Claus Riemann jungiánus asztrológus könyvében bemutatja a „tizenkét állatövi jegy lelkét” a pszichológiai asztrológia szemszögéből, de a könyv végén található elméleti alapvetései is figyelemre méltóak.

Claus Riemann: Mély forrás

© Bioenergetic Kft., 2004, Budapest
Fordította: Hegyessy Mária

A szerző írja magáról az előszóban

„Ön is úgy vonzódik az asztrológiához, mint az édesapja? – tették fel nekem a kérdést az államvizsgámon. – Igen – válaszoltam. A professzor együttérzően, megértően mosolygott: – Aha. Szóval még nem vágta el a köldökzsinórt. – Ez 1976-ban történt.

Apám, akit pszichoterapeutaként és A félelem alapformái című klasszikus mű [magyarul A szorongás alapformái címmel jelent meg] szerzőjeként elismertek és nagyra tartottak, írt egy könyvet az asztrológiáról [Fritz Riemann: Útmutató asztrológia], amelyre sok híve zavartan reagált. Ő maga olykor tréfásan jegyezte meg: – Most nyilván úgy gondolják, az öregember szenilis lett. Csak kevesen tudták, hogy már évtizedek óta egyszerre művelte a pszichoanalízist és az asztrológiát, s hogy egyik víziója az volt, az asztrológia (a komoly asztrológia!) egy nap majd bevonul az egyetemekre.

Amikor annak idején Kielben elkezdtem pszichológiai tanulmányaimat, egy professzor az első alkalommal elmagyarázta nekünk, mi is tulajdonképpen a pszichológia. Előadása hemzsegett az olyan szavaktól, mint »tudományos, empirikus, mérés, tesztek« stb. Amikor feltettem a kérdést, milyen helyet foglal el ebben a pszichológiában az individualitás témaköre, ezt a választ kaptam: »Az individualitás a tesztekben hibás variációnak számít, ez az, amit nem lehet mérni.« Nem emlékszem, hogy az akkor hallott előadások valamelyikében is felmerült volna a »lélek« szó. Akkoriban számomra az egyik legfontosabb könyv a Jung-tanítvány Jolande Jacobi Út az individuaIizációhoz című műve volt. Jungnak már a neve hallatára felhúzták szemöldöküket a tanáraim, az asztrológiáról nem is beszélve. Ilyen »tudománytalan« dolgoktól tartsuk csak távol magunkat, ha jó pszichológusok akarunk lenni!

Soha nem lettem jó pszichológus. A diplomával a zsebemben visszatértem Münchenbe, és csak azt tudtam, mit nem akarok: pszichológusi állást vállalni. Megjelentettem tehát egy hirdetést a Süddeutsche Zeitung-ban: »Orgonista tánczenekart keres.« Mindig is szenvedélyes muzsikus voltam, már a gimnáziumi idők óta különféle zenekarokban játszottam, többnyire rock és blues jellegű zenét. A tánczenélés mellett különféle tanácsadó helyeken dolgoztam honorárium-alapon, elvégeztem egy családterápia-tanfolyamot, és cigánylovammal együtt, amelyet egy dán szigeten vásároltam, az erdingi lápvidékre költöztem, München közelében. Akkor még nem állt szándékomban asztrológusként dolgozni, apám pedig éppen elég bölcs volt hozzá, hogy ne tereljen engem ilyen irányba. Jól emlékszem, mennyire örült, a:mikor életének utolsó éveiben mégis megélhette, hogy asztrológiai kurzusokat tartottam.

Ezek, mint sok más dolog az életemben, »csak úgy« jöttek. A család-tanácsadó helyen, ahol éppen dolgoztam, a munkatársnőim kíváncsiak lettek, amikor időnként beszéltem nekik az asztrológiáról, és megkértek, tartsak nekik egy kurzust, hiszen az asztrológiai ismeretek bizonyára hasznosak lennének számukra tanácsadási munkájukban. Először egyáltalán nem vettem komolyan ezt az ötletet, amikor azonban az érdeklődők noszogattak, mégis beleegyeztem. Összeállítottam a bevezető tanfolyam koncepcióját, elsősorban apám írásaira alapozva, valamint a különös módon eléggé ismeretlen Oskar Adler Az asztrológia testamentuma című művére támaszkodva. Ekkor, 1977-ben kezdődtek a lápvidéki házikóban az első kis »asztro«-csoportok. Emlékszem, hogyan küzdötték át magukat a résztvevők néha órákon át a sűrű őszi ködön, a házamat keresve, és emlékszem a nyári órákra az ősrégi faasztalnál, a lólegelő mellett.

Akkoriban költözött hozzám Laura, a feleségem is, akinek egy téli nap, séta közben ezt mondtam: – Ez a munka olyan örömet okoz nekem. Bárcsak lehetőség lenne rá, hogy meg is éljek belőle! – Ettől kezdve meg vagyok győződve az elképzelések erejéről, akármilyen őrültnek is tűnjenek eleinte. Egyre több ember hívott fel München körzetéből, főként olyanok, akik hivatásuknál fogva emberekkel dolgoztak, vagyis szociális munkások, terapeuták, orvosok, s mindannyian asztrológiát akartak tanulni nálam. Rövid idő alatt tíz csoport jött létre, amelyek hetente két-két órára kijöttek a lápvidékre, és hamarosan valóban meg tudtam élni az asztrológiából.

Azóta, csaknem 25 éve vezetek képzéseket a pszichológiai asztrológia területén. A sok emberrel és élettörténetükkel való megismerkedésből keletkezett annak az alapja, ami ebben a könyvben olvasható.” (Claus Riemann)

Claus Riemann
1951.03.17. 04:42, München, Németország (11E33, 48N07), Zónaidő: +1 (CET)
Halak Nap (25°45’), Rák Hold (11°15’), Vízöntő Ascendens (6°27’), Nyilas MC (3°00’)
Pszichológus, 1976 óta tanít asztrológiát, több mint 20 éve foglalkozik a jungi analitikus psziszhológia és az asztrológia szintézisével.

Share This