Maarit Johnson a pszichológia doktora, a Stockholmi, valamint a Mälardaleni Egyetemen oktat személyiségpszichológiát, tudományos módszertant. (részlet a könyvből)

Az emberek pszichológiai és viselkedésbeli funkciói közti különbség tanulmányozásakor az önbecsülést többnyire fontos tulajdonságnak tekintik. Bár az érzelmi és kompetencia alapú forrásokat több kutató is azonosította, mégis kisebb mértékben érdeklődtek az iránt a dinamika iránt, amely a belső és külső önbecsülés különböző kombinációinak következménye. A dinamika (a görög dynamis jelentése nagyjából a potenciálnak felel meg) tartalma, hogy valami mozgásban van és változik, ellentétben a statikussággal, ami nyugalmi helyzetet jelent. Freud szerint az emberi psziché dinamikus, a különböző „erők” (nála ezek az életösztön és a halálösztön voltak) között keresi az egyensúlyt. Ez az egyensúlykeresés különböző módokon fejeződik ki a viselkedésben. Ahhoz, hogy valamit dinamikus jelenségként értelmezzünk, szükségesek azok az aspektusok, amelyek ösztönzik az egyént, hogy törekedjen valami felé, el akarjon érni valamit. Az ilyen mechanizmusok nélkül az emberi lét talán egy békés, Nirvana-beli állapotra hasonlítana, ugyanakkor értelmetlen és lapos is lenne, fejlődés nélkül való.

 

Az a fontos az önbecsülést illetően is, hogy ne csak úgy tekintsünk rá, mint valamire, amink van (statikus), hanem úgy is, mint valamire, aminek a megszerzésére vagy növelésére törekszünk, és ezek váltakozására (dinamikus). Ekkor az önbecsülést már nemcsak magasnak vagy alacsonynak fogjuk látni, hanem minőségileg különböző önbecsüléseket fogunk felfedezni. (…)

Leegyszerűsítve négyféle embertípust különböztethetünk meg a magas vagy alacsony és belső vagy külső önbecsülés kombinációi szerint. Ezeknek a típusoknak különféle tulajdonságokat, viselkedésmódokat és attitűdöket tulajdonítunk, különös tekintettel a mindennapi szociális együttműködésre és az erőt próbáló élethelyzetekben való alkalmazkodásra.

A valóságban ritkán jelennek meg ezek a típusok ilyen extrém vagy tiszta formában. A legtöbb emberben mindegyik típusból van egy kicsi, és természetesen mindenkinek több más, egyidejűleg működő tulajdonsága van. Hiszen pszichológiailag nem csak önbecsülésből áll az ember. Ugyanakkor az alább ismertetendő tipológia (…) jó képet fest arról, hogyan is működik az önbecsülés a különböző változatokban – esetleg fel is ismerhetjük önmagunkat vagy embertársainkat ezen alaptípusok valamelyikében.

Összefoglaló

Semmi sem utal arra, hogy ezek közül a típusok közül bármelyik is kifogásolhatóan rossz lenne, de az alacsony önbecsülés sosem adaptív. Diszfunkcióhoz és különféle problémákhoz vezet, elsősorban az egyén számára, de a környezetre nézve is. Semmivel sem jobb vagy rosszabb életélvezőnek lenni, mint boldog teljesítőnek. Mindkét fajta emberre szükség van. De ha valakit extrém módon jellemez valamelyik fent említett karakter, akkor valószínűleg helyénvaló némi kiegyenlítés. A kényszeres teljesítőnek meg kellene állnia egy pillanatra és megkérdezni magától, „mi hajt engem, hiszen olyan fáradt vagyok” és „tényleg meg kell csinálnom mindazt, amit magamra vállaltam”, míg az életélvezőnek több kihívásra és aktivitásra kellene igent mondania. A nélkülöző jobban érezné magát, ha többet markolna, merné érvényesíteni önmagát, több élvezetet engedélyezne magának és megjutalmazná magát, ha sikerrel jár – és még a kudarcok után is szeretné magát. A boldog teljesítő belső és külső önbecsülése egyensúlyban van, de alkalmasint visszafoghatná kicsit az elkötelezettségét, csökkenthetné a tempót, és több időt szánhatna másokra.

A boldog teljesítő

Ennek a személynek magas mind a belső, mind a külső önbecsülése.

A teljesítmény fontos és jólesik a dicséret, amely ad egy kicsi lökést, de a megerősítés és a megelégedettség nagyobbrészt belülről jön. Az ilyen ember felülmúlja önnön várakozásait, és ez jó érzéssel tölti el. Az új kihívások ösztönzőleg hatnak rá. A kihívások mindig magukban hordozzák a kudarc lehetőségét, de ez a személy képes minden energiáját a feladatra fordítani. Mivel az alapönbecsülés lökhárítóként működik az esetleges sikertelenségekkel szemben, nincs teljesítményszorongás. Ezek az emberek elkötelezettek, de nyugodtak a feladataikban, nagy, de realista céljaik vannak, ismerik a korlátaikat. Nem azért van szükségük a teljesítményre, hogy önbecsülést szerezzenek, de sikeres tevékenységük révén szeretnék azt növelni és gazdagítani. Ez másokat is bátoríthat és lelkesíthet. Mások sikerei nem jelentenek fenyegetést számukra, mert ezek az emberek leginkább önmagukkal versenyeznek. E típus negatív vonása lehet, hogy a nagy teljesítésben némiképp egocentrikussá válik, és néha még arról is megfeledkezik, hogyan élvezze egyszerűen a létezést.

A kényszerteljesítő

Ez az egyén alacsony belső, de magas külső önbecsüléssel bír.

Erős az igénye, hogy kompetencia és mások megbecsülése által tegyen szert önbecsülésre, ezért egyfajta konfliktus alakul ki benne. A kihívások csalogatják, mivel lehetőséget kínálnak önbecsülése növelésére, ugyanakkor a kudarc veszélyét is magukban hordozzák. Mivel a kényszeres teljesítő számára a siker és a kudarc nagymértékben meghatározzák az önbecsülést, ez a konfliktus folyamatosan nagy energiákat emészt fel és könnyen a másokkal való agresszív versengéshez vezet. Ez a típus önmagának sem kegyelmez, gyakran kimerültségbe hajszolja magát és nem ismeri saját korlátait. A kritikára védekezéssel válaszol, mások sikereit fenyegetésként éli meg. A kényszerteljesítőnek pozitív vonása, hogy mások és a társadalom számára értékes dolgokat hozhat létre – ennek azonban sajnos gyakran az az ára, hogy ő maga roncsként végzi.

Az életélvező

Ennek a típusnak magas belső önbecsülése van és alacsony fokú a külső önbecsülése.

Ferdinánd, a bika (l. Munro Leaf könyvét), aki önmagával elégedetten üldögél a tölgyfája alatt, hagyja, hogy mások viaskodjanak, miközben ő élvezi az érzéki és esztétikai ingereket. ő az a személy, aki másokat támogat a háttérből, és örömét leli a családban, a kapcsolataiban, a művészetekben vagy a természetben. Ha ez a típus ír vagy zenét szerez, alkotásai minden bizonnyal egy fiókban végzik, mivel ő vállat ránt kudarcra és sikerre egyaránt. Az életélvezőnek nagy baráti köre lehet, mivel ezeknek az embereknek, a teljesítőkkel ellentétben, „van idejük élni”. E típus negatívuma, hogy nem igazán fontos számára, hogy befejezze a dolgokat. És természetesen mások ritkán lehetnek az ő nagy tetteinek részesei.

A nélkülöző

Ez a személy hiányt szenved mind a belső, mind a külső önbecsülésben.

Nagyon sebezhetőnek tűnik, de más módon, mint a kényszerteljesítő. Jellemző erre a típusra, hogy visszahúzódó és könnyen föladja. A kihívások egyáltalán nem vonzzák. Semmi értelme megpróbálni, az ember úgyis kudarcot vall – gondolják. Az ilyen típusú ember apatikus hajlamú és önbecsülése megtámogatásához nagy szüksége lehet az érzelmi megerősítésre ahelyett a megerősítés helyett, amit a teljesítmény nyújt; ezért mások elutasítása nagyobb fenyegetés a számára, mint a versenyek vagy vizsgák sikertelensége. Mivel passzív és kissé gyámoltalan, a nélkülöző típus nehezen lát hozzá a problémák megoldásához. E típus pozitívuma, hogy az alacsony önbecsülés ellenére is hiányzik belőle a védekező hozzáállás a nála nagyobb önbizalommal rendelkezőkkel szemben. Az ilyen ember ugyan könnyen áldozattá válhat, de jobb a kiindulási alapja a nyitottságra és a felkínált segítség, tanács és bátorítás befogadására, mint a kényszerteljesítőnek (aki esetleg merev védekező pozíciót vesz fel).

Maarit Johnson: Önbecsülés és alkalmazkodás
ELTE Eötvös Kiadó, 2009. | Fordító: Sibinger Eszter | ISBN: 978 963 463 993 0
A svéd szerzőnő könyve legfőbb kutatási területének, az önbecsülés szerepének közérthető összefoglalása. Az önbecsülés nagyobb jelentőségű, mint általában hisszük. Az ismeretterjesztő mű a fogalom azon aspektusait tárgyalja, amelyek általában nem kapnak nagy figyelmet, és rávilágít az önbecsülés komplexitására. Segítségével betekintést nyerhetünk a belső és a külső önbecsülés kialakulásának folyamatába is. A könyv mindazok érdeklődésére számot tarthat, akik szeretnék alaposabban megismerni az önbecsülés funkcióját és jelentőségét. Diákok, tanárok, nevelők, ápolók, szülők és szociális munkások számára egyaránt nyújthat újabb ismereteket, de a kapcsolati problémákkal küzdők is haszonnal forgathatják.

Kép: © Thandiwe Muriu – Plastic

Share This