Ez a rövid szöveg egy kedves barátunk születésnapjára íródott általam kedvelt szerzők üzeneteinek újragondolásával. Gondoltam majd elmondom, amikor nyilvánosan átadjuk az ajándékot. Úgy alakult, hogy a felolvasás elmaradt. Négyszemközt azért elhangzott persze. Ezzel együtt bennem maradt a közzétételi vágy, azt remélve, hogy mások számára is található benne valami, ami továbbvihető. S úgy érzem a barátunknak is talán újra jól jön egy kis megerősítés, pedig most éppen nincs is születésnapja…

„J-nek ajánlva”

Kedves J. sok boldogságot kívánunk! … ezt szoktuk általában ilyen alkalmakkor kívánni, de vajon mit is értünk ezen? Elgondolkodtam rajta – készülve a találkozóra – a magam szerteágazó, de remélem nem teljesen összefüggéstelen módján. (Mindenfélét összeolvasok, aztán összeáll valami…)

Elsőként a napokban újraolvasott Ottlik kisregény (?) / rádiójáték (?), „A Valencia-rejtély” „Dzéta állandója” jutott eszembe. A történetben – miközben várják a világegyetem megszűnését – egy fizikus és egy matematikus megpróbálja beazonosítani azt a „valamit”, ami megmarad belőlük miután az anyag és az antianyag találkozása után megszűnünk létezni, maximum valamilyen sugárzássá válunk.

Mi ez a valami? Egy érzés, egy illat, egy hangulat, egy élmény. A harangszó, az erdő illata, egy kézfogás, a társ és a gyerekek létezése, egy boldog pillanat és egy kicsi jóleső szomorúság is, hogy ne legyen túl édes az egész. Ez a valami megfoghatatlan, beazonosíthatatlan, és mégis létező, sőt valószínűleg ha megszűnünk, akkor sem szűnik meg (a fizikus és a matematikus is kénytelen erre a következtetésre jutni).

Erre a matematikailag és fizikailag nehezen beazonosítható valamire bevezetik a „Dzéta-állandót”, hogy mégis valahogy vizsgálható legyen. A történetből kiderül, hogy mi minden nem lehet a Dzéta, s milyen jellemzői vannak – ezt most itt nem részletezném. Azért az egyik legérdekesebbet számomra közülük megemlíteném: „intranzigens”, azaz nem megalkuvó… Egy valami viszont bizonyos: anyagi létezésünktől függetlenül létező valamiről van szó. Én mostantól kezdve Ottlik nyomán Dzéta-állandóként emlegetem majd.

Pszichológia szempontból is vannak közelítések. Hála istennek, szerencsére, ma már a pszichológia nem csak azzal foglalkozik, hogy mitől romlunk el, hanem azzal is, hogy mitől leszünk boldogok.

Egyáltalán mi az a boldogság?

Össze is állt egy un. „boldogság-részvény-csomag”. Boldogság-portfóliónak (Mérő László) hívja a pszichológia.

  • Elmélyült cselekvés. Ez tulajdonképpen a flow. Hogy mi a flow? A flow állapot jellemzői: – azonosulás a cselekvéssel; – olyan feladat, amit éppen meg tudunk oldani; – világos célok; – azonnali egyértelmű visszajelzés az eredményről; – koncentráció a tevékenységre; – a kontroll feladása; – az Én-tudat elvesztése (zen állapot); – az időérzék elvesztése.
  • Pozitív érzelmek (legyen az ösztönös vagy tudatos: öröm, szeretet, ragaszkodás, hit, stb.) megléte.
  • Tartalmas élet, amikor a képességeidet, cselekedeteidet egy eszme, egy cél, egy ügy szolgálatába állítod.

Tulajdonképpen bármelyik a háromból, alkalmas arra, hogy boldoggá tegyen. Van az úgy, hogy alkatodnál fogva valamelyik jobban megy, mint a másik kettő. Mégis tanácsos dolgozni azon, hogy mindhárom „boldogság-részvényed” jól fejlett legyen. S akkor így összeáll egy igazán erős, stabil „boldogság-portfólió”, ami a fentebb említett Dzéta-állandóként el nem vehető Tőled. Még akkor sem, ha egyszer csak „az anyag és az antianyag összetalálkozik”.

Kedvenc történetem (amit lépten-nyomon, unos-untalan elmesélek), melyet Mérő László idéz Szent-Györgyi Alberttól:

„A második világháborúban egy magyar alpesi vadászegység hadnagya kiküldött néhány felderítőt a vad, hófödte hegyekbe. Hamarosan nagy pelyhekben hullani kezdett a hó, és a felderítő csapat nem tért vissza. A hadnagynak súlyos lelkifurdalása volt, hogy a halálba küldte az embereit, ám azok néhány nap múlva épségben visszajöttek. Elmesélték, hogy a nagy hóban teljesen eltévedtek, és már várták a halált. Egyszer csak egyikük észrevette, hogy a hátsó zsebében van valami ronggyá gyűrt papírféle. Kiderült, hogy egy térkép. nagy nehezen sikerült azonosítaniuk, hol vannak. Sátrat vertek, és valahogy kibírták a havazás végéig. Akkor elindultak, és bár a térkép néhány helyen nem igazán volt pontos, szerencsésen visszataláltak. A hadnagy elkérte az életmentő térképet, hosszan nézegette, és megdöbbenve látta, hogy nem az Alpok térképe, hanem a Pireneusoké.”

Tehát szükség van a térképre is (terv, eszme, cél, ügy – azaz tartalmas élet). S szerintem igazából az sem baj, ha nem túl pontos (sőt), esetleg vargabetűk vannak benne.

Ajándékba mi egy „vonalas füzetet” hoztunk,

… amibe feljegyezhető mindaz, ami számodra a Dzéta-állandót jelenti;

… amibe feljegyezhetőek a boldogság-portfólió alkotórészei;

… amibe feljegyezhető egy, vagy kettő, vagy több „térkép”

Mely elővehető, ha esetleg eltévednél az „Alpokban”.

Szeretettel!

Kép: © Nathan Wirth – buddha & tree
Felhasznált irodalom – Ottlik Géza: A Valencia-rejtély; Mérő László: Az érzelmek logikája; Csíkszentmihályi Mihály: Flow

Share This