A személyiségfejlődés első három fázisában az Ego (a tudatosság) fokozatosan távolodik el először a tudattalan világából, majd az anya és a család köréből, s jut el abba a fázisba, amit úgy szoktunk emlegetni, hogy: „amióta az eszemet tudom…” S innentől kezdve kemény munka folyik az önállósodás, a tudatosulás, az identitás építés irányába. Ki kell szakadni a tudattalan tömegvonzásából és ki kell alakulni egy szilárd identitásnak.

Ám amikor a legtávolabb vagyunk a tudattalantól az érett felnőttkor idején, akkor vissza kell fordulnunk és (már egyfajta tudatosság birtokában) újra fel kell vennünk vele a kapcsolatot vele. Ekkor azonban már nem a kiszolgáltatott Gyermek-Szülő poláris archetípus értelmében, hanem a (felnőtt) Ego-Self tengely értelmében és el kell indulnunk visszafelé. Azaz létre kell hoznunk az Ego-Self tengelyt, és a Self irányába kell néznünk.

Hiszen az egora illetve a tudatra hat egyfajta „pszichés gravitáció” (Erich Neumann), azaz az ego hajlamos visszatérni saját tudattalan állapotába. Ez a visszatérési hajlam fordítottan arányos a tudatosság erejével. Tehát minél erősebb a tudat, annál több és szabadabb pszichés energia áll az ego rendelkezésére akaratként, percepciós eszközként. S természetesen annál kisebb a „pszichés gravitációból” fakadó tehetetlenség.

Következéskép, minél gyengébb a Tudat, annál erősebb a „pszichés gravitáció”, a tudattalan vonzása. Tehát ha Tudat nem eléggé erős, akkor nem tud ellenállni a vonzásnak. Ez előfordulhat felnőtt embereknél is a túlterheltség, a betegség, külső körülmények, vagy éppen egy komplexus aktiválódása (pl. tranzit) miatt.

A tudat és a tudattalan komplementer párosa között feszültség van. S ahol feszültség van ott (pszichés) energia is van. Ahogy fejlődik a tudat, úgy alakít ki egy viszonylag független önmagában álló rendszert, benne az ún. Ego-komplexummal. Ha a tudat energiaszintje megfelelő mértékű, akkor beszélhetünk tudatosságról, illetve nyitottságról a tudatosulás felé. Ám ha a tudatos rendszer energiaszintje csökken, akkor a tudatközeli tartalmak (személyi jelölők az asztrológia önismereti modelljében) a nagyobb energiájú archetípusok, komplexumok (Szaturnusztól a Plútóig) vonzása alá kerülhetnek.

Tehát bizonyos tudattartalmak (komplexusok) le és fel mozognak a pszichostruktúrában. Ez a dinamika szimbolikus módon is megjelenik a pszichében (leképeződik: például az horoszkóp elemei). Ezek a szimbólumok természetüktől fogva persze közelebb állnak a tudattalanhoz mint a tudathoz, s így egy olyan előrelátásra adnak lehetőséget, amire egyébként a tudat nem lenne képes. És ezen „előrelátásra” lehetőséget adó szimbólumok elősegítik a tudatosulási folyamatot.

Tick Ervin [asztrológus, szomatodráma játékvezető] | Kép: © Alexey Sovertkov

Share This