Részlet Adolf Guggenbühl-Craig svájci jungiánus pszichológus egy a házasságról írt tanulmányából.
(fordította: Mészáros Csilla)

A mesékben nagyon gyakran találkozunk az individuáció szimbolikájával. A hősnek sok kalandot kell kiállnia, hogy feleségül vehesse a szeretett királykisasszonyt. Ez a házasság a saját lelkével való egyesülést szimbolizálja. A férj lelke képét a női részre vetíti. Ilyen értelemben jelenti a házasság a mesében a lelki fejlődés célját. (…)

Sajnos a mesékben az individuáció folyamatát sokszor túlságosan leegyszerűsítve és differenciálatlanul ábrázolják. A régi mítoszok jobb képet tárnak elénk. Példának mostés Olwen ó-wahlses-i legendáját említem meg.

Culhwch neve valószínűleg „disznógödröt” jelent.  Culhwch disznók között születik. Születése után anyja megbolondul és meghal. Jó mostohaanya neveli, és tőle hall Olwenről, egy óriás lányáról. Az óriás azonban csak akkor akarja nekiadni a lányát, ha Culhwch negyven elképzelhető és elképzelhetetlen tettet véghez tud vinni, amelyek részben elborzasztóak, úgymint alattomos gyilkosságok és effélék. Sok tettet Culhwch egyedül visz végbe, másokat a barátaival, megint másokat a barátai vagy Artúr király egyedül hajtanak végre. Culhwch bebarangolja az egész akkoriban ismert kelta világot. S a csúcspont egy hatalmas vaddisznóvadászat és egy boszorkány vérének a kiszívása.

Művészeti alkotásokban is kifejezésre jut a lelki fejlődés, az individuáció, sokszor azonban túl tisztán, túl egyenes vonalúan. Ismert például Szent György lovag képe. Festők, szobrászok és aranyművesek ábrázolják őt templomokban, palotákban és magánházakban. A nemes lovag elegáns páncélzatban ül magasan a lován, és lándzsájával átszúrja a földön fetrengő sárkányt.

Szimbolikusan ez a kép Szent György sötét tudattalanjával megvívott győzedelmes küzdelmét tárja elénk. Pszichológiailag sokkal mélyebben ábrázolja Culhwch mítosza a tudattalan lelki erőkkel folytatott küzdelmet. A hatalmas vadkan legyőzése után a sötét boszorkányt a barlangjában keresi fel. Artúr király, mint Culhwch segítője szolgákat küld a barlangba, akik a banya haját tépik, ő viszont megragadja a férfiakat üstöküknél fogva és földhöz vágja őket. A szolgák kiabálva menekülnek ki a barlangból. Végül személyesen Artúr királynak kell beavatkoznia a küzdelembe, aki kardjával kettévágja a boszorkányt. Vérét lecsapolják, valószínűleg szándékosan, a célból, hogy Culhwch megigya és megerősödjön általa az óriással, Olwen apjával megvívandó döntő összecsapásra. A hős jövendőbeli, szerencsétlen sorsú apósának nemcsak a szakállát borotválják le, hanem fülével együtt a bőrét is lenyúzzák; fejét lekaszabolják és felnyársalják, és a hős végre egyesülhet Olwennel: most már egyesült lelkével, amelyet a női részére (anima) vetített ki.

Bátorság, gyávaság, zavaros küzdelem, szenny és a boszorkányvér borzalmas bekebelezése jellemzi ezt a történetet. Ezzel szemben elegáns távolságtartást mutatnak a György és a sárkányábrázolások. Az individuáció jobban kifejezésre jut Culhwch véres és kaotikus történetében, mint az elegáns György lovag képében.

Adolf Guggenbühl-Craig (1923-2008) svájci jungiánus pszichológus. Tanára és elnöke több mint tíz éven át a C.G. Jung Intézetnek Zürichben, később elnöke az IAAP-nak.

Share This