Most, hogy a Nap az útján a Mars által uralt Kos jegyébe lépett… itt az alkalom, hogy figyelmünket az agresszió témája felé fordítsuk. Maga a fogalom általában ellenérzést kelt (még akkor is, ha előjel nélkül értékeljük), pedig az elnevezéssel sincs baj, és a jelentéstartalmával sem (Mars: akaraterő, önérvényesítés, a lehetőségek megragadása, szétáradó energia, célratörés, térnyerés, aktív tetterő, győzni akarás).

A pszichológiában ismert a félelemből vagy szorongásból bekövetkező agresszió. Például egészen kis gyermekeknél a szorongás és az agresszió időben egybeesik (szorongás és félelem = agresszió és düh), és motorikus levezetésben nyilvánulhat meg. E korban még az agresszió nem irányul senkire, hiszen nincs még megkülönböztetés az én és a te között. Éppen ezért a szorongás egész létét fenyegeti, így az agressziója is totális lesz. A félelemre, szorongásra (vagy akár a megtámadottságra) adott reakció két ősformája a menekülés hátrafelé (összehúzódás egészen a teljes passzivitásig), illetve a menekülés előre (akció, támadás). Az agressziót megélhetjük projekcióként is, mint a környezetünk támadását felénk.

Cselekvés van, vagy pedig nem cselekvés. És mindkettőt tudjuk konstruktívan, illetve destruktívan művelni. A konstruktív cselekvést hívja a szakirodalom alkotásnak. A konstruktív nem cselekvést szemlélődésnek. Ám lehetünk destruktívak is. A destruktív cselekvő az agresszor; s az áldozat az, aki destruktív módon nem cselekszik.

A szociálpszichológia is többféle agressziót különböztet meg, csak néhány közülük, a teljesség igénye nélkül (Csepeli György írásait felhasználva):

AZ ÖNCÉLÚ AGRESSZIÓ, a gonosztett. Nincs indok, vagy ha van, az felvállaltan a kár akarása. Nevezhetjük indulati vagy ellenséges agressziónak is akár. III. Richárd mondja: „Úgy döntöttem, hogy gazember leszek”

AZ INSTRUMENTÁLIS AGRESSZIÓ az erőszak a Jóért. Borotvaélen táncolás, hiszen pozitív színben tüntetjük fel az agressziónkat, s ehhez kiváló segítséget nyújt egy jó kis ideológia, amely igazolja az erőszakot (lásd például különböző etnikumok ellen irányuló agresszió, vagy például egy közösség büntető agressziója egy egyén irányába).

AZ ÖNÉRVÉNYESÍTŐ AGRESSZIÓ. A verseny hirdetése. Győzzön a legjobb. Élelmesnek, határozottnak, rámenősnek, individualistának lenni igazolt agresszívnek mondható megoldások ebben az esetben. Egy baj van csak, ha a versenyben a szabályokat a győztesek diktálják, akkor ily módon a verseny induló feltételei nem igazságosak.

A PEDAGÓGIAI AGRESSZIÓ. Sokan legitimnek gondolják a nevelés eszközeként az agressziót használni. („Érted haragszom…”). Máskülönben viszont azt is látjuk, hogy az agresszív büntetés (megfélemlítés, leértékelés, szeretetmegvonás, verés) hogyan okoz (sokszor szinte begyógyíthatatlan) sebeket egy alakuló személyiség világában.

A SZERETET AGRESSZIÓJA. A legelső élményünk erről a szülői agresszió. Amikor a szülői agresszió szeretetbe csomagolva talál meg bennünket, arra nagyon nehéz jó választ adni gyermekként. Szerető lózungokon keresztül tilt vagy fenyeget. Vagy gondoljunk a partnerkapcsolatok azon játszmáira, ahol a gondoskodás és a szeretet álarca mögött az egymás büntetése érhető tetten. Közvetve a birtokló szeretet is a szeretet agressziója. Birtokolni a másikat az egy aszimmetrikus kapcsolati helyzet. A birtokló szeretőnek egyenes az útja a hamis kép alkotáson keresztül a féltékenységből fakadó agresszióig.

A DISZKRIMINÁCIÓ AGRESSZIÓJA. Nem hiszem, hogy sokat kell magyarázni. A kisebbségek, az „idegenek”, a nemek, a korosztályok, a kultúrák, a hitek hátrányos megkülönböztetése agressziót szül. Akár a néhány ponttal fentebb említett instrumentális agresszió módján is. A negatív sztereotípiák a legfőbb eszközei a diszkriminatív agressziónak. Tulajdonképpen a világnézeti agresszió is az egyedül igaznak tartott hit megtorló, agresszív képviselete (eretnek és boszorkányégetések, kirekesztések, tömeges leszámolások, vallási terrorizmus).

A VÉDEKEZŐ AGRESSZIÓ mely jellemzően igazolt, legalizált szokott lenni. Ennek vállfajaiként megemlíthetjük a megelőző agressziót (az agresszió elhárításának agresszív formája); a megtorló agressziót (a bosszú, mint az igazság helyreállítása).

Elgondolkodtatónak tartom, hogy az ember ember elleni agressziója mennyivel könnyebben alakul ki (szinte az emberiség kultúrájának része), míg az állatok esetében a legtöbb esetben sokkal jobban kontrollált, vagy jelképes. Úgy tűnik, hogy a szocializációnk során megtapasztalt tekintélyelvűség (autoriterség) fokozza a destruktív agressziónkat, míg az empátia megélése, megtanulása differenciálja s talán konstruktív irányba is fordíthatja az agressziónkat.

Tick Ervin [asztrológus, szomatodráma játékvezető] | Felhasznált forrás: Csepeli György írásai | Kép: © Felix Hernandez

Share This