„Nem tudom már, hány mandalát rajzoltam akkoriban. De nagyon sokat. Mialatt rajtuk dolgoztam, szüntelenül ott motozott bennem a kérdés: Hová vezet vajon a folyamat, amibe belebonyolódtam? Hol a célja? Tulajdon tapasztalatomból tudtam, hogy magamból kiindulva nem választhatnék semmiféle olyan célt, amit megbízhatónak találnék. Megéltem, hogy az én fölérendeltségét teljesen föl kellett adnom. Hiszen ebbe buktam bele: folytatni kívántam a mítoszok tudományos feldolgozását (…)

Ez volt a célom. De szó sem lehetett róla! Rákényszerültem, hogy magam szenvedjem végig a tudattalan folyamatát. Engednem kellett, hogy magával sodorjon ez az áradat, és nem tudtam, hová fog vezetni. Csak amikor a mandalák festéséhez hozzáláttam, akkor ébredtem rá, hogy minden, minden út, amelyet megjártam és minden lépés, amelyet megtettem, erre az egy pontra, nevezetesen a középponthoz vezetett vissza. Egyre világosabbá vált előttem: a mandala a centrum. Ez a kifejeződése minden útnak. Út a középponthoz, az egyénné váláshoz.

Az 1918 és körülbelül 1920 közötti évek során értettem meg valójában, hogy a lelki kibontakozás célja a mély-én. Lineáris fejlődés nem létezik, mindenképpen körbe kell járnunk önmagunkat. Egyértelmű fejlődés legföljebb kezdetben lehetséges; később minden a középpont felé mutat. Ez a felismerés megerősített, és lassan visszatért benső nyugalmam. Tudtam, hogy a mandala, mint mély-énem kifejeződése révén eljutottam utam végére. Másnak talán több tudás adatik – nekem ennyi.” (Carl Gustav Jung)

Jung-First-Mandala

„Ez az első mandala amit 1916-ban készítettem, teljesen tudatában annak, hogy mit jelent.” (C. G. Jung)

 

Forrás: C.G. Jung – Emlékek, álmok, gondolatok – feljegyezte Aniela Jaffé
A fejlécképen C.G. Jung és Aniela Jaffé látható

Share This