Schikaneder és Mozart operája – Mese vagy misztérium? Próbatételek és beavatások. Élet és halál. A bölcsesség tana. Zene és szerelem. Varázsfuvola a végtelenségig. A varázsfuvola jelképei. (fordította: Mészáros Csilla)

Mozart több mint 600 művet komponált, holott mindössze 36 éves koráig élt. A Varázsfuvolával olyan művet hagyott hátra, amely lelkesít és mélyen megérint bennünket. Maga a zene is képes elvarázsolni minket, ám a “Varázsfuvola” ezenfelül misztériumjáték is az antik misztériumok szellemiségében.

Az opera elején Tamino herceget látjuk, amint egy kígyó elől menekül. Három hölgy, az Éj királynőjének szolgálói mentik meg őt. Egy későbbi jelenetben megjelenik maga az Éj királynője, és megbízza a herceget, hogy mentse meg a lányát, Paminát, akit a gonosz Sarastro elrabolt. Papageno, egy tudatlan ember, akit madártollak borítanak, kíséri el Taminót a keresésre. Az útrakelők egy varázsfuvolát és egy mágikus harangjátékot kapnak ajándékba.

Elsőként Papageno találkozik Paminával, és elmenekül vele Monostatos, az őr elől. Közben Taminót három fiú elvezeti a három oltárkapuhoz (természet, értelem és bölcsesség). Hangok közlik vele, hogy ne lépjen be, csak a középső kapu, az értelem kapuja nyílik ki. Tamino egy papot talál ott, aki elmondja neki, hogy megtévesztették, és hogy Sarastro nem gonosztevő.

A cselekmény további alakulása során Taminónak be kell vetnie a varázsfuvoláját, Papagenónak pedig a harangjátékát, hogy elvarázsolják a vadállatokat, lecsillapítsák a haragot és békét hozzanak a szívekbe.

Az első felvonás végén Tamino, Papageno és Pamina Monostatos fogságába kerül, és Sarastro, a főpap eljövetelére várnak, aki meg is jelenik egy hat oroszlán vontatta kocsin. Sarastro megparancsolja, hogy vigyék el Taminót és Papagenót a próbák templomába.

A második felvonásban mind Taminónak, mind Paminának különböző próbákat kell kiállnia. Pamina többek között azt a megbízást kapja anyjától, hogy ölje meg Sarastrót. Pamina azonban inkább öngyilkosságot akar elkövetni, semmint anyja parancsát teljesítse. Azt hiszi, hogy elveszítette Tamino szerelmét, mert Tamino már nem beszél vele. A három fiú menti meg, és biztosítják Tamino szerelméről. Közben Papageno rájön, hogy a misztériumok és a próbák nem neki szólnak.

Ismét együtt, Taminónak és Paminának a legveszélyesebb próbának is alá kell vetnie magát: át kell kelniük a négy elemen, amit az operában a víz és a tűz jelképez. A varázsfuvola biztonságosan átvezeti őket. Végül kihirdetik a győzelmüket: az Ízisz misztériumaiba való felvételüket.

Papageno eközben öngyilkosságra szánja el magát, mert úgy véli, az élet igazságtalan vele szemben. A három fiú őt is megmenti, és végül találkozik Papagenájával. Monostatos ezalatt szövetkezik az Éj királynőjével, és együtt behatolnak a Nap templomába, hogy lerombolják. Ám itt a gonosz erők mindörökre eltűnnek.

A Varázsfuvola – mese vagy misztérium?

Mi a Varázsfuvola? Miért van látszólagos szakadék az első felvonás, amelyben egy mese kerül elmondásra és a második felvonás között, amely egy beavatás rituáléját írja le? Csodálkozva kérdezünk rá az Éj királynője és Sarastro valódi jellemére és lényére. Nem értjük, miért ismerjük meg először az Éj királynőjét Ízisz istennőként és szenvedő anyaként, és a cselekmény kibontakozása során hogyan lesz belőle a sötétség bosszúéhes és gyilkos démona. Hasonlóképpen igaz ez Sarastróra is, akire isteni bölcsként és papkirályként tekintünk, s aki ugyanakkor Monostatost alkalmazza szolgájaként. Kérdések sora bukkan fel, amelyekre nincs ok-okozati magyarázat. Kíséreljük meg tehát a mű szellemiségét megragadni, hogy értelmezhessük a cselekményt.

Ehhez idézzük fel azt a tényt, hogy Mozart közeli kapcsolatban állt a szabadkőművességgel. Ő maga is szabadkőműves volt, és közel állt a Born Ignác körül szerveződött Bécsi Illuminátus Rendhez. Ilyen összefüggésben tekinthetjük az operát antik értelemben vett misztériumjátéknak. Fő témája az ember belső átalakulása, amelynek során pusztán a külső érzékekhez forduló emberből olyan ember lesz, aki képes megélni az erényeit.

Próbatételek és beavatások

Ízisz misztériumának a beavatási próbatételei a 2. felvonásban ilyen vonatkozásban nem válnak el élesen az 1. felvonásban megjelenített mesétől. A mese sokkal inkább a beavatási próba része. A szereplőkkel kapcsolatos “illúziókeltés”-t szolgálja, s ezzel együtt a nézők megtévesztését is, hiszen hamis elvárásokat támasztunk a cselekmény további menetével kapcsolatban. Taminóval, Paminával és Papagenóval együtt az érzések, az értékítéletek és az újraorientálódás váltakozásainak vagyunk kitéve. A Varázsfuvola a fény és a sötétség örök harcát tárja elénk. A “női” és a “férfi” elv misztériumát, Ízisz és Ozirisz titkát csak a beavatáshoz vivő úton tapasztalhatjuk meg. A próbatételek a lélek belsejében zajló folyamatok, amelyek alkalmat adnak a belső éréshez és a fejlődéshez. A misztériumok tanítása az, hogy minden ember halandó, ám a lelke az istenekhez juthat. Sarastro ezt így fejezi ki Íziszhez és Oziriszhez való könyörgésében: “Ó Ízisz és Ozirisz, ajándékozd a szellem bölcsességét az új párnak! Ti, akik a vándorlók lépteit irányítjátok, erősítsétek őket türelemmel a veszélyben! Tegyétek lehetővé számukra, hogy láthassák e próba gyümölcsét: ha csakugyan sírba kellene szállniuk, jutalmazzátok meg az erény bátor futását, s vegyétek fel őket a ti lakóhelyeitekbe.”

Élet és halál misztériuma

Az antik misztériumokban az ember belső átalakulását három lépésben tárják elénk:

  1. a tévedésektől és illúzióktól való megszabadulás,
  2. az igazság felismerése és a magasabb belátások megszerzése,
  3. a saját emberi természetünk legyőzése, átalakítása és megnemesítése.

Az első két aspektus a kognitív (megismerő) képességekre, ellenben a harmadik az érzelmekre, az ösztönökre és a szenvedélyekre vonatkozik. Önmagunk megcélzott átalakítása csak egyfajta érzelmi sokkterápia révén lehetséges. Az érzelmi szint megrázkódtatása kellett ahhoz, hogy helyet teremtsen a szeretet magasabb érzelmei számára. Ilyen értelemben volt kitéve a neofita mindenféle borzalmaknak és kísértéseknek, és nehéz vizsgák tették próbára a bátorságát, az elszántságát és a kitartását. Önuralmat kellett tanúsítania. Jelképes halált kellett halnia, és jutalmul olyan tapasztalatokkal gazdagodott, amelyek a paradicsomi elíziumban való feltámadását jelezték előre. Ezen tapasztalatok leírása messzemenőkig megfelel egy “közeli haláltapasztalat” boldogságot közvetítő élményeinek. Halál és újjászületés rituálisan megtapasztalható szimbolikája általánosan elterjedt a különböző népek beavatási rítusaiban.

A bölcsesség tana

A Varázsfuvola hőseivel együtt befogadjuk a bölcsesség tanait: szeretetről és testvérszövetségről, elégedettségről és az emberi boldogságról, férfi és nő isteni értelmezéséről, valamint egy aranykor visszatéréséről. Megismerjük és megéljük egyrészt Sarastrót mint az emberiség nemes és bölcs képviselőjét, a papjait mint a bölcsesség, az erő és a szépség hírnökeit, másrészt az Éj királynőjét mint a sötétség és a babona megszemélyesített birodalmát.

A Nagy Misztériumokat a négy elemen való “végigmenetel” jelképezi, s ezt az utat Pamina és Tamino közösen járják végig, miközben a varázsfuvola támogatását élvezik. A végén Paminát és Taminót fehér ruhákba öltöztetik és megkoronázzák. Lelkükben legyőzték a sötétséget, s ezzel együtt a tévelygést, a kétségbeesést és a haláltól való félelmet. Önmaguk feletti uralomra/hatalomra tettek szert.

 

Zene és szerelem

A Varázsfuvola további jelentős témája a szerelem/szeretet, és nemcsak a két ember közti szerelem, hanem az összes ember egymás iránti szeretete. A szerelem szoros összefüggésben áll az opera beavatási témájával. Bizonyos értelemben még fölé is van rendelve, mivel a Pamina iránt érzett szerelem Taminót a beavatás útjára viszi, és még szárnyakat is ad neki, hogy ezen az úton minden körülmények között végigmenjen.

A szerelem és a felismerés közötti kapcsolat jelenik meg Platon Szimpózium című művében is. Itt a szerelem olyan erőt jelenít meg, amely képessé teszi az embert arra, hogy feljuthasson a felismerés egyre magasabb szféráiba. A platoni érosz az önmagában vett szépség és jóság felismeréséhez vezető fokozatos út. Az igazi filozófus ennek értelmében egyetlen szép ember iránt érzett szerelemből indul ki, és fokozatosan elkezdi kifejleszteni magában a minden szép iránti szeretetet, és végül az önmagában vett szépség eszméje iránti szeretetet.

Amilyen mértékben megvan az emberben az a képesség, hogy közelítsen az istenekhez, olyan mértékben válhat a föld mennyországgá. A szerelem, amelyet az operában megénekelnek, egy efféle boldogság megsejtése. Ilyen vonatkozásban tekinthető misztériumnak, hiszen a misztériumok célja az ember tökéletesedése az isteni irányában.

A Varázsfuvola a végtelenségig (ad infinitum)

Nagyobb műveltséget jelent, ha az opera szövegkönyvének az értékét felismerjük, mint ha azt letagadjuk – állapította meg Goethe Mozart Varázsfuvolájával kapcsolatban. Annyira mélyen és hosszan tartóan hatott rá a Varázsfuvola, hogy továbbköltötte (A Varázsfuvola, 2. rész, töredék). Goethe töredékként maradt műve ismételten a szerelem/szeretet témáját ragadja meg. Taminónak és Paminának gyermeke születik, akit Géniusznak neveznek el. A gyermeket elrabolja az Éj királynője, és egy koporsóban tartja fogva, amit folytonosan ringatni kell. A szülők behatolnak a halál birodalmába. A szeretet hatalma még a négy határoló elemet is meglágyítja. Az “örök férfi” és az “örök női” kiszabadítja gyermekét, akiben az “örök emberi” manifesztálódik.

Mindaz, amiért Taminónak és Paminának fáradsággal meg kellett küzdenie a Varázsfuvolában, Goethénél a gyermek Géniuszban már benne foglaltatik. Ő szülei beavatási útjának gyümölcse, és ezáltal az ember magasabb létezési formájának a képviselője. Géniusz már nem ismeri a halál fullánkját, nem fél a démonoktól és mentes minden állati vonástól.

A fény és a sötétség harca Goethénél kozmikus szintre emelődik. Viszály tör ki az istenek közt, az Éj királynője és Sarastro között. Szimbolikusan nézve ez a lebukott Hold- és a Nap-elv közötti küzdelem. Magának Sarastrónak kell áldozatot hoznia, hogy a sötét hatalmak győzelmét megakadályozza. A gonosz erők tetteit nem lehet egyszerűen visszafordítani, önzetlen emberek jó cselekedeteire van szükség a kiegyenlítésükhöz. Így kezdődik el ismételten a jó és a gonosz küzdelme, és minden bizonnyal folytatódik a végtelenségig – ad infinitum. A Varázsfuvola azonban lehetővé teszi annak a megtapasztalását, hogy győztesen kerülhetünk ki ebből az ütközetből.

A Varázsfuvola és jelképei

Az Éj királynője
Ő az erdő uralkodónője és a pszichés erők birtokosa. Egy csillagok fényétől övezett trónon jelenik meg. Célja, hogy szétrombolja a Nap templomát, és visszaszerezze a hatalmat, a hétsugarú napkorongot.

Sarastro
Neve felidézi Zarathustrát, Zoroastert, a Nap által beavatottat. Olyan kocsin jelenik meg, amelyet hat oroszlán (a Nap jelképe) vontat, és jóságra, türelemre és szeretetre tanítja az embereket. Ő a tökéletességet elért bölcs, Ízisz és Ozirisz szerény szolgálója, és a lélek tökéletes, tiszta Nap-energiáinak képviselője. Mellkasán viseli a hétsugarú napkorongot mint méltóságának és hatalmának jelképét.

Tamino
Távoli országból jött herceg, tiszta, bátor és komoly, aki a lélek még meg nem értett Nap-energiáit szimbolizálja. Taminónak a beavatás kemény útján kell megértenie, megtisztítania, és ezáltal kibontakoztatnia ezen energiákat. Útja a belső harc útja. Az istenek őt választották ki arra, hogy Sarastro utóda legyen.

Pamina
Hercegnő, az Éj királynőjének és az egykori, Sarastrót megelőző főpapnak a leánya. Tamino női ellenpontját képezi, és kiáll a tiszta szerelemért. Neki is végig kell mennie a belső átalakulás folyamatán, próbákat kiállva, ahhoz, hogy lényét megértse és a kétségeit legyőzze. A személyes, mulandó és az önzetlen, égi szerelem közötti átmenetet képviseli.

Monostatos
Pamina őrzője, aki “önmagáért áll ki.” Ő a fekete lélek vagy a lélek árnyékainak megtestesítője. Zsarnoki, önző és szenvedélyes természetű, tele gyűlölettel, bosszúvággyal, állati ösztönökkel, vágyakkal és önzéssel.

Papageno
Madárember, pojáca, aki Sancho Panzára is emlékeztet, folyton vidám és mulatságos, emiatt azonban a vágyainak is ki van szolgáltatva. Akarata ellenére követi Taminót, ugyanakkor a misztériumok magasztos örömei közül az egyszerű szórakozási módokat részesíti előnyben.

Papagena
A természet tiszta teremtő erőit szimbolizálja. Kezdetben öreg és utálatos, mert a folytonosan megújuló természetet jeleníti meg.

A három hölgy
Az Éj királynőjét követik, és önző vágyak töltik el őket. Ugyanakkor az emberi gondolkodást, érzést és akarást is jelképezik.

A három fiú
Az erdőben is, és Sarastro birodalmában is felbukkannak. Ők a természet láthatatlan erői, három géniusz, akik kísérik és vezetik az útjukat keresőket.

A kígyó
Sárkány-szimbólum, amely az ember állati, ösztönös hajtóerőit jelképezi. Elpusztítása a bennünk lévő alantas ösztönök feletti győzelmet jelenti.

A harangjáték
Lehetővé teszi Papagenónak, hogy kapcsolatba lépjen a természet tiszta erőivel és hatalmaival. Az összes antik hagyomány arról beszél, hogy a harangok képesek megszólítani a láthatatlan erőket.

A varázsfuvola
Pamina apja faragta egy varázslatos éjszakán egy ezeréves tölgy fájából. Játéka az 1. felvonásban képes arra, hogy megszelídítse a vadállatokat. A lélek tiszta, napszerű hangját szimbolizálja. Aki játszani tud rajta, képes lecsillapítani belső, állati ösztönerőit. Az utolsó és legnehezebb próbánál a fuvola védi meg Taminót és Paminát a víztől és a tűztől.

A hétsugarú napkorong
A hatalmat jelképezi mandalaformában. Hasonlít a babiloni naprendszerhez, melynek közepén a Nap található, körötte a hat koncentrikus pályán keringő égitesttel, a Holddal, a Marssal, a Merkúrral, a Jupiterrel, a Vénusszal és a Szaturnusszal.

A hármas szám
Három ünnepélyes akkorddal kezdődik a nyitány, amelyek Sarastro papi világát szimbolizálják. A három hölgy, a három fiú: Mindannyian a lélek háromszori felhívására utalnak, hogy legyünk állhatatosak az érzéseinkben és türelmesek a vágyainkban. A három oltárkapu: A mulandó anyagot, az értelmet és a bölcsességet jelenítik meg. A három záró erény: Egy szabadkőműves páholyban három oszlopfő áll – egy dór (az erő jelképe), egy korinthoszi (a szépség jelképe) és egy ión (a bölcsesség jelképe).

 

Alkímia a Varázsfuvolában

Az alkímia mint ősrégi tudomány a csak kifelé orientált ember átalakulását írja le egy olyan emberré, aki képes az erényei megélésére. Ehhez három szintet kell egymás után feljebb lépnie az embernek ahhoz, hogy végezetül meghódíthassa a bölcsesség aranyát.

A nigredo (feketeség, sötétség) állapota, melyet a Szaturnusz ural: Az operában ennek az állapotnak az első felvonás felel meg, amely túlnyomórészt az erdőben játszódik. Ezen a szinten a fő akadályt Monostatos jelenti (a börtönőr), aki kapcsolatban áll a Szaturnusszal, és az anyag (börtön) falait reprezentálja.

Az albedo (fehérség) állapota, mely a Hold uralma alatt áll: Ezt a szintet az operában az első próbák jelenítik meg, amelyeket Taminónak és Paminának ki kell állniuk.

A rubedo (vörös, arany) állapota, melyet a Nap ural: Taminót és Paminát a Nap energiái hajtják. Kiállják a víz és a tűz szimbolizálta elemek próbáját, és az alkímiai menyegző keretében egyesülnek. Ezen a szinten semmisül meg az Éj királynője és Monostatos, az alvilág jelképe. Megsemmisülésük egyet jelent azzal, hogy transzformálódnak a felismerés fényébe.

Irodalomjegyzék
Oberkogler, Friedrich: Die Zauberflöte, Mozarts Mysterienspiel und das Goethe Fragment, Novalis-Verlag 1982, Costin, Harry: Simbolismo de “La flauta mágica”

Share This