Induljunk el két vonalon: egy „evolucionistának” és egy talán „jungiánusnak” mondhatón. Vigyázat! Előre eltervezett módon a kettőt keverni fogom. Érdekes figyelemre méltó tény, hogy az emlősök és a madarak egyaránt álmodnak, míg a hüllők egyáltalán nem. A madarak nagyon rövideket (1 mp) álmodnak. Impulzívszerűen. Viszont a madarak evolúciós értelemben közelebb is állnak a hüllőkhöz.

Álomban eléggé ritkán fordul elő, hogy felébresztjük magunkat azzal, hogy ez csak egy álom (de velem például időnként megtörténik). Az álomban az emóciók (szenvedély, harag, félelem, csoda, varázslat) uralkodnak, nem a logikus gondolkodás. Állítólag az éjszaka előrehaladtával az álmaink egyre korábbi anyagot hoznak elő a tudattalanunkból (visszalépve egészen a csecsemőkorig). Sőt túlléphetünk ezen a határon is a kollektív tudattalan tartományába. A kísérletek szerint a napi tapasztalatok feldolgozása sürgetőbb és könnyebb feladat a pszichének, tehát ezzel kezdjük az elalvás utáni álomsorozatunkat. Ha ez a feladat teljesült az alvás előrehaladtával egyre inkább bukkannak fel az erősebb archetipikusabb álmok. Tehát a kötelező napi álmok után jönnek az absztraktabb, szimbolikusabb álmok.

Az álmokhoz mindig kapcsolódik egy konkrét fizikai tünet. Ez a REM (rapid eye movement). Az tehát mérhető, hogy mikor álmodunk. Álmodásra egyébként szükségünk van. Ha valakit (embert vagy bármilyen emlőst) megfosztunk az un. REM alvástól (tehát az álmodó alvástól), akkor nappali hallucinációkat él meg. Sőt (!) Csecsemőkorunkban az alvásunk több mint felét REM (álmodó) állapotban töltjük. A koraszülött csecsemőknél a REM-állapot az alvásidő több mint háromnegyede! Valószínűleg prenatális időszakunkban az alvásidőt végigálmodjuk, mint az újszülött kiscicák (ők ugyanis amikor alszanak, akkor mindig REM állapotban vannak). Sajnos a csecsemőlétet illetve az álomállapotot gyakran amnézia követi. Csak töredékek maradnak akkor is, ha a REM-állapotból ébredünk. Az éber tudat aztán kognitív módon kényszeresen valami rendszert, összefüggést (sztorit?) kreál az emocionális képekből.

Egyébként az álom szereplői valószínűleg mind mi vagyunk. A nő az én valamelyik női oldalam,  a férfi valamelyik férfioldalam, a gyermek a bennem élő gyermek. Jungiánus szempontból a velem azonos nemű személy az álomban az árnyékot szimbolizálja, az ellenkező nemű a kreatív potenciáljaimat. Az állat is valamelyik részemet szimbolizálja számomra. Az archetípusainkkal álom-állapotban sem tudunk szembesülni, meg kell őket személyesítenünk és ehhez nagyon jól jönnek a nappali lét személyes élményei, emberi kapcsolatai. Feltételezhetően az állatok már egy fokkal mélyebb viszonyt, problémát, feladatot, kérdést (stb.) jelképeznek az álmainkban. De itt is az a kérdés, milyen volt a viszonyom az adott állathoz, illetve személy szerint nekem mit jelent az a szegény állat. Csak feltételezem, hogy az evolucionista logikából következően például a hüllő (kígyó) egy még mélyebb réteget képvisel.

Például mit kezdjünk azzal, ha történetesen macskával álmodunk? A macska alapvetően feminin, lunáris természetű állat. Szimbolikája sokrétű és nagyon kultúrafüggő. Mivel sötétben is jól lát az éleslátás (vagy belső látás?) képviselője is lehet. A keresztény kultúrkör szívesen emeli ki a negatív vonásokat (valószínűleg nem tudjuk kivonni magunkat ebből), lásd kéjvágy, boszorkányság, ambivalencia. Erotikus szimbólum is. A vadmacska esetében mindez fokozottabb szabadsággal, vadsággal, erővel párosulhat. Érdekes, hogy vannak visszavaduló házi macskák, akik egy-két generáció alatt hasonló nagyságúvá és hasonló szőrzetűvé válnak, mint a vadmacskák. Még a kecses kis fehér cicák leszármazottai is. Ez azt jelzi számomra, hogy minden domesztikált macskában ott van potenciálisan a vadmacska.

Kép: © Ibai Acevedo – REM

Share This