Egy figyelemre méltó szerző, méltatlanul elfeledett írása, mely 1995-ben jelent meg több más tanulmánnyal együtt a Magyar Könyvklub kiadásában.

Magát a szorongás fogalmát kell előbb tisztáznunk ahhoz, hogy a radix értelmezésében a horoszkóp szorongást jelző fényszögeivel foglalkozhassunk. Először is világosan meg kell különböztetnünk egymástól a szorongást és a félelmet. Egyezzünk meg abban, hogy a félelem a tudathoz, szorongás ezzel szemben a tudattalanhoz tartozik. A két fogalom a köznyelvben sajnos annyira összekeveredett, hogy azokat hol ennek, hol annak az állapotnak a megjelölésére használják.

A félelem tehát egy tudatos állapot, ilyenkor tudjuk, mi várható. Így a katonák a csatától, a városlakók a bombatámadástól, a betegek az operációtól, az alkalmazottak az esetleges felmondástól félnek. A félelmet tehát mindenki ismeri, aki egy hasonló jellegű, előre kiszámítható helyzetbe kerül. Lelkünkben tehát, az ellenségük útjába kerülő vagy a sebesült vadak módjára, felkészülhetünk a félelem állapotára. A félelem tudatossá vált szorongás. A szorongás mindig valami tudattalan, mert nem tudjuk pontosan, hogy mitől félünk. Velünk született alapvető szorongásunk nehezen önthető szavakba, nehezen írható le a létező dolgok segítségével. Ezzel szemben például a munkanélküliségtől való félelem nagyon is valóságos. A szorongás tehát nagyon emberi, más lények előtt teljességgel ismeretlen dolog.

A szorongás, még ha elsőre paradoxnak is tűnik a kijelentés, a tudáson alapul. Mégpedig az állatok előtt teljességgel idegen vég, a befejezés ismeretén. Az állatok nem tudják, hogy elpusztulnak, az ember azonban tisztában van ezzel – ez eredendő terhe. Az állatok ismerik a veszély esetén jelentkező halálos félelmet, az embert azonban kezdettől fogva nyomasztja a haláltól való szorongása, az élet korlátozottságának tudata. A végről való tudása. A szorongás tehát, annak ellenére, hogy tudáson alapul, egy meghatározhatatlan valami. Ádám és Éva bibliai története pontosan ezt fejezi ki: mindketten esznek a tudás fájának gyümölcséből, s e tudás miatt valamennyi ember kikerül a Paradicsomból, míg más élőlények továbbra is ott maradhatnak.

Életünk mulandóságának felismerése, tudása váltotta ki lelkünkben a nagy szorongást. És e szorongás legyőzésének vágyát! A belső ösztönből eredő szorongás ugyanis minden másnál jobban hatott az ember civilizációs fejlődésére, például annak találmányaira. A természet hatalmaitól való szorongásában teremtette meg az ember védett lakhelyeit, az éhségtől való szorongásában tért rá a rendszeres földművelésre, a betegségtől és a haláltól való szorongásában tanulmányozta a természetet, a gyógynövényeket és alkotta meg az orvostudományt. A nálánál erősebb vadaktól félt, ezért csalafintasággal legyőzte, majd utánozni kezdte azokat. Repülni, úszni, búvárkodni tanult, megtanulta, hogyan lehet gyorsabb és erősebb ezeknél az állatoknál- így vált a teremtés úgynevezett koronájává.

Mindez azonban csak a külsőségeket érintette, csak a külső veszélyekkel szemben biztosította be magát az ember. Belülről, a lelkében az ősi szorongás állapotában maradt. Sőt, az élet külsőségeinek biztosítása csak növelte ősi szorongását, a belső szorongással pedig csak napjainkban kezd el félénken foglalkozni a pszichológia. Ez lenne véleményem szerint az asztrológusok feladata is. Az embert ugyanis hatalmába kerítette az a tragikus tévedés, hogy a külső, így például a szociális biztonság belső biztonságot is nyújt.

 

Hogyan jelenik meg mindez a horoszkópban?

A civilizáció történetéből jól tudjuk, hogy az emberi fejlődés a Nap hatásának tudatos kiszámításával kezdődött. Az ember felismerte és céltudatosan kihasználta annak életadó erejét. És bár a Nap halált, szárazságot és égető hőséget is hozhat, minden ember tisztában van azzal, hogy nélküle semmi sem létezik ezen a Földön, hogy Nap nélkül nemcsak a túlélés lehetősége szűnne meg, de egyáltalán nem is létezne élet! Ezt példázza a nappal és az éjszaka váltakozása. Nappal feléled a természet, éjszaka pedig pihen. A nappal-éjszaka viszony következményéként szükségszerűen a Hold a Napnak az ellenlábasa.

Ám a Hold nem ugyanabban az alakban jelentkezik, mint a Nap. Hol meghízik és teljes fényében ragyog, aztán lefogy, míg végül – és ez nagyon megijesztette az embereket – egészen eltűnik az égboltról. A Hold azonban minden egyes alkalommal visszatért. Így a Nap mellett a Hold lett az élet jelképe, mégpedig érthetőbben, mint az éjszakánként eltűnő és reggelente újra megjelenő Nap. A Nap naponta ismétlődő halála kevésbé képszerű, hiszen az nem fogy el a Holdhoz hasonlóan, hanem egyszerűen lebukik a látóhatáron, hogy aztán néhány óra elteltével újra felkeljen. A Nap a tudatos, a tudat, a Hold tudattalan – és a tudattalan tisztában van azzal, hogy az embernek az élethez a halált is el kell viselnie.

A bolygók is a Nap pályáján vándorolnak. Amikor idővel pályájukat pontosan kiszámították és haladásuk ritmusát meghatározták, kiderült, hogy a Hold mozog a leggyorsabban, a Szaturnusz pedig a leglassabban az égbolton. Ekkor természetesen a legtávolabbi és leglassúbb Szaturnuszt igyekeztek belső megfelelésbe hozni a leggyorsabb Holddal. És ezzel az akkoriban szentnek számító hetessel a Nap állandó nappali és éjszakai kísérője mellé a Szaturnusz képében egy ellen-Napot is kapott. A legfényesebb csillag tehát a legsötétebb bolygóban találta meg ellenlábasát, és ahogy a Nap minden időben a tudatos élet megtestesítője volt, úgy nőtte ki magát ellen-Nappá, a halál szimbólumává a távoli, sötét, súlyos Szaturnusz.

Ezért ábrázolták a Szaturnuszt még a középkorban is sarlóval, a Hold által jelképezett lélek pedig a fogyó Hold képében küzdött meg újra és újra a halállal. Így lett a Szaturnusz az ismeretlen, sötét birodalom küszöbének, a végtelennek tűnő sötétségbe, a szorongásba vezető kapunak az őrzője. A szorongás azonban mindig valamiféle bűntudaton alapul. A legnagyobb bűntudat pedig a gyilkosság bűnéből fakad. Ilyenkor ugyanis azt követi el társával szemben az ember, amitől ő maga a leginkább tart. A bűn ismerete ugyancsak kizárólagos emberi tulajdonság. Az állatok ezzel a tudással sem rendelkeznek. Nem ettek a tudás fájáról, ezért bűntudat nélkül ölnek.

E komplexus vizsgálatakor asztrológiai úton is a Szaturnuszhoz jutunk, különösen, ha figyelmünket a bolygó archetípusára irányítjuk. Saturnus isten megölte az apját, hogy egyedül uralkodhasson. Célja elérése után azonban sehogy sem lelte nyugalmát. Félelmében lenyelte gyermekeit, mert attól tartott, hogy azok megbosszulják rajta apjával szemben elkövetett bűnét. Gyermekei felfalásával azonban újabb bűnt vitt végbe, ezzel újabb szorongást váltott ki magában Saturnus. Ettől fogva ugyanis mindent, amit létrehozott, magában kellett őriznie. És ahogy ezt a koncentrációt kívülrő1l a Szaturnusz körüli gyűrű jelképezi, úgy jelzi szélességünkön a természet a Szaturnusz uralmát. Tél van, és csak az lehet túlélő, aki képes a hidegnek ellenállni.

Saturnus ismeri a pusztulást, ismeri a halált, ugyanakkor késlelteti is azt, hiszen tudásával képes az élet meghosszabbítására. Ezzel Saturnus megmutatja a túlélés irányát. Tanult szorongásából – gyermekeit is csak lenyeli, nem öli meg. Megőrzi őket, hogy aztán Jupiter szabadításukra siethessen. A mítosz Saturnus-Kronosza így testesíti meg a bűntudatot és a szorongást, illetve a tudást és a szorongással szembeni ellenállást.

A Szaturnusz révén szorongása összetevőit hordozza magában az ember. Természetesen személyes formában, mindig a bolygó állásának és fényszögeinek függvényében. A szorongásnak persze rengeteg fajtája van, ezeket horoszkópbeli megjelenésük kapcsán kell pontosan meghatároznunk és értelmeznünk.

 

A szaturnuszi szorongás irányai

Ha a Szaturnusz az ég közepén látható, úgy szimbolikus értelemben a horoszkóp azon pontján áll, amely a külső irányultságot, a szülött célját jelképezi. Az ősi asztrológiai szabályok szerint a tizedik házban vagy az MC-nél álló Szaturnusz szakmai felemelkedést, majd elkerülhetetlen bukást jelent. A pszichológia korában azonban nem nézhetjük ilyen banálisan a dolgot, hiszen az ég közepén álló Szaturnusz jóval inkább a külső életre kiható, saját hibából eredő kudarctól való szorongást testesíti meg. Saturnusz önvédelemből igénytelen, ebben rejlik legnagyobb erőssége, ebben rejlik a túlélést biztosító ereje. Ám amint az ember sikeressé válik, véget ér igénytelensége. Hirtelen sok lesz veszítenivalója – legalábbis több, mint a siker előtt -, ezért növekszik félelme. Ez tovább űzi és hajtja, ami újabb és újabb bűnök forrása, így a szorongás érzése is egyre csak erősödik benne. És ez a tragikus körforgás mindinkább kitágul, míg végül a szaturnuszi ember a csúcsra jut, ahol aztán elkerülhetetlenül egyensúlyát veszti, és lezuhan. Zuhanását saját maga idézte elő.

Ezen a ponton azonnal ALFRED ADLER pszichológiájára kell gondolnunk! Annak középpontjában ugyanis éppen az egyén kisebbségi komplexusa és az ezt palástoló hatalom- és befolyásvágya áll. A hatalmi vágy tehát az ősi félelmeket kompenzálja, tudhatjuk meg a Medium Coeli közelében látható Szaturnusztól.

Egészen más a helyzet, ha Szaturnusz-Kronosz az IC-nél, az ég alján foglal helyet. Itt a Szaturnusz a gyerekekbe oltott, de a késő öregkorig megmaradó és legyőzhetetlen szorongást jelképezi. Ez az aggódó szülői házból tudattalanul magával hozott szorongás már szinte ott ringott a bölcsőben is. Megmagyarázhatatlan szégyenlősség, mély gátlások formájában jelenik meg, így megértésére leginkább az álomfejtés képes. De a szülői házon, az ősi hagyományokon való túlemelkedés meglehetősen esélytelen, és ezért a belső szorongást tudattalanul erősítő vágyra is utal. Ha ez elkerüli figyelmünket, ha nem törekszünk tudatos vagy tudattalan legyőzésére, úgy egyre csak sűrűsödnek rémálmaink, egyre inkább hatalmukba kerítenek ösztöneink.

És itt C. G. JUNG pszichológiája lebeg a szemünk előtt, ami az archetípusokban, a mélyen bevésődő emberi tapasztalatok ősképeiben látja az embert voltaképpen meghatározó tényezőket. Tehát csak a gyermekkor és a gyermekkori álmok legyőzésével kerekedhetünk ősi félelmeink fölé – szemben az MC-nél álló Szaturnusszal, amely az édesnek, tűnő külső csábításokkal szembeni tartózkodásra és belső konentráclóra int.

De mit jelent a lefelé tartó pont, a Deszcendens közelében elhelyezkedő Szaturnusz? Ekkor a TE tartományában, a visszhang utáni vágy, a TE-pont szomszédságában áll a bolygó. Ez a társunkkal szembeni tehetetlen kiszolgáltatottság szorongásán alapuló egoizmus helye. Itt is érvényes persze, hogy a meghatározó fényszögeket és jegyeket sohasem hagyhatjuk figyelmen kívül az értelmezésben. A TE-ponton álló Szaturnusz tehát a rajtunk nyugvó, de a társunkra kivetített terhekről árulkodik. Ez pedig FREUD pszichológiájához vezet, ha eltekintünk annak túlzott szexuális irányultságától. A Szaturnusz azonban freudi értelemben is fel tudja hívni magára a figyelmet: különösen nehezére esik ugyanis, hogy önmagát, saját személyiségét valahogy megvalósítsa a külvilágban.

A szorongás tehát különböző alakokban jelentkezik. Ezt még tisztábban láthatjuk, ha szemügyre vesszük a Szaturnusznak az egyes térnegyedekben és házakban elfoglalt helyét.

 

Szaturnusz a házakban

Az első térnegyedben, az Aszcendens és az IC, az ÉN- és az eredetpont között álló Szaturnusz arról árulkodik, hogy a szorongás és a bűn, ugyanakkor ezek ismerete és az ellenük való lázadás a belső ÉN-tartományban lakozik. Tehát ÉN-ünk legmélyén rejtőzik. Szorongás önmagunktól, önmagunk túlterhelésétől és a bennünk lappangó, feneketlen mélységek felé
húzó árnyaktól.

Az ÉN-ből eredő szorongás a környezettel szemben: első ház,
az anyagi bizonytalanságtól való szorongás: második ház,
szorongás a hibás megnyilatkozásoktól: harmadik ház.

Mindenkinek önmagával kell felvennie a harcot, a belső ÉN-térnegyedben található szorongások ugyanis külső segítség nélkül nem szűnnek meg.

A második térnegyedben, az ég alja (IC) és a Deszcendens, az eredet- és a Te-pont között álló Szaturnusz így a belső TE-ben található szorongást és öntudatot jelenti. A partner tartományában tehát, ahol a kimondatlan szavak mögött anélkül várjuk el a megértést, hogy azért bármit is tennénk.

Így a negyedik házban a származás a szorongás tárgya,
az ötödikben a szexuális és érzéki hajlamok,
a hatodik házban pedig az élet kézben tartásából eredő kimerültségben nyilatkozik meg a szorongás.

Ha másokra vetítjük ki félelmünket, egyre növekednek hallgatólagos szemrehányásaink is. Titkos, gonosz, kis kívánságok születnek bennünk, amelyek aztán tovább gyötrik lelkünket. Így fecséreljük el értékes energiáinkat, amelyekre valójában égető szükségünk lenne a szorongásból kivezető út megtalálásához.

Nézzük a harmadik térnegyedben, a Deszcendens és az ég közepe (MC), a TE- és a külső pont között álló Szaturnuszt! Ez a Szaturnusz a külső TE-birodalomban fellépő nehézségeket jelképezi. Egyrészt a partnerben megjelenő saját ideált, amelynek megvalósítása általában igen határozott ellenállásba Ütközik. Különösen mivel – ahogy azt a hetedik ház mutatja – a párkapcsolatokban igyekszik megőrizni magát az ember.

Nem ok nélkül követi a párkapcsolatok házát a határátlépések, a más világok, a halál, a végről való sejtelmek házan. A Szaturnusz azonban ereje teljében, pozitív módon megjelenhet ebben a nyolcadik házban. Bölcsen néz szembe az élet határkérdéseivel, hiszen ő tud a legtöbbet az őrzésére bízott küszöbről. Tapasztalatokon nyugvó érettségével ő a legalkalmasabb a problémák megoldására.

A belső horoszkóp ezt követő kilencedik házában már felismerte az ember a határkérdéseket, s a messzeség, az ideálok, saját missziói felé fordul, melyeket azonban az itt álló Szaturnusz mindig viszonylagossá tesz. A szorongást jelképező Szaturnusz ekkor a túlméretezett ideális cél szimbóluma.

A negyedik térnegyedben a külső ÉN-birodalomban, az ég közepe (MC) és az Aszcendens, a külső cél- és ÉN-pont között áll a Szaturnusz.

A tizedik házban az ember merő gyerekes becsvágyból saját magának állít akadályokat.

A tizenegyedik ház a (nem feltétlenül anyagi bizonytalanságból eredő) közösségi szereppel kapcsolatos szorongás szimbóluma, amelynek legyőzésére csak a közösségben kifejtett tevékenység ad esélyt. Be kell kapcsolódnunk egy közösségbe, nem zárhatjuk ki magunkat mindenhonnan.

A tizenkettedik házban álló Szaturnusz a bezártságtól való félelmet vagy a mélységes magány utáni vágyat jelzi, amelyek közül az utóbbi szigetel el igazán, amivel persze védelmet is nyújt. Az ÉN magányossága azonban mérhetetlenné növeli a szorongást. Igen gyorsan bepörög a mindig egyedül lévő ember, egyre csak erősödik bogaras, mások számára jó szót vagy tettet nem ismerő félelme.

 

Bolygók, melyek nem szoronganak

Így a szorongást, a bűntudatot, a védekezést és az ehhez szükséges tudást a Szaturnusz a tudat alá zárhatja, de csak akkor, ha a horizont alatt fényszögkapcsolatok nélkül áll. A bolygónak az állatövi jegyeken belüli vizsgálata aligha lehet eredményes, mivel a Szaturnusz hatása legalább két és fél nemzedéken át tart. E nemzedékek tagjai kiválóan ismerik egymást, többnyire egy abszolút hamis nemzedéki büszkeséget alakítottak ki magukban, amit osztálytalálkozók sora bizonyít. Fontosak azonban a Szaturnusznak az egyes bolygókkal alkotott fényszögei, ahol először is azt kell megnéznünk, hogy melyik bolygó jöhet még szóba „szorongásraktárként”.

Kezdjük a Nappal, a Szaturnusz ellenpólusával! A Nap maga az életigenlő elv, amit a Szaturnusz legfeljebb csak megzavarhat vagy akadályozhat, de soha szét nem rombolhat. Az akadályozás pedig általában hideg egoizmusban vagy – ahogy a mesében áll – kőszívűségben jelenik meg. A megőrzést jelképező kőszív itt az embertelen önmegóvást fejezi ki. Önbocsánat nem létezik, meghatározó az igénytelen életvitelre való álbüszkeség, különösen egy minden más fényszöget nélkülöző Nap-Szaturnusz konjunkció esetén.

A Naphoz legközelebb álló bolygó, a Merkúr a tudatot, a tettrekészséget, az értelmet, a gondolkodást és a kifejezőerőt jelképezi. Mindez ugyan szörnyű is lehet, a tudattalan szorongáshoz azonban semmi köze sincs, főleg mivel tudatunk a lélekbe űzte át a szorongást, ahol az persze még eredményesebben hat. A szorongás, ahogy azt már kifejtettük, tudattalan, a valóságos folyamatoktól független félelem. A halálraítélt minden bizonnyal félve indul a kivégzésre, tagjait azonban a halál utáni dolgoktól való szorongás tölti el. Az utóbbihoz a tudatnak már nincs köze, ezért a fényszögek nélkül álló Merkúrnak mostani vizsgálódásunk szempontjából nincs jelentősége.

A Marsról: az akarat, a hajlam és az ösztön szinonimája. A Mars nem ismer szorongást, a Mars halálmegvetően bátor, ugyanakkor mindig biztos túlélésében és győzelmében. A Mars és a Szaturnusz együttállása a győzni akarás mértékét mutatja. Szorongás helyett azonban itt is inkább erőszakos nyomást, esetenként elszámított reakciókhoz vezető feszültséget lehet felfedezni. A Mars-Szaturnusz a régi, a hagyományos vagy a régihez való visszatérni akarás legyőzését jelképezi. Így a Szaturnusz terhére lehet ugyan a Marsnak, megfélemlíteni vagy elijeszteni aligha tudja azt.

Erre a Jupiterrel szemben sincs esélye a Szaturnusznak. Az általában hosszan tartó Jupiter-Szaturnusz fényszögeknek ezért az egyéni horoszkópokban egyébként is csak akkor van jelentőségük, ha azok egészen személyes pontokat, például az MC-t vagy az Aszcendenst érintik. A Jupiter missziós kiteljesedési vágya, e magasabb rendű Nap célkitűzése sem tükröz szorongást, nincs is köze szorongáshoz, kiteljesedését legfeljebb a gátlásosság jellemezheti. Jupiter végtére is legyőzte Saturnust, és kiszabadította testvéreit. De nem vállalta magára Saturnus megölésének bűnét, hagyta, hogy tovább éljen saját világában. Ezért nem ismeri a Jupiter a szorongást.

Az egyéni értelmezésekben az Uránusszal sem megyünk sokra. Az Uránusz ugyanis a Merkúr magasabb rendű változatának számít, hozzá hasonlóan nem ismer szorongást. Fakadhat ugyan intuíció a megismeréstől való szorongásból, ám az rögtön ki is kerül a szorongás szférájából. Másrészt az Uránusz fényszög egyfajta túlfeszített, félős idegi terheltséghez vezethet. Aminek azonban kevés köze van az eredendő szorongáshoz, hiszen Uránusz, az intuíció csak akkor jelenhet meg, ha még nem veszett el az élet akarása. Így az Uránusz a gyakorlati életben inkább a bátorságot feltételező technika, reformok és átalakulások jelképe.

A hatalmat és a tömeget szimbolizáló Plútóhoz: a tömeg nem ismeri a szorongást, még a saját gonosztettétől való félelmet sem. Ugyanez áll a hatalomra. Ha a tömeg és a hatalom ismerné a bűnt és a vétket, félne azok következményeitől. Ekkor nem lenne annyi gonosztett a világon. Hiszen a legnagyobb jogtalanságokra éppen a hatalom nevében és a tömeg fedezékében kerül sor.

 

Bolygók melyek szoronganak

Hátravan még a Hold, a Vénusz és a Neptunusz. Ezek a lágy, a gyanútlan, az érzékeny, az ösztönös bolygók, a passzív archetípusok.

A Hold, a lélek tükre ismeri a sötétet, a halált.

A lélek ismeri a hirtelen betörő sötétséget, így a Szaturnuszt és a Holdat időkapcsukon kívül saját árnyaik felismerése is összekapcsolja. Hiszen mindig éjszaka jönnek a sötét, mély értelmű és intő álmok. Különbséget kell persze tennünk a lelki bázisnak megfelelő tudattalan érzelem és az érzékenység között. E fogalmakat az asztrológiai tankönyvek többsége is összemossa, ezért sokszor a Hold esetében is érzelemről beszélnek. Mivel a Nap a tudatos lényegünk jelképe, ezért a horoszkópban a Hold az alaplelkületet magában őrző tudattalan lényeg szimbóluma. A Vénusz esetében bizony találóbb lenne a mások iránti érzelmeket, a szeretetet, a gyengédség vágyát kifejező érzelem és érzékenység elnevezés.

A tudattalan ezzel szemben ősrégi, meghatározó, a tudat terheltségét csökkentő tapasztalat. A tudattalanba szorul mindaz, ami a tudat számára kellemetlen. Magától értetődik persze, hogy a tudattalan aztán mindenre kihat: a gondolkodásra, a cselekvésre, az érzelmekre és az érzékenységre, a becsvágyra és a belső ösztönökre. Tehát az mindig a Hold függvénye. Ennek ellentéte a Vénusz által jelképezett érzékeny, célirányos és tudatos érzés. Mindez azonban érzelmi szorongássá alakul, ha gátlást vagy sérülést mutató fényszögeket alkot a Vénusz.

Az alaplelkületen (a Hold) és az érzékeny érzéseken (Vénusz) kívül az inspirációt magában hordozó ösztönt sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Ezt az ősi ösztönt a Neptunusz jelképezi a horoszkópban. Az ösztönnek ismernie kell a szorongást, hiszen hajdanán ez volt az egyetlen fegyver a tudatossá vált szorongás, a félelem ellen.

E három bolygónak (Hold, Vénusz, Neptunusz) a Szaturnusszal fennálló kapcsolatai a horoszkópban rejlő szorongás gócpontjait mutatják meg. Kiolvashatók belőlük az eredendő szorongások (Hold), az érzelmekkel kapcsolatos szorongások (Vénusz) és az általában egész nemzedékeket érintő ösztönös szorongások (Neptunusz). Az ember ősi szorongását legvilágosabban a Hold és a Szaturnusz által jelképezett belső erőviszonyok fejezik ki.

 

Szaturnusz-Hold konjunkció a Mérleg jegyében

(a szerző egyenlő házas rendszerben gondolkodik)

A Mérleg 22°20′-én álló Hold a Mérleg 25°54′-én álló Szaturnusz felé tart. Gondoljunk csak a Nap és a Hold égi képére: tudjuk, hogy amikor a Hold a Nap felé tart, éppen letűnőben van, éppen haldoklik. A konjunkciókban pedig mindig az erősebb bolygó nyeli el a gyengébbet. Példánkban a Szaturnusz kényszeríti uralma alá a Holdat. A Szaturnusz azért is erősebb a Holdnál, mert keringési évei a holdpálya napjainak felelnek meg.

Jelentése: vagy a tudattalant nyomasztja a Szaturnusz sorsformáló ereje, vagy a sors nehezedik a tudattalanra. Igen nehéz dolga van a tudattalannak, ha meg akar szabadulni örökölt terhétől (a Szaturnusztól), és a sors – fogalmazzunk így – nem elég kegyes hozzá. Ha azonban a Hold távolodna a Szaturnusztól, ha éppen távozófélben lenne tőle, az már a lélek megszabadulását jelezné. Példánkban a második ház végén és a harmadik ház küszöbén kerül sor a konjunkcióra. Jól tükröződik a kommunikációs nehézségekben rejlő szorongás, ami azonban – lásd a belső-ÉN térnegyedet – szinte soha nem jut felszínre. A leküzdésére irányuló belső erőfeszítések rendkívül megnehezítik a szorongástól való megszabadulást.

A Hold-Szaturnusz konjunkció kvadrátot alkot a Nap-Merkúr konjunkcióval. Ebből egy hosszú, a szorongás nyomait magán viselő érési folyamatra következtethetünk, amelyet a válsághelyzeteket jellemző önhibáztatás határoz meg. De minden válság fejlődés. Bizonyos dolgokat ugyanis tisztába kell tennünk, bizonyos szorongásokat le kell győznünk önmagunk formálása során. A kommunikációval kapcsolatos félelmek egyébként többnyire bizonytalan vagy gátlásos szégyenlősség formájában jelentkeznek. A konjunkció viselője ilyenkor egy másik ember felhasználásával igyekszik megkönnyíteni a külső kapcsolatok létrehozását. A valódi kommunikációt pedig a belső hallgatás jelenti számára. Írásban ugyan valamelyest feloldódik, bár írásbeli kifejezését – és itt ez a külső segítő – mindig automatikusan ellenőrzi.

A Szaturnusz-Hold konjunkció általában meghatározó fontosságú eredendő szorongásokra utal, ám ez sem igaz minden esetben.

Lássunk erre is egy példát:

A Szaturnusz a Bika 22°27’-én áll, a Hold egy valamivel távolabbi konjukcióban a Bika 16°24′-én, a Szaturnusz felé tart. Úgyhogy a konjunkció még éppen hogy érvényes. Mégis a terheltség erősödése figyelhető meg. A Szaturnusz mellett, a Bika 26°30′-én található ugyanis az Uránusz, a Bika 22°04′-én pedig a Szaturusszal szinte teljesen együtt áll a Mars. A Mars-Szaturnusz konjunkció tehát a meghatározó. Vagyis az elmúltat felülvizsgáló akarat és bátorság. Szorongás nélkül, hiszen az ugyancsak a Marsból eredő újító szándék is aktívan jelen van a képben. A szaturnuszi léleknek – a Holdnak – itt egy aktív sorsőrzővel van dolga. És mivel a Szaturnusz a Neptunusz-Uránusz trigonnal fennálló konjunkciója révén a Neptunusszal is kapcsolatban áll, nyugodtan kijelenthetjük, hogy igen harmonikus az ösztönhöz fűződő viszonya. A szülöttet tehát aligha tartja markában tartós szorongás. Amit ő személyesen is alátámasztott. Szorongás helyett tehát életerő, a hétköznap legyűrésének bátorsága, amit bizonyára a Szűz Aszcendens is segít, még ha a Halakban álló Nap lényünk ingatagságára is utal.

 

Vizsgáljuk meg most a Vénuszt!

Az emberben rejlő szorongó érzékenység hatásai ugyan kevésbé veszélyesek, mint a szorongással teli léleké. A belőle eredő érzelmi bizonytalanság azonban komoly akadályokat görgethet az életért folytatott küzdelem útjába, különösen egy nőies irányultságú horoszkóp esetén, amivel egyébként férfiak is rendelkezhetnek. A sérülékenységüknek tudatában lévő érzések ridegek, visszautasítóak, majd gyakran hisztérikusan újra fellobbannak.

Nagy terheket ró elvárásaival a sóvárgó és odaadó érzékenységre a kegyetlen Szaturnusz. Az erre utaló fényszögek elbizonytalanítanak, az ember szüntelenül próbára teszi magát, hangulatától függően halogatja a döntéseket. Ezek azok az emberek, akik házasságkötésük előtt újra felteszik a kérdést, hogy vajon helyesen cselekednek-e. Pedig a kételkedés idővel minden kapcsolatot tönkretesz, így tanácsadáskor a lebeszélés a legjobb lépés. Különösen azért, mert sohase a horoszkóp alapján kell keresni a megfelelő társat. A párhoroszkóp egyszerűen a társak egymással szembeni feladatának felismerésére szolgál. Mindebből jól látható, milyen nehéz szorongástól eltelve élni, hogy az milyen könnyen magányossághoz és elhagyatottsághoz vezethet.

Ezt támasztja alá egy érzelmi és egzisztenciális szorongásaitól megszabadulni soha nem tudó színész érdekes konstellációja:

A Szaturnusz a Mérleg 19°28′-én a tizenegyedik házban, a szociális érdekeltségek területén, ami a szociális jólétért reszkető szorongást jelenti. A Szaturnusz a Kos 25°45′-én található Marssal áll oppozícióban. Színészek számára kiváló konstelláció, de az a női nemhez való viszony szempontjából is: a barátnők szinte egymás kezéből vették ki a kilincset. A szórakoztatni vágyás ötödik házban megjelenő ösztöne, mindenekelőtt a hetedik házban az Ikrekben álló Hold miatt, sikeres karrierre enged következtetni.

A színész a rendszeres éves jövedelem elvesztésétől való félelméből kis színházakhoz kötötte magát. Nem volt elég önbizalma ahhoz, hogy nagyobb esélyekre várjon, aminek oka bizonyára a Szaturnusz és a Bak 20°48′-én a második házban álló Vénusz kvadrátja. Az érzelem, az érzékenység tehát itt is az anyagiak terhe alatt nyög. A Bakban álló Vénusz földhöz kötődő, mégis kezdeményező és nagyravágyó, jóllehet a Marssal alkotott kvadrátja miatt tele bizonytalansággal.

A Kosban álló Mars erősnek látszik, de a szorongó érzékenység még nála is hatalmasabbnak bizonyult. Ehhez járul a Halakban álló Nap, a lényeg lagymatagsága. És a belső következmény? Színészünk érzékenysége révén ismerte az ingatag helyzetű művészek anyagi jellegű szorongásait, ezért mindig nagy aktivitást mutatott a színházi gyűléseken (Szaturnusz a tizenegyedik házban).

A belső szorongást azonban sem külső biztosítékok, sem pozícók révén nem lehet elűzni. Ezt minden asztrológiai tanácsadónak jól meg kellene jegyeznie! Nem arról van ugyanis szó, hogy egy listát nyomjunk valakinek a kezébe: „Nézd csak, tavaly ennyit kerestél, idén pedig ennyit. Mitől félsz hát?” Ez semmit nem segít! A Szaturnusz a megőrzésre törekszik, a szorongásokat csak belülről lehet legyőzni, bátran, ha kell, akár lemondások árán. Különösen, ha sérülékeny érzésekről van szó, még inkább, ha ezek anyagi vonatkozásúak (mint itt a második házban álló Vénusz), ha azok az élet anyagi megalapozottságát érintik. Soha nem jutott el tehát ez a karrier oda, ahová el kellett volna jutnia. A hetedik házban álló Hold sem segít, amíg a belső bátorság a rusnya békát vissza nem varázsolja királykisasszonnyá.

 

Szenteljük most figyelmünket a Neptunusznak.

A Neptunusz az ösztönös viselkedést, az ösztönös lelkiségből fakadó reakciókat mutatja meg, amin azonban a Szaturnusz-fényszögek sokat változtathatnak. Egyéninek aligha nevezhető nemzedéki fényszögről van itt szó. Egy Neptunusz-Szaturnusz fényszög egyes retrográd mozgások esetén akár heteken át is fennállhat. Erről ugyanúgy nem szabad megfeledkeznünk, ahogy arról sem, hogy a Neptunusz egyazon állatövi jegyen belül több fényszöget is alkot.

Egyénileg ez a fényszög csak akkor értelmezhető, ha a Neptunusz az Aszcendens vagy az MC közelében, illetve ha pontosan a Holdon és a Napon látható. De már a Nap-fényszög is, ha egy csupán négyfokos orbisszal számolunk is, akár öt napig is eltarthat. A Halakban (egy neptunuszi jegyben) és az Aszcendens közelében álló Szaturnusz sorsszerű, ösztönös odaadást jelez a környezettel szemben. Ha ezt még kiegészíti egy Szűzben álló Neptunusszal alkotott oppozíció, ahol a Neptunusz esetleg éppen a hatodik házba esik, akkor a munkában jelentkező ösztönös feszültségről van szó, amit csak másik önfeláldozó szolgálattal – például orvosként – lehet csökkenteni, legyőzni és feldolgozni.

1917-ben, 1918-ban és 1989-ben állt egymással konjunkcióban a Szaturnusz és a Neptunusz. Közép-Európából nézve egész természetes lenne a magyarázat: az ekkor születettekben a szülők első, világháború végén megjelenő nemzedéki szorongása mutatkozott meg. A fényszög azonban Földünk valamennyi szélességi és hosszúsági fokára érvényes, tehát az akkoriban nyugodt övezetekre is áll. Ezen a ponton még hiányoznak az átfogó ellenőrző vizsgálódások. Személyes tanácsadás esetén pedig ajánlatos a horoszkóp egyéni adataira szorítkozni.

Kivéve, ha a Szaturnusz-Neptunusz konstelláció különösen szembeötlő, mint például a következő írónő horoszkópjában:

A Szaturnusz a Skorpió 22°27′-én, a tizenkettedik házban van. A tizenkettedik házban álló Szaturnuszt a magányosság utáni vágy határozza meg, ami az írónőnél kizárólag munkamódszerében jelentkezik. Írás közben ugyanis olyannyira visszahúzódik, hogy napok telnek el anélkül, hogy bárki is szeme elé kerülne. Ekkor aztán gyakran hatalmába keríti a bezártság érzése, amire ugyancsak a tizenkettedik ház Szaturnusza utal. Ilyenkor feltétlenül beszélnie kell valakivel, ami aztán esetében hosszas telefonálások formájában ölt testet. A Szaturnusz kvadrátfényszöget alkot az Oroszlán jegyében a 24°32′-en álló retrográd mozgású Neptunusszal – talán éppen röviddel a nagy inflációs időszak előtt vagy után született nemzedék jelképeként, Európában legalábbis.

Ez a Neptunusz most a Vízöntő 18°38′-én, a harmadik házban álló Vénusszal alkot oppozíciót. Vagyis, feszültség a megnyilvánulásra törő művészi hajlam (Vénusz a harmadik házban) és a távolba, a költészetbe emelkedő ösztön (Neptunusz a kilencedik házban) között. Ebből ered az írás teremtő ereje, innen a költői szavak, amiről a harmadik házban álló Vénusz árulkodik. Innen az ösztönök feltáró leírása, amit a kilencedik házban álló Neptunusz oppozíciója jelez. De a Vénusz a tizenkettedik ház Szaturnuszával is kvadrátot alkot. Kapcsolatteremtési szorongásról van tehát szó, egy túlterhelt nemzedék szorongásáról, amely erősen összefügg a kényeztetés utáni vággyal. A horoszkóp tulajdonosát kegyetlen belső szorongások kínozzák, amelyek akár pánikká is növekedhetnek, hiszen a Bakban álló Nap szaturnuszi-becsvágyó terhek alatt rogyadozik. Jellemzőek a gyors, elhamarkodottan végrehajtott elhatározások (Mars az Aszcendensen).

 

A szorongásraktárakról nincs szakirodalom

Furcsa, hogy a „szorongásraktárakról” szinte semmiféle szakirodalom nem létezik. Pedig a szorongás korunk egyik legfontosabb témája. Szorongás persze mindig létezett. A technikai forradalom betörésévei azonban az ember elvesztette korábbi jelentőségét, szorongása egyre nyomasztóbbá vált. Manapság szinte bűnnek számít, ha valaki a terápiás csoportokon kívül nyilvánosan szorongásairól beszél, és ugyanígy nem kívánatos a szorongások beismerése sem. Hiszen teljesítményen alapuló társadalmunkban az ilyen embert igen gyorsan könnyen befolyásolhatónak és így alkalmatlannak könyvelik el.

Mégis a szorongás a legnagyobb problémánk, mivel ez a tömegtársadalomban az egyént rendkívül befolyásolhatóvá és így sokszor életképtelenné teszi. De nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a szorongás teremtőerővel is rendelkezhet, ha hajlandók vagyunk megküzdeni vele. Az ilyen helyzetekben segíthet igazán az asztrológus. Mégpedig a kiépítendő erők, a Nap, a Jupiter vagy a Mars megfelelő erőinek feltárásával.

 

Időszakos szorongások

Vannak persze időszakos szorongások is, amelyeket a különféle progressziók, direkciók vagy tranzitok jeleznek. Például a szorongások évét vetítheti elő, ha a napívvel előretolt Szaturnusz a Hold felé tart, vagy eléri a Vénuszt. Az ilyen időszakra feltétlenül fel kell készülnünk.

Hosszabb életűek az „egy év egy nap” elvén nyugvó progressziók. Különös figyelmet érdemel a hosszú periódusokkal dolgozó Szaturnusz.

Egészen más a helyzet, ha a Hold vagy a Vénusz tart a radix-Szaturnusz felé. A folyamat jóval gyorsabb, ilyenkor akar percek dönthetnek sorsok fölött. Maga a Hold csak havonkénti ritmusban hat. De mit értünk egyáltalán hatás alatt? Hiszen az előrejelzések egy tendenciának csak az irányát adhatják meg. A hatékonyság mindig saját kezünkben van! Csökken, ha mozgásba jönnek a védőerők, teljes erejével hat, ha semmit nem teszünk ellene. A csillagok jelzőtáblák az élet útján, személyes jelzőtáblák, amelyek határainkat, lehetőségeinket és lényegünket mutatják meg.

Ugyanez áll a bennünk rejlő ősi szorongásra. Egyeseknél erősebben, másoknál gyengébben jelentkezik, egyik embernél az ősi ösztönökben, a másiknál az érzelmekben, a harmadiknál a lélekben rejlik.

A felismerés azonban mindig segít. A felismerés az első felfelé vivő lépés! Hiszen együtt kell élnünk ezzel az életünkben oly nagy tekintéllyel bíró szorongással. A szorongás teremtő átalakítása azonban saját feladatunk. Aki ismeri az álmatlan éjszakákat, vagy akit rémálmok gyötörnek, az jól tudja, hogy lelkének mondanivalója van számára. Még ha nem is mindig könnyű odafigyelni rá, és még nehezebb elfogadni azt, hiszen saját árnyoldalainkat tudatosítja bennünk. A horoszkóp intenzív vizsgálatával ebben segíthet az asztrológus. És ez emberhez méltó feladat!

© Bernd A. Mertz: A szorongás fényszögei

Share This