Könnyen leszel szerelmes, de tartasz az intim percektől? Unod, folyton „túl érzékenynek” neveznek? Zavar, ha a partnered kevésbé érzékeny? Feladtad, hogy párkapcsolatod legyen, mert félsz az érzékenységből fakadó fájdalmaktól?

Szuperérzékenyen párban

Sensum Donum, Budapest, 2013
Fordította: Pásztor Judit
A fordítást átdolgozta: F. Várkonyi Zsuzsa, Mészáros Csilla
Kiadó weboldala: szupererzekenyek.hu
Facebook oldal: facebook.com/Szupererzekenyek

Ez a könyv segítséget nyújt a kapcsolataid megértéséhez és alakításához. Boldogabb, teljesebb párkapcsolat építéséhez. Intim együttléteitek harmonikusabbá, örömtelibbé tételéhez. Érzékenységed kapcsolatokban való megéléséhez. Érzékeny partnered megértéséhez, és ezáltal egy boldogabb kapcsolat kialakításához.

Részlet a szerző előszavából:

A szuperérzékenyek minden bizonnyal akarják majd tudni, hogy ennek a könyvnek a nagy része alapos vizsgálatok eredményeire épül – részint a saját tudományos munkám következtetéseire, részint pedig a felnőttkori temperamentum és a közeli kapcsolatok területének vezető kutatói által megfogalmazott tapasztalatokra. Ezen területek vizsgálata roppant nagy fejlődésen ment keresztül az utóbbi évtizedben. Az ilyen irányú kutatásoknak azonban igen jelentős része sohasem jut el a nagyközönséghez, akikre ehelyett vizsgálati alapokat nélkülöző vélemények özöne zúdul a személyiségről, a nemekről és arról, hogy „mi teszi a szerelmet tartóssá”. Ez a könyv olyan tényeket ismertet meg veled, amelyeket kutatási környezetben tártunk fel, s a kapcsolatban élő szuperérzékeny emberekre vonatkoztattunk.

A könyv alapjául szolgáló kutatómunkát azzal kezdtem, hogy mélyinterjúkat készítettem szuperérzékeny emberekkel a kapcsolataikról. Aztán vizsgálati módszereket és kérdőíveket dolgoztam ki, hogy specifikus problémáknak is a mélyére nézzek. Az egyik kérdőívet ezer emberrel töltettem ki, szuperérzékenyekkel és kevésbé érzékenyekkel egyaránt. Egy másikat szétküldtünk a szuperérzékenyek hírlevele összes előfizetője címére, nem csupán tőlük kérve információkat, hanem kevésbé érzékeny ismerőseiktől is, létrehozván ezáltal egy kontrollcsoportot. Lehetőségem nyílt továbbá más kutatók által kidolgozott, párok hosszú távú megfigyelésén alapuló érzékenységi felméréseket is bevonni, illetve azok eredményeit elemezni.

A célom az volt, hogy hiteles válaszokra leljek, és ne csak a saját véleményemre kelljen szorítkoznom olyan kérdésekben, mint a következők: Valószínű-e, hogy a szuperérzékenyek másik szuperérzékenyt választanak párként, és ha igen, ők boldogabbak-e, mint más párok? Melyek a tipikus problémák, ha két szuperérzékeny fél van egy kapcsolatban, összehasonlítva azzal, ha egyikük szuperérzékeny, a másikuk viszont nem? Melyek a szuperérzékenyek erősségei és gyengeségei egy kapcsolatban? Hogyan befolyásolja a szuperérzékenység az ember szexuális életét, illetve annak a valószínűségét, hogy egy kapcsolat véget érjen?

A szerelem azonban nem szereti kiadni összes titkát holmi „számdaráló”-nak. Ezért könyvem alapjául a vizsgálati eredményeken túl saját személyes élményeim is szolgáltak, ahogy ezt már a bevezetés elején is említettem, csakúgy, mint pszichoterapeutaként szerzett tapasztalataim, kiegészítve mélylélektani ismereteimmel.

A mélylélektan a pszichológiának azon ága, mely arra hivatott, hogy az élet olyan aspektusait tanulmányozza, amelyek fölött átsiklunk, vagy amiket elfojtunk, netán meg is tagadunk. Míg a kísérleti pszichológusok – éppúgy, ahogy a tengerészek a tenger vizének felszínét fürkészik – olyan módszereket alkalmaznak, amelyek megfigyeléseiket a tudatos gondolkodás és viselkedés általános elveinek szintjén tartják, a mélylélektan kutatói a pszichológia búvárai és Jacques Cousteau-i, akik megpróbálnak a felszín alá hatolni, és a „történet” rejtett, tudattalan részeit vizsgálni. Mindkét megközelítés értékes, de csupán a felszín ismerete igen egyoldalú képet nyújt az óceánról, még ha első látásra vagy bizonyos célokra elegendőnek tűnik is.

Egyike vagyok annak a kevés pszichológusnak, aki egyaránt alkalmazza mind a kísérleti, mind a mélylélektani megközelítést. Az érzékenység tanulmányozásához erre szükség is van, hiszen az érzékeny emberek szokatlanul rá vannak hangolódva tudattalanjukra, sőt az olykor túlságosan is nagy hatással van rájuk. Élénk, erőteljes álmaik csupán egyik bizonyítékai ennek.

A fenti hasonlatnál maradva, a mélylélektani ismeretek alkalmazása abban is fontos szerepet játszik, hogy feltérképezhessük a szerelem tengerfenekét, vagyis azokat a sötét helyeket, melyek otthont adnak mindannak, ami félelmetes, különös, tiltott, elfeledett, olykor erőszakosan elfojtott. A mélylélektan pszichológusai szerint a hirtelen támadt, mindent átható szerelem majdnem mindig ezekből a mélységekből feltörő vulkánhoz hasonlítható. Ehhez azonban visszatérünk még a 4. fejezetben.

Könyvem tehát részint a felszín felől tekint a szerelemre és az érzékenységre, számokon és adatokon keresztül, részint pedig a mélyből, a tudattalan és a ritkán kimondott dolgok irányából is. Úgy hiszem, ez az a megközelítés, amely a legjobban megfelel a szuperérzékeny embereknek. Mi nem vagyunk olyanok, akik elfogadnánk könnyű válaszokat, különösen nem a szerelem kérdéseiben. Ráadásul minél tovább gondolkozunk, elmélkedünk rajta, ez a téma annál gazdagabb, finomabb és komplexebb lesz.

A szuperérzékenyek például nagyon jól tudják: nem igaz, hogy a szerelem, legyen még oly lángoló is, nagyrészt a szexről szól, bármit állítanak is egyes biológusok. Ezt egyértelműen bizonyítja az a tény, hogy a szerelembe esés esélyét nem befolyásolja az életkor – egyformán lehetséges bármikor, az óvodáskortól egészen a nyugdíjas éveinkig.

Továbbá, ha mélyen belegondolunk – ahogyan mi mindig is tesszük –, a legtöbbünk azzal a könnyű válasszal sem értene egyet, hogy a szerelem csupán tartós kapcsolatokról vagy házasságról szól, illetve arról kellene szólnia. Hiszen mi nagyon is jól tudjuk, hogy számtalan mélységes szerelem létezik, amely örökre titkos és viszonzatlan marad, és olyan is, amely egyetlen pillanatra ragyog csak fel, majd egyszer és mindenkorra kihuny.

Egyetértünk azokkal, akik azt állítják, hogy a szerelem átalakítja az embert, de tudjuk, hogy ez nem mindig történik így, és ha mégis, örömmel bólogatnánk arra a megállapításra, hogy a változás mindig előnyös. Csakhogy azzal is tisztában vagyunk, hogy ez sem mindig igaz, például ha a választott társ elárul vagy bántalmaz bennünket. Szeretnénk egyetérteni azokkal az optimistákkal is, akik azt állítják, hogy ha elég hosszú ideig maradunk egy kapcsolatban, fontos dolgokat tanulunk meg önmagunkról. Ami azonban a legszomorúbb, hogy rengetegen vannak, akik – miközben benne maradnak egy kapcsolatban – egyre inkább vakká válnak a problémáik kialakulásában és elfajulásában játszott saját szerepüket illetően, és a partnerükben sem látnak mást, mint akit mindenért vádolhatnak.

Hosszas töprengés után e könyv szuperérzékeny írója arra a következtetésre jutott, hogy az, amit biztosan tudunk a szerelemről, nem több mint hogy egy lehetőség arra, hogy megvizsgáljuk és fejlesszük integritásunkat és éleslátásunkat. Meglehet, hogy olykor elmulasztjuk ezt a lehetőséget, de az akkor is ott van, minden alkalommal. Még ha a kapcsolat rég a múlté is, a lehetőség megmarad, ha szeretnél velem együtt gondolkozni róla.

Elaine N. Aron Ph.D., önmagát is szuperérzékenynek tartja. A téma kutatását ő indította, hogy megértse saját érzékenységét. A könyv elkészítéséhez több ezer szuperérzékenyt tanulmányozott: egyéni terápiában, tanfolyami résztvevőként, konzultáción, interjúk vagy kérdőívek segítségével. Kutató, jungiánus terapeuta, klinikai pszichológus és író. Praxisát San Franciscóban vezeti.

Share This