„Az ego és a tudat viszonylatában ‘pszichés gravitációt’ figyelhetünk meg: az ego hajlamos visszatérni saját tudattalan állapotába. Ez a hajlam fordítottan arányos az ego és a tudat erejével, vagyis minél erősebb és energikusabb töltése van a tudatnak, annál szabadabb pszichés energia (libido) áll az ego rendelkezésére akaratként és érdeklődésként, és annál kisebb a pszichés gravitációban kifejeződő tehetetlenség. És fordítva: minél gyengébb a tudat és az ego, annál erősebbé válik a pszichés gravitáció, amely szeretné megőrizni a tudattalan állapotot. Ebben az esetben az ego és a tudat esetleg nem eléggé fejlett ahhoz, hogy ellenálljon a vonzásnak – gondoljunk a korai emberekre és a gyermekekre –, de az is előfordulhat, hogy betegség, fáradtság vagy más körülmény miatt gyengült le.

Mi itt a két rendszer – a tudat és a tudattalan – energiatöltései és tartalmai közötti feszültségekkel foglalkozunk. Itt is a nagyobb tömeg vonzásának elvével találkozunk, s a nagyobb tömeg a pszichében nagyobb energiatöltésként jelenik meg. Ahogy fejlődik a tudat, hajlamos egy független és viszonylag önmagában álló rendszert kialakítani, közepén az ego-komplexummal.

Amikor a tudat energiaszintje (energia-töltöttsége) megfelelő mértékűvé válik, a tartalmak már benne tudnak maradni, vagyis a tartalom tudatos és nyitott a tudatosulás felé. Ám amikor a tudati rendszer energiaszintje és töltöttsége lecsökken, a benne lévő tartalmak a nagyobb energiatöltésű tudattalan tartalmak – archetípusok és komplexusok – vonzása alá kerülnek, azaz újra a tudattalanba süllyednek.

Olyan helyzetet látunk tehát magunk előtt, amikor bizonyos tudattartalmak komplexusként mozognak egy olyan lelki erőtérben, amelyben a tartalmak energiatöltése és azok iránya a meghatározó. Az ilyen viszonyok azonban nemcsak dinamikus, hanem szimbolikus folyamatokban is megjelennek a pszichében. A képek és szimbólumok síkja közelebb van a tudattalanhoz, mint a tudat síkja, de gyakran a szimbolikus síkon végbemenő folyamat rendelkezik egy olyan előrelátó (anticipáló) jelleggel, amely elősegíti a későbbi tudatosulási folyamatot.

A pszichés depresszióra is jellemző például az abaissement du niveau mental (tudatszint-csökkenés) a tudat libidóvesztése, ami a lelkesedés és kezdeményezés hiányában, az akarat gyengeségében, fáradtságban fejeződik ki, amikor az ember képtelen összpontosítani és dolgozni, valamint olyan ‘negatív’ tartalmakban, mint például a halál és a kudarc gondolata, az életuntság, az öngyilkos késztetések stb. Gyakran azonban ez a lelki folyamat is láthatóvá válik, vagyis a fény, a nap, a hold vagy a hős alakjában jelenik meg, akiket elnyel az éj formájában megjelenő sötétség, a feneketlen mélység, a pokol, a szörnyek. A mélylélektani elemzés ilyenkor egy archetípus (például a Rettenetes Pusztító Anya archetípusának) betörését mutatja ki, amelynek oly nagy a pszichés vonzása az energiatöltése révén, hogy az ego-komplexum energiatöltése képtelen ellenállni neki, ‘belesüllyed’ és ‘elnyelődik’.”

Erich Neumann: A Nagy Anya | Ursus Libris, 2011 | Fordította: Turóczi Attila
Kép: © Fadhlul Ain Abd Raffar – Gravititation

Share This