Minden ötödik ember fokozott érzékenységgel születik. Ezek a társaink sokszor átlag feletti intelligenciával, intuícióval, képzelőerővel rendelkeznek. Az érzékenységnek azonban megvannak a nehézségei is.

Szuperérzékeny vagyok?

Sensum Donum, Budapest, 2011
Fordította: Komjáthy Katalin
Kiadó weboldala: szupererzekenyek.hu
Facebook oldal: facebook.com/Szupererzekenyek

Minden ötödik ember fokozott érzékenységgel születik. Ezek a társaink sokszor átlag feletti intelligenciával, intuícióval, képzelőerővel rendelkeznek. Az érzékenységnek megvannak a hátrányai is. Gyakran visszahúzódónak, szégyenlősnek vagy hangulatembernek tűnnek. Előfordul, hogy kevés az önbizalmuk, és stresszel, erős impulzusokkal teli világunkban nehezen boldogulnak. Elaine N. Aron munkája – amely eddig csak idegen nyelven volt elérhető – visszaadja a szuperérzékenyek önbecsülését, segítséget nyújt abban, hogyan kezeljék önmagukat és a külvilág számukra nehézséget okozó jelenségeit; ráadásul megmutatja a maradék 80%-nak, hogyan lehet harmonikusan együtt élni érzékeny társaikkal. Elaine N. Aron a tulajdonság előnyeire fókuszál, így mutatva meg a szuperérzékenyeknek, hogy oly sokszor félreértett érzékenységük javukat is szolgálhatja. A könyv segítségével szuperérzékenyek felismerhetik: nincsenek egyedül.

Részlet a szerző előszavából:

„Bőgőmasina!”
„Gyáva nyúl!”
„Ne kényeskedj!”

„A múlt hangjai? Ismerősen cseng-e a jóindulatú figyelmeztetés: „Ne vegyél mindent a lelkedre! A saját érdekedben mondom!”?
Ha olyan voltál, mint én, gyakran hallhattál ehhez hasonló megjegyzéseket, és bizonyára úgy érezted, nagyon kilógsz a sorból. Én a magam részéről meg voltam róla győződve, hogy rejtegetni való hiányosságban szenvedek, ami másodrendű életre kárhoztat. Azt gondoltam, valami nem stimmel velem.

Ami azt illeti, te meg én, nagyon is rendben vagyunk. Amennyiben a könyv elején található önismereti tesztben legalább 12 állítást igaznak jelöltél, vagy az 1. fejezetben olvasható részletes leírás alapján magadra ismertél (és talán ez a legmeggyőzőbb), akkor rendkívüli emberi lény vagy, egy igen érzékeny személy, akit a nemzetközi szakirodalomban HSP-ként (Highly Sensitive Person) emlegetnek, és ez a könyv pont neked, a szuperérzékenynek szól.

Az érzékeny idegrendszer normális jelenség, alapvetően semleges személyiségvonás. Feltehetően öröklött, és az emberek 15-20%-ánál figyelhető meg. Azt jelenti, hogy sokkal érzékenyebben reagálsz a környezetedben lévő finom részletekre, és ez sok esetben nagy előnyt jelent. Ugyanakkor könnyebben kerülsz fokozott izgalmi állapotba, ha túl sokáig tartózkodsz olyan helyen, ahol rengeteg a látnivaló vagy túl sok a zaj, és ettől az idegrendszered túlterheltté válik. Az érzékenységnek tehát megvannak az előnyei és a hátrányai is.

A mi kultúránkban ez a tulajdonság, ahogy azt valószínűleg a saját bőrödön is tapasztalhattad, nem éppen ideális. Szerető szüleid és jóindulatú tanáraid bizonyára megpróbáltak segíteni, hogy „úrrá légy” az érzékenységeden, mintha csak valami rendellenességben szenvednél. A többi gyerek sem mindig értett meg. Felnőttként pedig nyilván nehezebb megfelelő pályát vagy társakat találni, és gondjaid lehetnek az önbecsülés és az önbizalom terén is.”

Miben segít neked ez a könyv?

„A könyvben minden olyan információ szerepel, amelyre ezzel a tulajdonságoddal kapcsolatban szükséged lehet. Ez az egyedülálló munka ötéves kutatás, számos mélyinterjú, klinikai tapasztalat, több száz szuperérzékeny résztvevővel tartott tanfolyam és egyéni konzultáció, valamint a témával kapcsolatban rendelkezésre álló pszichológiai ismeretanyag figyelmes áttanulmányozásának eredménye. Az első három fejezetből megismerheted a személyiségvonásodat megalapozó tényeket, és megtanulhatod, hogy miként kezeld az idegrendszeredet érő túlzott ingeráradatot, valamint az emiatt fellépő túl nagy feszültséget.

Ezt követően azt vizsgáljuk, milyen hatással van az érzékenységed a saját életedre, a munkádra, a kapcsolataidra és a lelki életedre. Rávilágítok olyan előnyökre, amelyekre talán sohasem gondoltál, valamint tanácsokkal látlak el a szuperérzékeny személyek körében gyakorta felmerülő problémák kezelésével kapcsolatban, mint amilyen a félénkség vagy a megfelelő munka kiválasztása.

Nagy út áll előttünk. A legtöbb szuperérzékeny ember, akinek a könyvben található információk révén segíteni tudtam, azt állította, hogy az élete jelentős fordulatot vett, és azt tanácsolták, hogy ezt a tudást osszam meg veled is.”

Néhány gondolat a kevésbé érzékeny olvasók részére

„Először is, ha azért lapoztál bele ebbe a könyvbe, mert anyai, apai, partneri vagy baráti kapcsolat fűz egy szuperérzékeny személyhez, Isten hozott! Kapcsolatotok jelentősen javulni fog.

Másodszor, egy véletlenszerűen kiválasztott, különböző korú személyek körében végzett telefonos felmérés eredményei alapján kiderült, hogy míg a megkérdezett 300 személy 20%-a különösen vagy meglehetősen szuperérzékeny volt, további 22%-uk mérsékelten érzékenynek bizonyult. Mindazok, akik ez utóbbi kategóriába tartoznak, szintén sokat tanulhatnak a könyvből.

A megkérdezettek 42%-a egyébként egyáltalán nem tartotta magát érzékenynek, így érthető, hogy a szuperérzékenyek miért gondolják manapság, hogy nem képesek lépést tartani a zenét bömböltető, vadul dudáló zajos többséggel.

Végül talán nem túlzás azt állítani, hogy bárki szuperérzékennyé válhat – mondjuk, miután eltöltött egyedül egy hónapot egy hegyi kunyhóban. Életkorunk előrehaladtával is egyre érzékenyebbek leszünk. Valószínűleg legtöbbünknek – akár bevalljuk, akár nem – van egy rejtett szuperérzékeny oldala, de ez csak bizonyos helyzetekben kerül felszínre.”

És néhány gondolat a nem szuperérzékeny olvasók részére

„A nem túlságosan érzékeny személyek ettől a gondolattól akár megbántva vagy kirekesztve érezhetik magukat, mert úgy tűnhet, nem csupán mások, de valahogy jobbak is vagyunk náluk. „Úgy érted, én nem vagyok érzékeny?” – merülhet fel bennük a kérdés. Az egyik probléma az, hogy az „érzékeny” szó többek között azt is jelenti, hogy valaki tapintatos, megértő, befogadó vagy körültekintő. Mind a szuperérzékenyek, mind a nem túl érzékeny személyek rendelkezhetnek ezekkel a tulajdonságokkal, amelyek felerősödnek, ha jól érezzük magunkat, és fogékonyak vagyunk a finom részletekre. Nyugodt körülmények között a szuperérzékenyek még élvezhetik is, hogy képesek a legapróbb nüanszok befogására. Viszont fokozott izgalmi állapotban – ami nálunk igen gyakori – a legkevésbé sem bizonyulunk megértőnek vagy érzékenynek. Ilyenkor túlterhel minket az ingerek sokasága, kikészülünk, és leginkább magányra vágyunk. Ezzel szemben nem különösen érzékeny barátaink még igazán kaotikus helyzetekben is megértőbben viselkednek másokkal szemben, mint mi.

Sokáig törtem a fejem, hogyan nevezzem el ezt a vonást. Semmiképpen sem akartam abba a hibába esni, hogy összekeverjem olyan fogalmakkal, mint a befeléfordulás, a félénkség, a gátlásosság vagy egyéb, pszichológusok által ránk ragasztott téves elnevezés vagy címke, amelyek közül egyik sem képes kifejezni ennek a tulajdonságnak a semleges, még kevésbé a pozitív aspektusait. Mivel az „érzékenység” szó magában hordozza az ingerekre való nagyobb fogékonyság semleges tényét, elérkezettnek látszott az idő, hogy egy pozitív csengésű szakkifejezés használatával oszlassam el a szuperérzékeny személyek körüli előítéleteket.

Másfelől a „szuperérzékenység” egyesek számára a legkevésbé sem pozitív tulajdonság. Miközben otthonom csendjében ezeket a sorokat írom, egy olyan időben, amikor erről a tulajdonságról rajtam kívül senki sem beszél, szeretném leszögezni: Ez a könyv kiválthat szuperérzékeny személyeket érő bántó ugratásokat és megjegyzéseket. Az érzékenység fogalmát – a nemiséghez hasonlóan, amellyel az érzékenységet is gyakran összemossák – hatalmas kollektív pszichés energia övezi. (Ugyanannyi fiú- és leánygyermek születik érzékeny lélekkel, de ezt a férfiaktól nem várják el, csupán a nőktől. Ezért a tévhitért mindkét nem nagy árat fizet.) Jobb, ha erre időben felkészülsz! Úgy védheted meg érzékenységedet, és az arról szerzett új ismereteidet is, hogy ha kell, bölcsen hallgatsz róluk.

Leginkább annak örülj, hogy sok hozzád hasonló ember jár-kel a világban. Eddig nem találkoztunk, de mostantól kapcsolatban vagyunk egymással, és ennek nemcsak mi, de a társadalom is hasznát látja. (…)”

Amire szükséged van

„A könyvben négy fontos megközelítési módot találsz, amelyek szerintem minden szuperérzékeny ember számára hasznosak.

  1. Önismeret. Meg kell értened, mit jelent szuperérzékenynek lenni, méghozzá részleteiben. Tudatosítanod kell, hogy érzékenységed miként viszonyul a többi vonásodhoz, és hogy milyen hatást gyakorol rád a negatív társadalmi attitűd. Meg kell ismerned érzékeny testedet is, amelyet nem hanyagolhatsz el többé csak azért, mert nem olyan együttműködő, mint szeretnéd, vagy gyengének bizonyul.
  2. Átkeretezés. Miután sikerült tudatosítanod magadban, hogy rendkívül érzékeny személyként jöttél a világra, itt az idő, hogy hatékonyan újraértékeld, átértelmezd a múltad nagy részét. Bizonyára sok „hibád” volt elkerülhetetlen csak azért, mert nemcsak te magad, de szüleid, tanáraid, barátaid és kollégáid sem értettek meg. Múltad megélésének átértékelése szilárd önbecsüléshez vezethet. Az önbecsülés és az önbizalom azért különösen fontos minden szuperérzékeny személynél, mert ez csökkenti az új (és ezáltal nagy feszültséggel járó) helyzetek okozta fölzaklatottság mértékét. Az átértelmezés, átkeretezés (reframing) azonban nem automatikus folyamat. Ezért is zárok minden fejezetet egy erre vonatkozó „gyakorlattal”.
  3. Gyógyulás. Ha eddig még nem sikerült, itt az ideje, hogy begyógyítsd mély lelki sebeidet. Mivel gyermekkorod óta rendkívül érzékeny vagy, a családi és iskolai problémák, gyermekkori betegségek és hasonló bajok mind mélyebb nyomot hagytak benned, mint másokban. Ráadásul más voltál, mint a többi gyerek, és ez nyilván nem volt mindig egyszerű. A szuperérzékeny emberek fokozottan hajlamosak rá, hogy meghátráljanak a múltbéli sebek begyógyításához szükséges belső munka elől, mivel ösztönösen tartanak a folyamat során felszakadó intenzív érzelmektől. A lassúság és az óvatosság indokolt, ám ha halogatod a dolgot, csak önmagadat csapod be.
  4. Hogyan érezd jól magad a világban, és mikor húzódj vissza. Igenis, részese lehetsz, és kell is, hogy részese légy ennek a világnak. Szükség van rád! Viszont ügyelj arra, hogy megtaláld az arany középutat. Könyvemmel ebben nyújtok segítséget, és ígérem, nem foglak egy kevéssé érzékeny kultúra zavarba ejtő üzeneteivel terhelni. Megtanulhatod, hogy ez a tulajdonságod milyen hatással van közeli kapcsolataidra. Szó esik majd a pszichoterápia lehetőségeiről is, arról, hogy a szuperérzékeny emberek közül kinek van rá szüksége, milyen módszerre, milyen terapeutára, és hogy a terápia mennyiben más az ő esetükben. Áttekintjük a szuperérzékenyek orvosi kezelésére, valamint a szóba jövő gyógyszerekre (mint például a gyakorta szedett antidepresszánsokra) vonatkozó információkat. A könyv végén pedig örömmel merülünk bele gazdag belső világunkba.”

(…)

A könyv hátterében álló kutatómunka

„Ahogy érzékenységem megismerése révén életem új fordulatot vett, elhatároztam, hogy tovább nyomozok az ügyben, de szinte semmit sem találtam. Úgy gondoltam, talán az introverzió fogalma vág ide leginkább. A híres pszichiáter, Carl Gustav Jung komolyan foglalkozott a témával, amit a befelé fordulás tendenciájaként nevezett meg. Jung maga is szuperérzékeny volt, munkássága óriási segítséget jelentett, ám az introverzió témakörével foglalkozó tudományos munkák zöme főleg az introvertált személyek társaságkerülő viselkedését hangsúlyozza, és végül ez ütött szöget a fejembe: vajon nem tévesen azonosítják-e az introverziót és az érzékenységet?

Mivel túl kevés információ állt rendelkezésemre ahhoz, hogy vizsgálódásomat folytatni tudjam, úgy döntöttem, hogy az egyetemen – ahol akkoriban magam is dolgoztam – hirdetést helyezek el egy munkatársaknak szóló hírlevélben. Olyan interjúalanyokat kerestem, akik úgy érzik, különösen érzékenyen reagálnak a külső ingerekre, introvertáltak, vagy hajlamosak rá, hogy túl gyorsan adjanak érzelmi reakciókat. Hamarosan több önkéntes jelentkezett, mint amennyire szükségem volt.

Ezt követően a helyi lap cikket írt a kutatásról, s bár egyetlen helyen sem említették meg az elérhetőségemet, több mint száz ember keresett meg telefonon vagy levélben, hogy köszönetet mondjon, felajánlja a segítségét, vagy egyszerűen elmondhassa: „Én is.” Még két évvel később is voltak megkeresések. (A szuperérzékeny emberek néha sokáig érlelgetik magukban a gondolatot, mielőtt lépnének!)

A negyven, egyenként két-három órás interjú tanulságai alapján összeállítottam egy kérdőívet, amelyből Észak-Amerika-szerte több ezer példányt osztottam szét. Telefonos felmérést is végeztem, mintegy háromszáz, véletlenszerűen kiválasztott személy bevonásával. Vagyis a könyvben található információk egytől-egyig saját vagy mások komoly tudományos kutatásain alapulnak, illetve szuperérzékeny résztvevőkkel folytatott tanfolyamok, beszélgetések, egyéni konzultációk és pszichoterápiás ülések megfigyeléseit tükrözik. Több ezer alkalommal nyílt lehetőségem betekintést nyerni egy-egy szuperérzékeny ember magánéletébe, ennek ellenére az olvasó a megszokottnál többször találkozik majd a „talán”, a „lehet”, és a „valószínűleg” kifejezésekkel. Úgy vélem, ezt minden szuperérzékeny lélek méltányolni fogja.

Az, hogy ilyen hatalmas kutatómunka, írás és tanítás mellett köteleztem el magam, bizonyos értelemben úttörővé tett, de többek között ez is a szuperérzékenység velejárója. Gyakran mi vagyunk az elsők, akik megérzik, hogy mi a teendő. Ahogy előnyös tulajdonságaink között a magabiztosság is fokozódik, talán egyre többen felemeljük majd a hangunkat – a magunk érzékeny módján.”

Mennyire vagy érzékeny?

Teszt: szupererzekenyek.hu/informaciok/mennyire-vagy-erzekeny/

Elaine N. Aron Ph.D., a népszerű Szuperérzékeny vagyok? című könyv szerzője, melyet további két munkája – The Highly Sensitive Person’s Workbook (1999), The Highly Sensitive Person in Love (2001) – követett. Ő maga is szuperérzékeny ember, nagydoktori címet szerzett klinikai pszichológiából a torontói York Egyetemen, valamint doktori diplomát a Pacifica Graduate Intézetben. Tanult a San Franciscó-i Jung Intézetben is. Számos szakcikke jelent meg a családi kapcsolatokról, gyakorló pszichiáterként dolgozik, s szemináriumokat vezet szuperérzékeny embereknek Amerika-szerte. A leggyakrabban San Franciscóban és New Yorkban tartózkodik.

Share This