Az égi kozmológia úgy a természeti népek mítoszainak, mint a fejlettebb kultúrák komplexebb mitológiáinak is a kiindulópontja. Az oly sokat idézett mondat, miszerint „ami lent van, megfelel annak, ami fent van” a mítosz – mint közvetítő tudás – kiiktatásával közhellyé silányul. Ne váljunk az Efemerida rabjává. Tekintsünk újra többet az égre!

A Kos Zodiákus első csillagképe A Bikától (Taurus) nyugatra található csillagkép akár jelentéktelennek is mondható, hiszen alig észrevehető. A kos fejét alkotó három csillag – α, β, γ Aeritis – háromszöge talán mégis felfedezhető az égen. A legmagasabb égi hely novembertől decemberig, 22 óra körül.

A csillagkép fontos csillagai:

  • α Aeritis – Hamal (sárga színű, 75 fényév távolság): az arab név „bárányt” jelent.
  • β Aeritis – Sheratan (fehér színű, 46 fényév távolság): az arab név „jelzőt” jelent a Mesarthim (a kos szolgálói) nevű (γ Ari) csillaggal együtt nevezték el így. A Tavaszpont jelzője volt, amely kr. e. 300-400 körül egybeesett a két csillaggal. Egyébként a Mesarthim (γ Ari) maga is kettős csillag (200 fényév távolság). Robert Hooke angol csillagász fedezte fel kettős jellegét 1664-ben.

Teljes láthatóság az északi szélesség 90°-tól a déli szélesség 58°-ig

Mitológiai és asztrológiai vonatkozásairól az Archetípusok sorozatban bővebben olvashatsz: Kos | Mars | 1. ház

Csillagászati szakkönyvek felhasználásával.

Share This