– | föld | szilárd | tavasz | Vénusz | trigon: Bak, Szűz | kvadrát: Oroszlán, Vízöntő | oppozíció: Skorpió

A Bika csillagkép Kr.e 3000 táján kapott hangsúlyt, amikor is a tavaszi napéjegyenlőség idején a Nap itt tartózkodott. A mezopotámiai kultúrákban a Bika az istenség megjelenési formája (termékenység). Babilonban Marduk és Baál istenek állata volt a bika. Asszíriában a paloták kapuját szárnyas bikák őrizték. Gilgames történetében Innin istennő kérésére teremtik meg az istenek az égi bikát, hogy megbüntesse a hőst. A késő egyiptomi kultúra Ozirisz bikaalakjával, és Ízisz istennő tehénalakjával kapcsolta össze. Az istennő szarvait alkotó holdsarló (a tradíció szerint a Hold erőben van a Bikában) lehetett a mintája a Bika asztrológiai jelének. Oziriszhez köthető az egyiptomi Ápisz bika tisztelete. A termékenység isteneként tavaszi rituális futásával megtermékenyítette a földet. A halottkultusszal is kapcsolatban állt. Az Ápisz bikák szarva között időnként előforduló napkorong a tavaszi napéjegyenlőségre utal.

 

Krétában (mínoszi kultúra) is központi szerepet kapott a bikakultusz (bikaugrás, bikafejű ivóedény). A krétai király (Mínosz) bikaőstől származtatta magát. Thészeusz győzelme Minotaurusszal szemben (Athén győzelme Kréta felett).A görögöknél is rituális feladat a bika legyőzése. Heraklész is legyőzi Poszeidon vad fehér bikáját. Zeusz bika képében (megtermékenyítő erő) csábítja el Europát. Dionüsszoszt is sokszor ábrázolják bikaként, vagy bikaszarvakkal. A perzsa eredetű Mithrász kultuszban is központi állat a bika, illetve a bikaáldozás rítusa. A mítosz szerint Mithrász legyőzte és feláldozta Ahura Mazda bikáját.

A zsidó-keresztény szimbolikában is megjelenik a bika. Salamon templomában tizenkét bika tartotta a tisztálkodó medencét. Lukács evangélista jelképe is a bika (ökör) – mint a négy lelkes állat egyike.

Meg kell említenünk azt a tényt is, hogy a Tejút (világfa) a Bika és az Ikrek csillagkép között metszi az állatövet. Az elágazó másik vége a Skorpió és a Nyilas csillagkép között található. A kozmológiák általában a Tejút és a Zodiákus találkozását tartják az Alvilág bejáratának.

A Vénusz bolygót a köznyelv Esthajnal csillagként emlegeti, hiszen csak hajnalban (keleti horizonton) vagy este (nyugati horizonton) látható. Eredetileg két különböző planétának tartották és más jelentéstartalmakat rendeltek hozzá (Bika-Vénusz, Mérleg-Vénusz). Ez a kettősség a mitológiákban is felfedezhető. A mezopotámiai mítoszokban Istar / Astarté nemcsak a szerelem és a termékenység istennője. Harciassága miatt a hadistenek egyike is.

A Taurus (Bika) az északi égbolt egyik leglátványosabb csillagképe. Fényes csillagai: Aldebaran (követő – négy királyi csillag egyike – a Bika vörös szeme), Elnath (öklelő). Két híres csillaghalmaz is a része: a Pleiadok és a Hyadok. Általánosan elfogadott, hogy a Bikának csak az első fele látható (torzó).

A Bika csillagképhez kapcsolódó Vénusz származása is kettős a görög mitológiában. Az egyik történet szerint Uranosz levágott hímtagja és a tenger érintkezéséből fogant meg Aphrodité/Vénusz. Egy másik szerint Zeusz és Dióné nászából született. Platón is két Aphrodité-t említ: Aphrodité Urania (égi – fennkölt) és Aphrodité Pandémosz (egyesítő – köznapi).

Visszatérve az első változathoz a tengerből felmerülő istennő képe az asszír Istárhoz vezet vissza minket, tehát termékenységi istennőről van szó. Termékenységre utaló szimbólumai: alma – gránátalma – mák – galamb – nyúl – kagyló – gyöngy. Az Olümposzi hierarchiában ő a szépség és a szerelem istennője. Öve mágikus erejű. szerelmi vágyat ébreszt. A boldogság és az életöröm jelképe.

 

A Bika archetípus

Mi van, ha valaki kiszakad a csoportból és egy üres helyet hagy hátra? Mi van, ha az élet vihara feltépi az ajtókat és az ablakokat, és hideg lesz az istállóban? Mi van, ha az anyagi biztonsága meginog? Mi van, ha a barátai elárulják, ha elveszíti hazáját, házát, udvarát? Mi van akkor, ha nem tudja megőrizni azt, amit meg akar tartani? Mi van, ha az élete körüli kerítés beszakad (Peter Orban)

A bizonytalanság elviselhetetlen számára. Híven megtartja, amit megígért, megbízható és erre nagyon büszke. Olyan szerepet vett magára, amely az élet bizonytalan dramaturgiájában megnyugtatóan és stabilizálóan hat másokra. Így köréje gyűlnek, és melegednek mellette az emberek. Ha már semmi sincs mozgásban, akkor tud kikapcsolódni, akkor tudja az életet élvezni, akkor van az elemében (föld). Ő az aki tud élvezni. Élvezete a testi élvezetben meglelt öröm, amit mások felé is közvetít. Egészen valódi, egészen emberi, egészen kézzelfogható: praktikus, életre való, társas. Problémája az lehet, hogy függésbe kerül ezektől a dolgoktól.

Legnagyobb félelme az ürességtől való félelem. A legmélyebb krízis, amibe kerülhet, az egyedüllét, a veszteség és az elengedés kényszere.

„A sors pontosan ott helyezi el a krízist, ahol az feltáró erejű.”

A Bika archetípus olyan, mint egy lefolyó nélküli mosdókagyló. Mindenféle életenergiát beszippant, összegyűjt, megköt, és tárol. Az áramlás megszakad, a világgal való erőcsere megakadályozódik benne. Minden, ami az idők folyamán lelkének gyűjtőmedencéjében felhalmozódott, elnehezíti, megbénítja, fogva tartja. Az energiák fogsága okozza mozdulatainak lelassulását, görnyedtségét, erőinek gátoltságát.

A Bika annak az időnek az áldozata, amely sohasem múlik el. A múltja hozzáragad, nem talál ki a rég befejezett történetekből, elveszített reményekből és az elhalványodott érzésekből. Itt ül és vár – itt ül és tűr – itt ül mozdulatlanul, fogva tartva és megterhelve mindattól, amitől nem tud megszabadulni, amitől nem kap levegőt. Amikor az idő áll, akkor nincs jövő, és jövő nélkül nincs mozgás, nincs remény.

Összekötő elem mások között, meleget ad – melegséget kap vissza. Ez egy kölcsönös üzlet, és ameddig ez működik, addig boldog. Mindent megtenne a barátaiért, ám sohasem költekezik ki teljesen. Ügyel arra, hogy soha ne tegyen be többet az élet „játék-automatájába”, mint ami ki tud jönni. A rizikó nem az ő világa. Feladata: megőrizni, összegyűjteni, energiákat lekötni.

 

A 2. ház

anyagi orientáció, bebiztosító terület, a biztonság vágya az anyag síkján, tehetség, belső érték, képesség, birtoklás, bebiztosítás

önértékelés: értékmérők, tartalom , alapadottságok, korlátok, anyag, önértékelésem és szükségleteim

Mi értékes a személyiség számára valóban? Az, amit az életben tesz, valóban jelentőséggel bír számára? Itt a tartalékok házáról van szó, mind az anyagi dolgok, mind a rendelkezésre álló, vele született képességek tekintetében.

Ha ez utóbbiakból az ember még nem valósította meg a legjobbat, akkor kényszert érez arra, hogy fejlessze őket. A veleszületett képességeket konkrétan hasznosítható készségekké kell alakítania. Az összes kínálkozó alkalommal élnie kell. Képességeit és energiáit produktívan ki kell használnia és engednie kell őket láthatóvá válni – ahelyett, hogy elrejtené vagy magába zárná.

Minél kisebb fokú az önértékelése, annál nagyobb az igénye azt a tulajdon által kiegészíteni. Kényszerítő erejű az a vágy, hogy olyan dolgokat birtokoljon amire egyébként nincs is szüksége. A feladat tehát az önértékelés kifejlesztése, önmaga elfogadása.

Ugyanakkor azt is meg kell tanulnia, hogy gyakorlatilag hasznosítható képességekkel és effektív cselekvéssel rögzítse magát az anyagi világban. (A pénz problémává válhat – különösen akkor, ha ez a téma figyelmen kívül marad. A pénzügyi bizonytalanság gyengítő hatással lehet az identitásra és önértékelést károsíthatja).

Másképpen megközelítve a ház egy láthatatlan kalitka, melyben fel és alá futkosunk – jobb napokra várva. Olyan napokra, amikor a kalitka kinyílik és szabadjára enged (bár semmi sem jelent akkora félelmet, mint éppen ez a szabadság). A „fogság” egyik különlegessége, hogy ezt a „cellát” nemcsak otthonosan rendeztük be (“az én házam az én váram”), hanem úgy gondoljuk, hogy minél több luxus vesz körül minket, annál jobb a közérzetünk és annál jobban nő a tekintélyünk, elismertségünk. Elvárjuk, hogy elismerjék nekünk azt, hogy ezt mind mi szereztük, mi „csináltuk” – mi értékes emberek vagyunk, mivel értékes dolgaink vannak.

Ebben a gondolkodási modellben azonban benne rejlik a kényszer is. Nevezetesen az, hogy semelyik eddig megszerzett értékkel nem tudjuk végérvényesen kifejezésre juttatni a saját értékünket, és így (kényszeresen) tovább kell vásárolnunk és gyűjtenünk, díszítenünk, hogy a már egyszer elért dolog ne váljon „semmivé”.

„Tehát a 2. ház fogság érzése tulajdonképpen a saját érték kiterjesztésének a kényszeréből áll. Ha problémáink a 2. házhoz köthetők, akkor az a saját testünk megtapasztalásával kapcsolatos nehézségeket is jelenthet, és ha a saját testünkben nem bízunk, hogy szerethetjük magunkat lelkileg? (Az 5. házas önszeretet előfeltétele a 2. házban található.) Ebben a házban meg kell tanulnunk a testünket szeretni. Ha elfogadjuk, hogy testünk produktumai jók, akkor képesek vagyunk élvezni a szexualitást (5. ház). Ha az ember gátolt a 2. házában, akkor gátlások érik az 5.-ben is, és nem élvezi saját bolygóit – túlkompenzál.” (Karen Hamaker-Zondag)

 

A 2. ház lélektani vonatkozásai

Az értékesnek tartott dolgok körét behatárolják a személyiség szükségletei. E szükségletek alakulnak azután hiányérzetté, ill. az abból következő motivációkká. Minden érték lehet, ami meghatározott jelentőséggel bír a személy illetve társadalmi csoportja számára.

Az értékek az egyén mélyen beágyazódott támpontjai, melyek az eligazodását szolgálják. Ezen értékek szilárdságot, következetességet, biztonságot képesek nyújtani a mindennapokban. Az eltérő értékek falat emelnek az emberek között.Szorongás a mulandóságtól kisebb-nagyobb mértékben mindannyiunkban jelen van, párosulva az állandóság (halhatatlanság?) vágyával. A gyűjtőszenvedély lélektani magyarázata az, hogy szeretnénk birtokolni egy darab „örökkévalóságot” – és a gyűjtemény soha nem lehet teljes.

Minden bebiztosítás, gyűjtés, dogma, konzerválás, szokás mögött a változástól, az átalakulástól, a megszűnéstől való szorongás húzódik meg. Az állandóságra, a bebiztosításra való törekvés fontos alkotórésze pszicho-struktúránknak.

A megszűnés megriaszt bennünket – tudatára ébreszt mulandóságunknak. (lásd. 8. ház).

 

Vénusz

A Vénusz autonómiája: saját értékeim ismerete – önmagam szeretetreméltónak értékelem és érzem – a választás képessége, a személyes ízlés ismerete és komolyan vétele (választani akkor tudok, ha van választék. Amíg alapszükségleteim (lásd: Hold) nincsenek kielégítve, addig nem válogathatok, nem választhatok (Vénusz). Valódi választások, valódi kötődések autonómiájáról van szó – azonos szintű emberi kapcsolatok megteremtéséről (a Hold-függőséggel szemben). (Verena Bachman)

Abszolút ellentéte a harcos, aktív, domináló Marsnak. Formaérzék, az esztétikum iránti törekvés, az anyag „nemessé tétele” (értékessé tétele), finomítása. Szépérzék, lágyság, kecsesség képviselete ill. vágya. Az érzékek és szenvedélyek nemesítése, a harmónia képezik a Vénusz törekvéseit.

Horoszkópbeli konstellációja utal arra, hogy mennyire és milyen minőségben jelennek meg a felsorolt alapvonások (az anyag szellemi szférája, művészi alkotás, az anyag és a szenvedélyek ösztönszférája). A kifinomult ízlés és az ízléstelenség között gyakran csak egy lépés van.

A Bika Vénusz a röghöz kötöttséget, a földi örömöket képviseli – anyag (föld) centrikusság. A keresett harmónia is inkább ösztönös, érzéki. Ugyanakkor a Mérleg Vénusz esetében a keresett harmónia inkább szellemi, esztétikai jellegű.

Bika Vénusz: fizikai kielégülés, örömkeresés. Mérleg Vénusz: az emberi kapcsolatokban való kielégülés, a kapcsolatteremtés adottsága.

A Vénusz jelzi:

  • hogyan teremtünk kapcsolatokat;
  • milyen emberekkel vagyunk jóban (vagy nem);
  • mit gondolunk értékesnek;
  • mit látunk szépnek;
  • mi okoz örömet számunkra.

 

a Vénusz lélektani vonatkozásai

A lélektan tapasztalata szerint az emberi léleknek neme van, sőt a lélektani vizsgálatok a férfiakban nőies, a nőkben férfias tulajdonságokat mutattak ki. Ezzel a tudással az archaikus pszichológia (asztrológia) is rendelkezik.

A személyiség fejlődésében, az egyediség kikristályosodásában az egyéni nemi karakter kialakítása meghatározó szerepet kap (milyen férfi v. nő akar lenni – milyen nő v. férfi tetszik neki). A különbözőségek nehezítik a két nem közötti megértést. Ám itt is működik a polaritás, a kompenzáció elve. Mindaz ami a tudatos nemi karakter kialakításakor háttérbe szorul, látenssé válik, egy önálló formát alkotva beépül tudattalanunk egyik legősibb archetípusába, egy ellenkező nemi polaritású lélekképbe.

Ezen ellenkező nemű ősképet nevezi Jung a férfi esetében animának, a nő esetében animusnak (lásd. Kos).

Az anima / animus lélekkép az Árnyék „mögött” található, így tudatosítása annak kikerülésével kudarcra ítéltetett.

A Vénusz egyrészt meghatározó anima összetevő, másrészt az archetipikus női szerepek képviselője:

  • az anima
  • a női szerepek
  • a Szerető
  • az Erosz

 

Az Anima

Az anima összetett lélekkép:a kollektív tudattalan archetípusai (Neptunusz, Plútó) és a személyes tudattalan feminin tartalmai (Hold, Vénusz)

„ Az új eszméktől kapható inspiráció az ellenkező nem által képviselt nyersanyagban rejlik, abban a nyersanyagban, amely egyaránt tartalmaz tiszta búzát és ocsút, és a férfinak szét kell válogatnia, hogy kiszedje belőle az értéket.” (Marie-Louise von Franz)

A tudattalan mélységeivel való kapcsolódás lehetőségét kínálja fel a férfi tudatnak. Mivel a férfi archetipikusan poligám, ezért a kiegészítő polaritás miatt animája monogám jelleget ölt.

Az anima a tudattalan azon részeihez tartozik, amelyek tudatosulni szeretnének; és mert nem tudatosulnak, a férfi tudat hangulatait emóciókkal befolyásolják. Az anima ugyanakkor kreatív ötleteket is szállít a férfi számára, ám azok archaikus kidolgozatlanságuk, megemészthetetlenségük miatt nehezen feldolgozhatók. A tudat beállítottságától függ, hogy érzelmi kapcsolatba kerül-e a tudattalanjával.

Ezt az anima alakot azonban a (racionális, patriarchális) férfi rendszerint félrelöki és elfojtja – és ezzel elnyomja saját érzéseit, indulati oldalát. A valóságos nő, illetve a férfi nőoldala (animája) kölcsönhatásban vannak egymással. A nő nevelően és átalakítóan hat a férfi lelkére. Az animán sok nyomot hagy az első nőélmény, az anyaélmény (Hold).

A Vénusz a férfi animájának (a kezdettől benne lévő nő) személyesebb, megfoghatóbb aspektusát képviseli. Helyzete a Radixban mesél az egó viszonyáról a belső nőképhez, illetve jelzi annak konfliktusait (potenciális komplexusait) a kollektív archetípusokkal. Számolni kell azonban, mint azt a Hold esetében is látni fogjuk, a személyiségre ható interperszonális kapcsolatok jelentőségével is.

A nő kétféleképpen reagálhat a férfi anima kivetítéseire:

  • védekezik, és sorozatos konfliktusok árán ráébreszti a férfit a különbségekre
  • alkalmazkodik, és az elvárt „animaszerepet” adja elő a társának – animanő

 

Női szerepek

„Arról van tehát szó, hogy a férfi oldalt integrálni kell a női világba, de végletesség nélkül – s ez nem csekély dilemma. Ha egy lány vagy asszony felébred túl nagy passzivitásából és egyoldalúan ellágyult nőiségéből, gyakran az a veszély fenyegeti, hogy agresszívabb lesz a kelleténél. Ha egy ilyen nő eleinte alaposan mellélő, az csak azokat a cifra túlzásokat mutatja, amelyek jellemzik az elégtelen vagy túl méretezett illeszkedést felváltó emocionális kitöréseket.” (Marie-Louise von Franz)

Az utóbbi száz évben a nő szerepe és a róla alkotott kép változásokon ment keresztül. A nőmozgalmak (emancipációs mozgalmak) logikus (és jogos) válaszok a férfielvű nyugati kultúrára. Ugyanakkor e karakteres kiállás (animus-hatás) mellett a női szerepek elbizonytalanodása is észlelhető.

(kérdés: mit is jelent nőnek lenni?)

Ha túl nőies egy nő, az a veszély fenyegeti, hogy a (férfias) világ elnyomja, kihasználja (a nő individuációs útján a határtalan együttérzés legyőzése kritikus, de elengedhetetlen szakaszt jelent), ellenkező esetben viszont elveszti kedvességét, női kötődéseit. A tanult, vagy a helyzetből adódó szerepek és az archetipikus vénuszi (vagy lunáris) szerep közötti ellentét konfliktusokhoz vezethet.

A Vénusz speciális helyzete (jegy, ház, aspektus) ütközhet a szocializáció során szerzett tapasztalatokkal és a közösség (csoport) értékrendjével (könnyen megtörténhet, hogy az utóbbi győz). Az aranyközép megtalálása nem könnyű feladat.

A Vénusz megmutatkozása serdülőkor (nemi) identifikációs szakaszával kezdődik és az érett felnőttkor feleség / anya szerepével jut el a végső tudatosodás szakaszába. A Vénusz ebben az időszakban jogosan kér és (szerencsés esetben) kap is kiemeltebb szerepet a női pszichében, ez azonban egyben aktiválhatja is a személyiség idevonatkozó potenciális konfliktusai

 

A Szerető (P. Orban – I. Zinnel: Symbolon)

Képzeljük el őt fiatalnak és csinosnak. Már nem kislány, de még nem is feleség, hanem éppen most nyílik ki teljes szépségében. Adottságai anyagi (testi) természetűek – magában hordozza minden szeretett nő titokzatosságát és a testi vonzalom titkát is.

A kérdés, amely a Vénuszt (mint archetípust) mozgatja, a következő: „Elég attraktív, vonzó, erotikus vagyok (a többiek szemében, a többiek számára)?” Ez továbbvezet a következő (már emberibb) kérdéshez: „Elég szép vagyok?”. Azaz mennyi az értékem a többi velem konkuráló figurával szemben. Ahogy majd a Marsnak az erejét kell összemérnie, úgy kell a Vénusznak az értékét összemérnie másokkal.

Pszichénk vénuszi szereplője nő. Ő minden férfi álma, és mivel tudja ezt, óvakodik attól, hogy könnyedén kiengedje a kezéből a titkát (bepillantást engedjen a lepel mögé).

A női szexualitás figurája is ő. Nem a termékenységről (az a Hold), hanem a férfi aktív előretörő energiájának a komplementer párjáról, a csábításról van szó. Ellentétben tehát az energikus, nyomuló Harcos-Mars szerepszemélyiséggel, a Vénusz esetében inkább egy passzív, felszín alatt csábító személlyel van dolgunk. E játékhoz elengedhetetlen követelmény a női szereplő részéről az attraktivitás.

Bika Vénusz: a Szerető (a testi formák – szépség, érték). A Bika-Vénuszban az az ösztönzés működik, hogy a szépség- és értéktematikát a földi gyökérverés céljára felhasználja. Azaz a kérdés számára a következő: „Hogyan vethetem be az értékemet és a szépségemet azért, hogy kimentsem magam az élet harcából egy szilárd otthon (vár) biztonságába?” A nő részéről abban áll ezzel a szerepszemélyiséggel való azonosulás, hogy megfelel (v. meg akar felelni) a mindenkori szépségideálnak, sőt, lehetőség szerint túl is szárnyalja azt. Az érték képét kell újra és újra előállítani.

Ám előbb-utóbb a Vénusz Démétérré válik, az arányok megváltoznak. Kérdésére – „Hogyan maradhatok meg Vénusznak” – a válasz egyértelmű: sehogyan sem

A férfi esetében projekciós szerepszemélyiségről van szó, azaz körülnéz a világban, hogy találjon magának egy személyt, aki megfelel a Vénusz képének. Ha megtalálta, akkor annak teljesítenie kell a „funkcióját”: biztosítania kell az örömöt, a biztonságot, az értéket – azaz a Vénuszt eljátszó partner óhatatlanul tárggyá, dísszé válik. Bizonyos idő elteltével maga a vénuszi személy is rájön erre.

A férfi számára a probléma ott kezdődik, amikor Vénusza gyermekei anyjává (Hold) válik. Ezáltal a férfiban a Vénusz helye megüresedik, és még nem volt olyan „hímnemű”, aki ezt az űrt nem hiányként élte volna meg.

A Vénusz másik, kapcsolatteremtő szerepének ismertetése a Mérleg tárgyalása során kerül sorra.

 

Az Erosz

(Adolf Guggenbühl-Craig svájci jungiánus pszichológus nyomán)

Szerencsétlen módon nyelvhasználatunkba belopózott, hogy a szexualitást, vagyis a férfi és a nő közötti testi kapcsolatot nagyon gyakran szerelemnek minősítik. Ez éppen olyan értelmetlen, mintha minden egyes, emberek közötti kapcsolatot szerelemnek tekintenénk.

Erotikus alatt itt most nem szexuális kapcsolatot, hanem általános értelemben vett szeretetteljes kapcsolatot értsünk. Barátok, barátnők, házastársak, testvérek, gyerekek és rokonok gyakran rendelkeznek ezzel az erővel. Azokról a bonyodalmakról, örömről és bánatról, csalódásokról és meglepetésekről van szó, amelyek egymást szerető emberek között ide-oda áramlanak. Az érosz élményét két ember között és annak megtermékenyítő hatását a pszichére nem lehet pszichológiailag száraz formában leírni, hanem csak művészileg lehet ábrázolni.

Utólag, ha már lejátszódott, ismét leírható és megragadható analitikusi fogalmakkal. Ám az analitikusi fogalmakat újra meg újra fel kell oldani az erotikus történés közvetlensége által. Ez azonban csak akkor hatékony, teljes és mély, ha két egymást szerető ember között megy végbe. Bárhogy legyen is teológiai szempontból, pszichológiai szempontból egy ember szexualitását nem csak a szaporodással összefüggésben lehet értelmezni. A szexualitás sokkal inkább két ember kapcsolatának a kifejeződése.

Az ember közel egész élete a „testi-lelki” skálán játszódik le. Úgymond minden egyes kapcsolatnak két ember között van egy testi oldala, legyen ez férfi-nő, anya-gyermek, apa-gyermek, gyermek-anya vagy akár nő és nő, férfi és férfi közötti kapcsolat. Minden egyes emberi kapcsolat lehet azonban – s ezt nem akarják észrevenni azok, akik az emberi kapcsolatból vallást szeretnének csinálni – negatív vagy pozitív. Minden egyes emberi kapcsolatban szeretünk és gyűlölünk, támogatni akarjuk a társ életét és egyidejűleg meg akarjuk semmisíteni őt. Ez azonban csak úgy lehet, hogy túlsúlyra jut a szerelem vagy a gyűlölet: az érosz vagy a pusztító akarat.

„Jónak lenni nem erény, nem különösebb kvalitás, inkább opportunizmus, megalkuvás és korrupció, sajnálatos kényszerhelyzet, szomorú, nevetséges és fals. Misike ön jó. Angela, ön nem jó. Mire én azt mondom önnek, számomra Angela nemjósága sokkal többet ér, mint Misike jósága, mert Angela szeretet nélkül becsületesen őrjöng, és még öl is, a kis angyalkát megölte, de Angela nem korrupt és nem alkuszik meg, és szenvedélyesen követeli a szeretetet, és neki az, hogy ő csak jó legyen, szart sem ér. Angela igenis nem jó. Angela sokkal több. Angela a szeretetet szenvedélyesen követeli és őrjöng. Persze hamisan követeli, mert ő maga nem szeret, s ebbe ő bele is bukik, és kész a komédia. És nem kell béke. Nem kell nyugalom. Nem kell álmos polgáriság, kétszobás ház, gyerekek, délben fél kettőkor ebéd, éjszaka a szokásos egybekelés. Nem, inkább kell a perpatvar és a gyűlölködés és a marakodás és a verekedés és a gyilkosság. Nem kell az, hogy jó. Neki egyszerűen a szeretet kell. Angela végül is sokkalta jobb, mint Misike, mert ő a szeretet szenvedélyének a jóság által való korrupcióját visszautasítja. Misike ezt tudja. A szeretetet a béke és a nyugalom nem pótolhatja. A szeretetet nem pótolja semmi. Szeretet nélkül őrjöngeni kell. És ő becsületesen őrjöng, de esze ágába se jut félúton megállni és jónak lenni…” (Hamvas Béla: Karnevál)

 

Share This