A könyv – Jung életének és lélektanának ez a meglepő és új értelmezése – arra a felismerésre épül. hogy Jung lényegében taoista volt. Amint leveleit, mondásait, könyveit elemezve végigkövetjük gazdag életművét, új fényben tárul elénk Jung élete és munkássága, többek között Freuddal való szakítása és késői Ji King-magyarázata. A könyv szerkesztésének mintája a klasszikus Tao te king – amely a világ legtöbbször lefordított könyve a Biblia után. David Rosen rávilágít a párhuzamokra a lélek jungi természeti világa és a taoista filozófia természeti világa között, úgy mint az ellentétek egyesítése; a jin/jang, sötét/világos, rossz/jó, női/férfi ellentétek világa, a Nagy Ősanya mint minden dolgok eredete, a Ji King és a szinkronicitás, az integritás útja és az individualizáció, az ego meghaladása, a mély-én és a tao befogadása.

David Rosen: Jung és a Tao – Az integritás útja

Szukits Könyvkiadó, 1997, Szeged
Fordította: Murányi Beatrix

Részlet a könyv bevezetőjéből

A nyugati emberek mind gyakrabban csüggedtek és rosszkedvűek, mert nem találnak célt és hitet. Szellemi válságban vannak, és életük értelmét keresik. Körülöttünk nőttön-nő a környezet- és lélekszennyezés, terjed az erőszak, eltűnőben az integritás – mindez az erkölcsi válság jele. A kínaiban, mint láttuk, a válságot két írásjegy fejezi ki: veszély és lehetőség. Igen, még a legnehezebb időkben is megvan a kreatív növekedés és fejlődés esélye. A taoizmus és a jungi lélektan egyaránt azt vallja, hogy a legnagyobb káoszban is lehetséges az üdvös változás, de az egyén dolga, hogy ezt a lehetőséget valóra váltsa. Taoizmus és jungi lélektan közös tétele az is, hogy csak ha pszichénket átformáljuk, akkor tudjuk éretten, szellemi szinten, igazán megváltoztatni önmagunkat és a társadalmat.

Szerte Nyugaton növekszik az érdeklődés a jungi lélektan iránt, és tartós a keleti eszmék meg értékek varázsa. Népszerű lett a taoizmus, az egyik legfontosabb keleti filozófia. A taoista szent szöveg, a Tao tö king, a Biblia után a legtöbbször lefordított mű a világon. Honnan ez a pezsgő, szinkron érdeklődés a jungi lélektan és a taoista filozófia iránt? Én azt hiszem, onnan, hogy mindkettő a szellemi válságról és életünk értelméről szól.

A Tao tö kinget, Az út és az erény könyvét Lao-ce a Kr. e. VI. században írta. Lao-ce idősebb kortársa volt Konfuciusznak (Kr. e. VI. és V. század). A Tao rö king a még ősibb kínai bölcsességet a Ji Kingből merítette, A változások könyvéből, amit legalább még ezer évvel régibbnek tartanak. A tao az értelmezés szerint „az Út”, a tö erény vagy teljesség, integritás, míg a kinget így fordították: „klasszikus könyv”, Így hát a Tao tö king a teljesség útjáról szóló klasszikus könyv. Ez a taoizmus filozófiai és vallási alapkönyve. A Kr. e. IV és Ill. században Csuang-ce (vagy ahogy szintén nevezik, Csuang Csou) magyarázta és népszerűsítette Lao-ce taoista művét.

Huszonöt évszázaddal később Jung lélektana sok párhuzamot mutat a taoizmussal. Rávilágít erre Wilhelm és Jung közös munkája, Az aranyvirág-fakadás titka (1929). Íme néhány példa arra, amiben a taoizmus és a jungi lélektan hasonlít: az ellentétek világa, ahogyan a jin/jang, sötét/világos, árnyék/persona, rossz/jó, női/férfi ellentétben megnyilvánul; a Nagy Ősanya mint minden dolgok anyja; a Ji King és a szinkronicitás, a tao és a mély-én; a teljesség Útja és az individuáció.

Jung rámutatott:
„A taoizmus egyetemes jelentőségű lélektani alapelveket fogalmaz meg … A nagy és szinte leküzdhetetlen nehézség abban rejlik, hogyan szerezzék meg az emberek azt a lélektani tapasztalatot, amely rányitja szemüket a kézenfekvő igazságra. Az igazság mindenütt egy és ugyanaz, de meg kell mondanom, hogy a taoizmus az egyik legtökéletesebb megfogalmazása, amivel valaha is találkoztam.”

Carl Gustav Jung életében és munkásságában egyaránt a taoista filozófia ölt testet. Jung elhagyta az ego-dominált személyes tudattalan freudi világát, és alászállt a psziché kollektív tudattalanjának mélységeibe. Szembesült árnyékával, odafigyelt belső öreg bölcsére meg animájára (lelkére), és a mély-énnel kapcsolatba kerülve átváltozáson ment keresztül. Levetkőznie hamis énjét, a „freudiánus Jungot”, és engedte, hogy igazi énje kibontakozzon.

Alámerülését a psziché természeti világába úgy érte el, hogy elemezte álmait, magányba vonult, spirituális tapasztalatokat szerzett, festéssel, írással, kőfaragással és bollingeni remetelakának építésével szólaltatta meg teremtő fantáziáját. Ebben a könyvben fölhasználom Jung történeteit, mondásait, könyveinek, leveleinek részleteit, továbbá rajzait, festményeit és kőfaragásait, hogy bemutassam, hogyan vezérelte életét és fejlődését a titokzatos tao.

Miután Freuddal szakított, mély válságba zuhant Jung, de megpillantotta a mély-én világosságát a kollektív tudattalan sötét káoszában. Az ellentétek egyesítésének folyamata elvezetett átváltozásához. Az érett Jung ekkor átkelt a zűrzavar szakadékán, és élete új szakaszába lépett, olyan szakaszba, amelynek volt iránya és célja.

A Jung és a tao elsődleges lélektani rendezőelvnek tekinti a spiritualitást. Az analitikus (jungi) lélektanban az alapvető feladat az individuáció, a teljesség felé haladó folyamat, amit éppúgy, mint a taoizmust, az ellentétek elfogadása és egyesítése jellemez. A jungi lélektan alapelvei megegyeznek a taoizmus központi tanaival: aki háttérbe tudja szorítani az egót és alázatot érez a mély-én iránt, az a tao Örök Útján halad.

Ez a könyv megmutatja, hogyan lehet hidat építeni Kelet és Nyugat spirituális felfogása között. Rávilágít arra is, hogy a szellemi teljesség felé vezető utunkon miként segíthet tovább az ősi taoista bölcsesség és a jungi lélektan.

A Jung és a tao korántsem átfogó életrajz. Nem is értekezés a jungi pszichológiaról. Nem is részletes spirituális szöveg. De az olvasó Junggal is és a taóval is közelebbi ismeretségbe kerül, ha ezt a kis kötetet elolvassa. A könyv végére világossá válik, hogy Jung lélektana (és az individuációs folyamat) tulajdonképpen ugyanaz, mint az integritás taoista útja. Mindkettőnek a lényege, hogy túllépjünk az egón és eljussunk a mély-énhez vagy a taóhoz.

A Jung és a tao arról szól, hogy mi is képesek vagyunk túllépni az egón, szembenézni árnyékunkkal, a lélek és a szellem útmutatását követni. Mint előttünk Jung, mi is megtanulhatjuk elfogadni a taót és lazán lebegni az élet hullámain. Középre állhatunk, megszabadulva a túlzásoktól és szélsőségektől. Ráléphetünk az integritás természetes útjára. Jung élete és munkássága tanúsítja, hogy neki ez sikerült, és hogy erre az individuációs folyamatra mi is képesek vagyunk. Egónkat háttérbe szorítva, igazi énünkre hallgatva elhatározhatjuk, hogy kreatívak leszünk, és nemcsak önmagunkat szolgáljuk, hanem Anyaföldünket és az egész emberi családot is.

David H. Rosen, pszichiáter és jungiánus analitikus, tanszékvezető professzor a texasi A&M Egyetemen, az egyetlen olyan amerikai tanszéken, amelynek elsődleges kutatási és oktatási tárgya a jungi lélektan. Ezenkívül ugyanott a pszichiátria és a magatartástudomány professzora.

A tao (az út) nyugalomban van és ugyanakkor mozog. A tao vezérli az egyént éppúgy, mint a látható és láthatatlan természetet (eget és földet). Az ősi kínai írásjegy baloldalán, amely a földhöz fűződik, a felső rész a lépésről lépésre haladást jelenti, az alsó vonal azonban a nyugvást. A jobb oldalon egy fej van fölálló hajjal, amit az éghez társítanak, és értelme: a kezdet vagy a forrás. Az egész írásjegy eredeti jelentése az Út, amely bár ő maga egy helyben marad, elvezet a kezdettől a végig és vissza a kezdethez.

Share This