A jungiánus asztrológiában gyakran használjuk komplexus fogalmát egy-egy konstellációra, ám maga a fogalom köznapi értelemben félreérthető. A komplexus nem egyfajta pszichés betegség. Közelebb visz minket a valódi értelméhez, ha úgy tekintünk rá, mint egy lelki folyamat gyújtópontjára. Előfordul, hogy a folyamat fájdalmas, de az nem valamiféle lelki zavar. C. G. Jung szerint: „A szenvedés nem betegség, hanem a boldogság normális ellentéte.” Sőt Jung még tovább megy; szerinte a komplexus csak akkor betegség, ha azt hisszük, hogy nincs komplexusunk.

A tudatunk meg van győződve róla, hogy a komplexusunk kockázatos, zavaros, „illetlen” valami, amit meg kell szüntetni. Félelmünk a komplexustól eltávolít minket a saját tudattalanunktól és nem vagyunk képesek normális, emberi folyamatként tekinteni rá.

A komplexust aktiválhatja bennünk egy mondat, egy személy, egy helyzet. Vannak rövid távú impulzív komplexus aktiválódások, és megélünk hosszú távú, úgynevezett krónikus komplexushatásokat is. Ez utóbbi estében a felfokozott érzelmi állapot folyamatosan megmarad. C. G. Jung olvasatában a szerelem is egyfajta krónikus komplexus, melyet felfokozott érzelmi állapot kísér és jó példa arra is, hogy működik a hosszútávúság.

„A szerelmes ember valósággal megszállottja a komplexusának, egész érdeklődése erre a komplexusra és a vele összhangban levő dolgokra koncentrálódik. Minden szó és minden tárgy a szeretet lényre emlékezteti (…). Felbecsülhetetlen értékű kincsként őrzi a legjelentéktelenebb dolgokat is, amennyiben közük van a komplexushoz; egyáltalán az egész környezetet csak sub specie amoris [a szerelem szempontjából] nézi. Ami nem felel meg a komplexusnak, lepereg; minden más érdeklődés nullszintre süllyed, aminek azután a személyiség bénultsága és átmeneti beszűkülése a következménye. Csak az ébreszt érzelmeket, ami összhangban van a komplexussal, s az ember csak ezt dolgozza fel lelkileg. Minden gondolat és cselekedet a komplexus irányába mutat, amit az egyén nem tud ebbe az irányba terelni, azt elutasítja, vagy pedig felszínesen, érzéketlenül és a legcsekélyebb gondosság nélkül végzi el.” (C. G. Jung)

Jung példája jól mutatja, hogy vonzza magához a komplexus szinte minden pszichés energiánkat. A komplexus úgy működik, mint a mágnes a vasreszelékek között. Minden a komplexus témája irányába fordul.

JA kommentár

A születési képletben beazonosítható konstellációk is  a komplexus logikája szerint működnek. Érzelmi mintázatokat képviselnek, s amikor aktiválódnak (mondjuk egy tranzit által) vagy egy másik személy által, akkor könnyen válnak kizárólagossá bennünk, azaz háttérbe szorulhatnak más egyébként fontos szerepet betöltő személyiségrészeink.

Tick Ervin [asztrológus, szomatodráma játékvezető] | Kép: © Marta Syrko – Love

Share This