Egy általam igazán nagyra tartott asztrológiai szerzőnél olvasom:

„néha annak, akinél a Vénusz konjukcióban vagy oppozícióban a Plútóval, meghal a szeretője vagy a vőlegénye…” (Stephen Arroyo: Kapcsolatok és életciklusok | 156-157. oldal)

Ha egy smiley lenne a mondat végén, akkor talán gondolhatnék arra, hogy a szerző viccel. De nem… Komolyan gondolja. Pedig micsoda abszurdum ez. Mit is állít ez a mondat? Hogy A-személy képletében egy konstelláció a vele kapcsolatba kerülő B-személy életében tragédiát jelez.

De gondoljunk bele… B-személynek C-személy az anyja, s mondjuk C-személy képletében semmi nem jelzi B-személy idő előtti halálát. Miért is jelezné, hiszen az is egy asztrológiai abszurdum lenne. Ráadásul láthatóan a két abszurdum egymással ellentmondásban van.

Mi a megoldás? Bármennyire is csábító az asztrológiai analógiák körében való virtuóz lubickolás, ne tegyünk megállapítást A-személy radixából B-személy személyiségére v. sorsára. Arra ott van B-személy radixa. Ilyen egyszerű.

S mit mond Arroyo? Nagy pszichológusi iránymutatásával azt mondja: Ne mondjuk el a kliensnek, hogy a partnerei idő előtt meghalnak, vagy eltűnnek, mert az olyan csúnya. Még egyszer… Nem azt mondja, hogy A-személy radixában a Plútó-Vénusz konstelláció A-személyről szól, és abszurdum ebből más személy halálára következtetni. Ehelyett azt mondja: Gondoljuk meg, hogy mit mondunk el ebből A-személynek. (?)

Sajnos Arroyora és a vele egy kategóriába eső többi szerzőre (Liz Greene, Rudhyar, Hamann – magyar un. pszichológiai asztrológusokról most tapintatból ne essen szó) időnként jellemző, hogy nem következetesen tartják be értelmezési kereteiket és rendszeresen rajtakaphatóak eseményorientált kiszólásokon.

Kép: © Shaurya Athley, Anupriya Roy – Death of Marat (Painting Recreation)

Share This