 12. ház lélektani vonatkozásai

„Elcsodálkoztam a csillagokon /elcsavarogtam a földön / hazaértem a szerelemben / fönnakadtam a világ rendjén / előbb halok meg mint szeretném” (Horváth Elemér)

A tudattalan rendszerén belül a kollektív tudattalan koncepciója Jung talán legjelentősebb gondolata. A kollektív tudattalan realitását az emberiség mindíg is észlelte, s valamilyen módon meg is fogalmazta.

A mindennapi, egészséges átlagember esetében a psziché ezen rétege közvetlen módon nem nyilatkozik meg, nem ismerhető fel. Közvetlen észlelése általában csak rendkívüli lelkiállapotokban pszichózis, válságok, lelki zavarok vagy csúcsélmények, megvilágosodás, misztikus élmények, szerelmek, vallási megtérések) tapasztalható.

Közvetett módon ott van álmainkban, fantáziáinkban, projekcióinkban inspirációinkban. Az izoláció, a medidatív tudati állapotok megélése során közelebb kerülhet hozzánk.

A transzcendens tapasztalatok, a misztikum, az átszellemülés állapota. Az anyagi világtól való elzárkózás által kapott egyesülési lehetőség a kollektív tudattalannal.

„Ilyeténképpen a Neptunusz a lélek területét szimbolizálja, ahonnan sejtések, inspirációk és víziószerű sugallatok, jelentésteljes álmok, és csupán az értelmünkkel már fel nem fogható bizonyosságok szintúgy érkeznek, mint ahogyan hallucinációszerű fantáziaképek, önámítások, kényszerképzetek, és a valóságtól távol álló vágyálmok. Míg az Uránusz villanásszerű felismeréseivel szétfeszítette a határokat, addig a Neptunusz feloldja azokat az én és a külvilág, a tudat és a tudattalan kölcsönös egymásba hatolásának rendkívül finom cserefolyamatában. Nyilván érthető, hogy ennek az alkotóelvnek csak akkor felelünk meg, ha stabil én- és személyiségmagot fejlesztettünk ki magunkban és megtaláltuk az önmagunkkal való azonosságot – különben az a veszély fenyeget, hogy védtelenül ki leszünk szolgáltatva a minket elárasztó idegen befolyásoknak, amelyek akár azt is eredményezhetik, hogy eltávolodunk önmagunktól és elveszítjük az énünket.” (Fritz Riemann)

 

Neptunusz

Álom, határtalanság, feloldódás, fantázia, mese, megfoghatatlanság, vágyakozás. Köd, szenvedély, illúzió, félrevezetés, gyengeség, befolyásolhatóság, Maya. Az Angyal, a Szent, az Elérhetetlen.

Az egyetemességben való felolvadást, a kiáradó szeretetet, az áldozatkészséget jelképezi. Ugyanakkor a keretek szétolvadását, a határtalanságot, a káoszt is jelenti. Jelzi, hogy hol vagyunk befolyásolhatóak, hol vagyunk különlegesen szenzitívek, hol vagyunk odaadóak.

Határok feloldása, a káosz. A misztikum, a spiritualitás, az ozmózis (átszivárgás), szenzitivitás, együttérzés, az inspiráció.

Megmutatja melyik házban kényszerülünk szembesülni a bizonytalansággal, a csalódásokkal, a káosszal. Ugyanitt hajlamosak vagyunk elkerülni a feladatokat, kitérni a szükségszerűség elöl. Itt ködösítünk. A feloldódás, az önfeladás, a feltétlen hit, az álmodozásaink helyét jelöli meg a képletben.

A határok, a struktúra feloldásán dolgozik, azaz a Szaturnusz ellenében. A felépítettet lebontja, az alapokat aláássa, a kényszert fellazítja, a kötelességeket kikerüli. Talán mindezt előre tudta Szaturnusz (Kronosz), amikor lenyelte a fiát, Neptunuszt (Poszeidónt).

„(…) aki, ahogy a tengeren, az erdőben is, fölemeli a mohos köveket, a harasztot megbolygatja, a gyep alatt turkál és korhadt törzsek alatt kutat, egészen természetesnek találja, hogy a tengerfenék és az erdő mélye rokon. Annak azt, hogy Poseidón egyaránt a tenger és az erdő istene, nem kell sokat magyarázni. Ez a rejtett lét, az elragadó felszín alatt tenyésző homályos nyüzsgés az ő birodalma. (…) És az ember tudja, hogy a léleknek is van sziklaalatti és harasztalatti része, amely a félelmetes férgektől éppen úgy nyüzsög. A tudattalan, ha önmagát ki akarja fejezni, mindig óceán vagy erdő képében jelentkezik. S ebben az óceánban, mely nem egyéb, mint erdő a víz alatt – és erdőben, amely nem egyéb, mint óceán a földön, ebben az emberi lélekben, amelynek tudatalatti része az óceán mélye, Poseidón uralkodik (…).” (Hamvas Béla)

 

A Neptunusz lélektani vonatkozásai

Neptunusz (Poszeidón) a görög mitológiában a tenger, a földrengés(?), a lovak(?) kékhajú istene. Jupiter (Zeusz; fény) és Plútó (Hádész; sötétség) testvére, Szaturnusz (Kronosz) fia. Eleme tehát a víz, ezért teremtő ereje ellenére, a női princípium hangsúlyosabb benne.

Jelképe: a háromágú szigony. Állatai: ló (Neptunusz nemzette Pegazust), delfin – tengeri kentaurok: ló és hal keveréke. A mítosz szerint Atlantisz istene is ő volt (létrehozta és elpusztította). Jupiter a felvilág ura, Plútó az alvilágé, Neptunusz a középső világé. Mint tengeristen a kiismerhetetlen távoli vizek ura volt. Közelebb áll tehát Plútóhoz, amit az is megerősít, hogy az alvilágba általában vízi-út vezet.

Erősíti titokzatosságát és megismerhetetlenségét, hogy a sűrű sötét erdők istene is ő volt. Valóban a kollektív archetípusok egyik legősibb képviselőjével állunk szemben. Rejtelmessége, kaotikussága, ősisége jól reprezentálja a kollektív tudattalan szféráját.

A Neptunusz a Plútóval együtt a lélek feminin kollektív archetípusa, és mint ilyen összetevő része az anima archetípusának. A Neptunusz képviseli a ködös, rejtélyes, kaotikus, káprázattal teli, illuzórikus világot. A lélek mesebeli, elérhetetlen, misztikus Atlantisz szigetét.

 

Share This