A kora gyermekkorban a lány és a fiú lélektani fejlődése nincs szinkronban egymással. Az első személyes kapcsolat (orientáció) mindkettőjük számára természetesen az anya. Az azonos neműségből fakadóan ez az alapvető minta a lány számára akár hosszútávon is követhető lehet. A fiúknak azonban egy adott ponton – mint például az első fiúhierarchiába való beilleszkedés során (iskola) – el kell engedniük az anyához kapcsolódó indentitást elsőségét a saját nemi azonosságának kialakításához. Ilyenkor zavarban vannak. A külvilágban (nyilvánosság) elutasítják már a látványos anyai gondoskodást, de otthon még fontos az anya meleg kakaója és „jóéjt puszija”. Ez az ellentmondás belső konfliktust generál, ami időbe telik, míg feloldódik. Ilyenkor maradnak le a kortárs lányoktól (akik ilyen identitásváltással nem küzdenek) és csak a fiatal felnőtt korban érik utol őket érettségben.

Ráadásul a gyerekkorban a szülők tudattalanjára, komplexusaira is érzékenyek vagyunk. Mintha a sorsunk, az életünk éppen a szülők komplexusának megoldására tett kísérletté válna ezáltal. C. G. Jung hangsúlyozza, hogy az apakomplexus feldolgozása során a konkrét apánkon és tekintélyszemélyeken túl kell jutnunk fejlődésünk érdekében. A tudattalanban kialakuló apakomplexus kivetül a környezetben levő emberekre, tekintélyszemélyekre (a társadalomra), Minden hierarchikusan szervezett hatalmi szervezetre. Az apakomplexus egyik lehetséges üzenete: „Nem szabad elhagynod az én nézeteimet, értékeimet, eszméimet, mert akkor nem lehetek többé büszke rád.” (Verena Kast)

A horoszkópban a férfielvet (Mars a hős, Jupiter a bölcs, Szaturnusz a szabályérvényesítő, Uránusz az innovatív) ért konfliktusok az apa, a tekintély, a hierarchia megkérdőjelezéseként jelentkezhetnek. Ideális esetben az individuációs fejlődés során a személyiség szembesül a problémával, és feldolgozza azt. A feldolgozatlanság elmaradása esetén azonban nem csak a tekintéllyel, hanem az agresszivitással is sok problémánk lehet.

Ha az apa túl szigorú (autoriter) személyiség volt, akkor később a fiú férfias önbizalma nem tud kialakulni a megalázó családi légkör miatt (s emiatt kompenzál), vagy azonosul az apjával és hasonló magatartást fejleszt ki. Ha az apa gyenge volt, esetleg nem volt jelen, akkor infantilis felnőtt személyiségé válhat a fiú és/vagy állandó apakeresésbe menekül.

Ian Gordon-Brown szerint az Apa (apa elv) az identitásunk meghatározója éntudat, test, és nemi hovatartozás szintjén egyaránt. Az apa szilárdítja vagy gyengíti az identitásunkat, „miközben azt mondja – vagy éppen nem mondja –: ’Az légy, aki vagy!’”

Tick Ervin [asztrológus, szomatodráma játékvezető] | Kép: © Andrew Kovalev

Share This