Az egyik legnagyobb jelentőségű archetípus elemzése nagy alapossággal járja körbe a psziché e nagy témáját, mellyel bizony komoly újragondolásokra késztet a sztereotip asztrológiai megközelítésekben is.

A nagy anya

© Ursus Libris 2005, Budapest
Fordította: Turóczi Attila

Ebben a könyvben megkíséreljük az egyik archetípus szerkezeti elemzését, melynek során arra törekedtünk, hogy bemutassuk belső növekedését és dinamikáját, valamint a mítoszokban és az emberség szimbólumaiban történő megjelenését. Ez a vállalkozás az analitikus pszicholó­gia központi szükségleteiből fakad, mivel akik nem jártak analízisbe és így nem tapasztalták meg az archetípusok valóságát, azoknak – elméleti és gyakorlati értelemben egyaránt – nehéz megérteniük, mit ért az analitikus pszichológia archetípuson.

Az egész könyv során rengeteg művészeti és mitológiai anyagot idézünk, de még így is meg kellett válogatnunk, mi kerüljön be a könyvbe. Választásunk tetszőlegesnek tűnhet abban az értelemben, hogy minden műalkotást és minden mítoszt hasonló vagy nekik megfelelő más műalkotásokkal és mítoszokkal lehetne helyettesíteni. Szeretném azonban hinni, hogy a képi és mitologikus anyag 11. részben megkísérelt elrendezése, kifejtése és osztályozása nem tetszőleges, amennyiben az archetípusnak az 1. részben bemutatott lélektanán és szerkezetén alapul.

Azok az olvasók, akiket nem köt le az archetípus saját természetéből adódóan nehéz elméleti elemzése, akár rögtön a 11. rész olvasásával is kezdhetik a könyv tanulmányozását, ami a hatalmas szöveges és képi anyaga révén önmagában is sokat segíthet az archetípusok világának megértésében. Akik szeretnének alaposabb tájékozottságra szert tenni, kénytelenek lesznek elolvasni az 1. részt is.

Ezzel korántsem szeretném azt az érzést kelteni Olvasóimban, hogy az 1. rész pusztán a tudományos pszichológia iránt érdeklődő lélekbúvárok zárt körének érdeklődésére tarthat számot. Éppen ellenkezőleg. A cél az volt, hogy minden komoly érdeklődőnek bevezetést nyújtsunk az archetípusok világába, a bevezetőt pedig a lehető legegyszerűbb módon alkossuk és fogalmazzuk meg. E cél érdekében az 1. rész számos ábrát tartalmaz, amelyek a tapasztalat szerint sokak számára nagyban megkönnyítik az anyag megértését (azonban egyáltalán nem mindenki számára).

A bevezetés nem általánosságban foglalkozik az archetípusokkal, hanem egyetlen konkrét archetípus áll a központjában: a Nőiség vagy még szűkebb értelemben a Nagy Anya ősképe.

Ez a könyv „a Nőiség mélypszichológiájának” első része, de megelőzte egy másik, kisebb kötet ugyanebben a témában (E. Neumann: Zur Psychologie des Weiblichen), valamint Apuleius Amor és Psyche meséjének elemzése. Az analitikus pszichológia sokat foglalkozik az egyén meg-megújuló egészségével és fejlődésével, ezért az egyik legszükségesebb és legfontosabb feladata a női lélek különleges jellegének felderítése.

Ám a Nőiség kérdésköre ugyanilyen fontossággal bír a kultúrpszichológusok számára is, akik felismerték, hogy a mai emberiségre leselkedő veszély részben a maszkulin intellektuális tudat egyoldalú patriarchális fejlődéséből adódik, ami már nincs egyensúlyban a lélek matriarchális világával. Ebben az értelemben a Nőiség archetípusos-pszichés világának a jelen könyvben megkísérelt feltárása egyben a kultúra későbbi gyógyításához is segítséget nyújt.

Erich Neumann
1905.01.23., Berlin, Németország (13E25, 52N30), Vízöntő Nap (2°49’)
Erich Neumann (1905. január 23-a Berlin – 1960. november 5-e, Tel Aviv) pszichológus, író, Carl Gustav Jung egyik legtehetségesebb tanítványa. 1927-ben doktorált a Berlini Egyetemen. Később Tel Aviv-ban telepedett le, de több éven át rendszeresen visszajárt Zürichbe, és oktatott a C. G. Jung Institute-on. Gyakran tartott előadást Angliában, Franciaországban és Hollandiában. Az Analytical Psychologynek és az International Association tagja, és Analytical Psychologists Israel Association-nak az elnöke volt. 1934-től analitikus pszichológusként dolgozott Tel Aviv-ban, a 1960-ban bekövetkező haláláig.

Share This