Az ismert pszichoanalitikus asztrológiai tanácsadás közben szerzett tapasztalatairól szóló könyvét feleségem (Mészáros Csilla) fordította. A magyar változatban megjelent ajánlásomat tartalmazza az oldal.

Útmutató asztrológia

KönyvFakasztó Kiadó 2002, Budapest
Fordította: Mészáros Csilla

Riemann nevét az olvasók két könyve alapján ismerhették eddig… Mindkettő – Az öregedés művészete és A szorongás alapformái – túllépett a száraz, tudományos stílus keretein és szélesebb körben is népszerűvé vált. A szorongás alapformáiról szóló könyve német nyelvterületen mindenképpen „alapmű”-nek számít, de nálunk is jól cseng a szerző neve, különösen az önismereti témák iránt érdeklődő olvasók körében.

A Müncheni Pszichológiai Kutató és Pszichoterápiás Intézet docense és kiképző analitikusa volt, de korán felismerte a kizárólagos természettudományos szemlélet korlátait és primér voltát. Törekedett arra, hogy az embert makrokozmikus szinten is megközelítse. A szorongás alapformái című munkájának bevezetőjében használt kozmikus hasonlata jól érzékeltette nyitottságát az akadémikus pszichológián túlra, és a figyelmes olvasóban joggal merült fel a gyanú, hogy gondolkodásától nem idegen az asztrológia szemléletmódja.

S valóban, ahogyan azt a jelen könyv bevezető fejezetei egyikében megírja, már analitikussá való kiképzésének idején megismerkedett az asztrológiával, és későbbi pszichoterápiás gyakorlatában egyre nagyobb biztonsággal alkalmazta is az asztrológia önismereti modelljét. Riemann 1976-ban, hetvennégy évesen foglalta össze tapasztalatait a témakörben. E munka eredménye ez a könyv, amelyet végre magyar nyelven is olvashatunk. Gondolatai – huszonhat év távolából is – korszerűek, és ami még fontosabb, időszerűek.

Annál is inkább, mert a belső motivációkra figyelő pszichológiai szemléletű asztrológiai gondolkodás nehezen tör utat magának a hazai gyakorlatban. Ha mégis, akkor az egyrészt kimerül az üres szólamokban és megfeleltetésekben, másrészt az alapstruktúrát lazítja fel új, hipotetikus elemek bevezetésével. Bármelyikre is helyezze a hangsúlyt, ez az irányzat is nehezen tud megszabadulni a „mindenható asztrológia” idealista gőgjétől, és a „nagy igazság” mindenáron való bizonyításának a vágyától.

Riemann ezzel szemben nem törekszik az asztrológia tradicionális rendszerének forradalmi megújítására. Az „önmegvalósító” asztrológusi attitűdöt elutasítva, a hangsúlyt az életsegítő praxisra helyezi át és ebben az emberközpontú pszichoanalitikus gyakorlat írott és íratlan szabályaihoz igazodik. Különválasztja egymástól a „kozmotípust” (horoszkóp) és a genetikai adottságokat, valamint a környezet alakító erejét. A könyv élő példa arra, hogy a „kevesebb gyakran több”, illetve, hogy határai felismerésével az asztrológia csak nyerhet.

Riemann minden mondata jelentőségteljes és informatív értékű. Pszichológiai megközelítései, terápiás gyakorlati tapasztalatai a jegyek, illetve a bolygók ismertetése során izgalmas, új felismerésekhez juttatják az érdeklődőt és további ismeretszerzésre ösztönzik. A könyv ugyanúgy szól a laikus, az asztrológiában nem jártas olvasókhoz, mint az asztrológia iránt érdeklődő, azzal foglalkozók köréhez. A szakemberek (gondolok itt pszichológusokra és asztrológusokra egyaránt) is új, megfontolandó szempontokhoz juthatnak általa, sőt kézikönyvként használhatják. Figyelemmel kísérve a fordítás folyamatát – némi szakmai jellegű közreműködést is vállalva –, naponta új élményt jelentett a szerző józan, gyakorlatias, „hatásvadász ezoterizmus”-tól mentes stílusa és mondanivalója.

Fritz Riemann
1902.09.15. 03:45, Chemnitz, Németország (12E55, 50N50), Zónaidő: +01 (CET)
Szűz Nap (21°20’), Vízöntő Hold (19°15’), Oroszlán Ascendens (29°45’), Bika MC (19°45’)
Berlinben szerzett pszichoanalitikusi képesítést, és itt működött gyakorló analitikusként. A második világháború után a Müncheni Pszichológiai és Pszichoterápiás Intézet docense és kiképző analitikusa lett. Az Academy of Psychoanalysis (New York) tiszteletbeli tagjává választotta. 1979-ben hunyt el Münchenben.

Share This