Részlet Carl Gustav Jung Kóré alakjának pszichológiai aspektusáról írt tanulmányából.

„Démétér és Kóré, anya és leánya fölfelé és lefelé egészítik ki a női tudatot. Hozzáfűzik az idősebbet és a fiatalabbat, az erősebbet és a gyöngébbet, s ezzel oly módon tágítják ki a szorosan behatárolt és időben, térben korlátozott egyedi tudatot, hogy az megsejtse a nagyobb, kiterjedtebb személyiséget, amely egyébiránt az örökkévaló dolgok részese. Biztosan nem feltételezhetjük, hogy a mítoszt vagy a misztériumot valamilyen céllal tudatosan alkották volna meg, sokkal inkább arra utal minden, mintha ezek egy pszichés, de tudattalan előfeltételről tett akaratlan vallomást jelenítenének meg. A tudathoz képest preegzisztens psziché (például a gyermeké) egyfelől az anyai psziché része, másfelől belenyúlik a lány pszichéjébe is. Ezért azt lehetne mondani, hogy minden anya magában hordja a lányát, és minden lány magában hordja az anyját; ám minden nő visszafelé az anyja irányába, előre felé pedig a lánya irányába tágul ki.

Ebből a részvételből és összemosódásból áll elő az idő mozzanatára vonatkozó bizonytalanság: anyaként korábban él, lányként később. E kötelékek tudatos megélése révén keletkezik a nemzedékeken átívelő élet érzése: az első lépés az időből való kiragadottság közvetlen megtapasztalásához és bizonyosságához, ami a halhatatlanság érzését jelenti. Az egyes ember élete típussá magasztosul. Sőt kimondottan a női sors archetípusává. Ezzel megtörténik az ősök életének apokatasztászisza, amely ama élő egyes embereken mint összekötő kapcson át meghosszabbodik a jövő nemzedékei felé. Ilyen tapasztalat birtokában az egyén értelmesen betagolódik a nemzedékek életébe, miáltal az élet áramlatának – amelynek keresztül kell folynia az egyénen – útjából minden szükségtelen akadály elhárul. Ezáltal azonban az egyén is megváltatik az elmagányosodástól, és újra elnyeri teljességét. Az archetípusokkal való minden kultikus foglalkozásnak végső soron ez a célja és ez az eredménye, ha sikeres.” (Carl Gustav Jung)

Forrás: C. G. Jung Az archetípusok és a kollektív tudattalan | Scolar Kiadó, 2011 | Fordította: Turóczi Attila
Kép: © Telli Nourkeyhani – Persephone (részlet)

Share This