Érdekes asztrológiai kérdés lehet, hogy mennyire karakterbeli hajlam és mennyire a környezet hatása egy depressziós vagy depresszióra hajló állapot kialakulása. Fritz Riemann A szorongás alapformái című művében négy alapvető karaktert különböztet meg:

  • Skizoid karakter = szorongás az ön-odaadástól, én-elvesztésként és függőségként megélve
  • Kényszeres karakter = szorongás a változástól, múlékonyságként és bizonytalanságként megélve;
  • Hisztérikus karakter = szorongás a szükségességtől, véglegességként és szabadság hiányaként megélve;
  • Depresszív karakter = szorongás az önmagává-válástól, védtelenségként és elszigeteltségként megélve.

Erről az utóbbi depresszív karakterről írva Riemann olyan fogalmakat említ, mint függőség, közelség és biztonságkeresés, elvesztési szorongás, beolvadni vágyás. Fritz Riemann én-gyengeségről ír, olyan emberről akinek szüksége van egy külső támaszra. Ez alapján a vizes jegyek analógiáira gondolhatunk.

Továbblépve érdekes lehet, hogy tipikusan milyen egy depresszív alkatú ember agresszióhoz való viszonya. Ha igaz, hogy a depresszív ember egyfajta eltűrő szerepben van az agresszió szempontjából (mazochizmus) és igyekszik valamiféle bűntudatot generálni a környezetében… Ha igaz, hogy a depresszív ember túlaggódásai mögött tudattalan agressziókat lehet felfedezni (panaszkodás, mászolygás, stb.) „lágy megerőszakolás” (Riemann)… Akkor itt megint a vizes jegyekre gondolhatunk. Különösen, ha mindez átmegy valamilyen önsajnálatba, bűntudatba.

„túlaggodalmaskodás – szerénység – békülékenység – az alázat megideologizálása –  lamentálós jajveszékelés – szenvedő magatartás – önmaga ellen fordulás (önvád, önbüntetés) –  önpusztítás” (Riemann)

Úgy tűnik van gyermekkori háttere is a depresszív karakter kialakulásának. Fritz Riemann kiemeli a gyermekkori anyaélmény jelentőségét. Két jellegzetes hibát említ.

  • az elkényeztető anyát („kotlósanya”): Az anyák akik nehezen engedik el a gyermeküket, Riemann szerint maguk is a depresszív kategóriába sorolhatók és valami hiányosságot vagy veszteséget pótolnak talán a gyermek túlzott magukhoz kötésével. A gyermek passzív marad és nem tanulja meg az énné levés bátorságát.
  • az anya aki nehezen mutatja ki a szeretetét („programanya”): A gyermek így már korán megtapasztalja a depressziós alapérzést, hiszen nem tud védekezni és igényeit kifejezni és előbb-utóbb rezignálttá válik a világgal szemben. Megtanulnak alkalmazkodni ugyan, de nem hisznek sem önmagukban sem a jövőben.

Megkülönböztetünk súlyossági sorrendben:

  • személyiségzavaros depresszióst (búskomorság)
  • depressziós neurózist (minor depresszió)
  • pszichózis jellegű depressziót (endogén depresszió, szakaszos depresszió)

 

Fritz Riemann a fokozatokat valahogy így állítja fel:

  1. szemlélődés
  2. magába merülés
  3. csendes befelé fordultság
  4. szerénység
  5. félszegség
  6. gátoltság a követelésben és a kiállásban
  7. befogadó passzivitás
  8. passzív elvárásos magatartások
  9. reménytelenség
  10. depresszió
  11. melankólia
  12. önpusztítás.

Időnként a személy tesz egy kerülő utat valamilyen szenvedély irányába, amikor is az én szünetelteti a depressziót és átcsap valamilyen mániába. Újabb utalás a vizes asztrológiai analógiákra kiegészítve a Szaturnusz leértékelő aspektusaival. Egyáltalán minden feszült és és egyben erősen csökkent energiaállapot, ami megjelenik a radix személyiségmodelljében, az depresszív jellegűnek mondható. De ez még nem betegség, nyavalya, kóros állapot. Ez egy alkati adottság, ami adott esetben még konstruktívan is megélhető. Csak gondoljunk Mérő László „depresszív realizmus” kategóriájára (Mérő László: Az érzelmek logikája, 2010).

Share This