Mindenekelőtt vegyük komolyan, hogy a gyermeki én a tudatosság nagyon alacsony fokán áll, és elsősorban az érzelmi, ösztönös oldala a domináns. Logikus tehát, hogy a képlet vizsgálatánál a Holdra helyezzük a hangsúlyt. Jung szerint a tudat fokozatosan emelkedik ki a személyiségfejlődés során a tudattalanból. A tudat ill. az identitás megjelenése egy második születés a család szociális méhéből. Az első az a biológiai születés volt.

Márpedig ha mindez így van, akkor a gyermek fokozottan kiszolgáltatott egyrészről azoknak a pszichés energiáknak, amelyek a kollektív tudattalan irányából a kollektív planéták képében jelentkeznek. Másrészről fokozottan ki van téve a szülők radixának. Még felnőttként is hatalmas energia befektetés az ego részéről ezen pszichodinamikai beáramlások kezelése. A kisgyermekek esetében nyugodtan állíthatjuk, hogy a teljes tudatlanság helyzetéről van szó, plusz ott van még a szülői képlet hatása.

Ismert a „lelki köldökzsinór” fogalma. Azaz a szülő és a gyermek között erős tudattalan pszichés kapcsolat működik. Ez odáig megy, hogy a gyermek a szülő álmait álmodja időnként. Jung leír egy esetet, amikor is az apa analízisre járt hozzá, de nem emlékezett az álmaira, ezért a kisfia álmait (aki minő véletlen, intenzíven álmodott) elemezték. Amikor később az apa is elkezdett álmodni, a kisfia álmainak gyakorisága jelentősen lecsökkent.

A szülők képlete nélkül nem lenne szabad belemenni egy gyermek képletének elemzésébe. Láttam már olyan hármas szinasztriát (anya-apa-gyermek), ahol a szinasztrából jött össze olyan konstelláció a gyermek Holdjára, ami csak az ő képletéből nem volt sejthető, és ami magyarázatot adott bizonyos – egyébként érthetetlen – viselkedésmódokra és/vagy szomatizálásra.

Kép: © Alysson Borges – Child

Share This