A pszichológiai asztrológia a lelki élet működését egyfajta konfliktusmodell segítségével, tehát az ellentétes erők küzdelmével írja le. Ezen belül is a legjelentősebbnek azokat a konfliktusokat tartja, melyek a tudattalanban alakulnak ki. Minél mélyebb lelki rétegekből származnak a pszichodinamikai konfliktus erői, jelentőségük annál nagyobb, és ha a tudattal kapcsolatba kerülnek, arra nagyon erősen hatnak. Működését élénkíthetik vagy lebéníthatják. Általános jellemző, hogy egy konfliktus felemelkedése, tudatközelibbé válása a tudat számára energetikai többletet jelent. Ezért aztán a pszichikus rétegek mélységi foka az egyik fő mutatója a pszichodinamikai konfliktus jelentőségének.

Egy aspektus vizsgálata során a jungiánus asztrológia nem veszi figyelembe az aspektusban résztvevő planéták erőnléti, sarokházbéli, vagy eleváltsági helyzetét. A dominancia megítélésében hangsúlyozottan az un. tudatközeliség szintjét vizsgáljuk. Tehát a kollektív archetípusokat jelölő planéták (Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz, Plútó) minden esetben hangsúlyosabbak a tudatközeli (személyes) planétákkal (Nap, Hold, Merkúr, Vénusz, Mars) szemben.

Ebből a nézőpontból figyelve a dolgot a planéták tradicionális minősítései elhanyagolhatóvá válnak. Ilyen módon nem létezik jegy alapján „rosszul álló” planéta. Így a Skorpióban álló Hold sem az szerintem. Szerintem még a házhelyzet sem feltétlenül minősít. Karaktertől függ például, hogy ki hogy éli meg a mondjuk (az asztrológiai sztereotípiák szerint riasztó) 8. házában található planétáját. Egy-egy aspektus (pszichodinamikai konfliktus) viszont már komoly nehézséget jelenthet egy személyes planétának, különösen, ha az aspektus másik pontján egy adott kollektív planéta áll.

Képzeljük el, hogy a síkbeli radix képet oldalról szemlélve rétegekre (layer) bontjuk. E rétegződés során megkapjuk a jungiánus pszichológia modelljét a pszichéről (természetesen ez csak egy leegyszerűsített vázlat).

Asc, MC

Nap, Merkúr

Hold, Vénusz, Mars

Jupiter, Szaturnusz, Uránusz

Neptunusz, Plútó

A mélyebb rétegek felé haladva csökken a tudatosság, a tudatos kontroll. A tudatos kontroll hiánya viszont kiszolgáltatottabbá tesz a mélyebb rétegekből érkező hatásokkal szemben.

A Skorpió jegyében álló Hold erősen rányomja bélyegét a karakterre. Az érzelmek ebben a jegyben elmélyülnek, sőt felfokozottá válnak, de elveszítik kiegyensúlyozottságukat. Az ösztönök, a kedélyvilág, a reakciók nagy amplitúdóval térnek ki az alapállapotból. Az érzelmek meghatározó motivációja a radikális váltás(?). A Skorpió Hold ráérez, hogy mit kell odaadnia.

Érzi Énje legsötétebb területeit.
Érzi a kiszolgáltatottságát, de érzi rejtett tartalékait is.
Érzi az erőt az átalakulásra.

A Hold által képviselt lelkivilág a Mars ill. a Plútó uralma alatt sebezhetővé válik, és minden külső hatásra szenvedélyesen reagál. Az egyébként kitűnő megérző-képesség a kívülről jövő támadásokra van beállítva. Ha itt a Radix megragad az anyag szintjén, akkor önpusztítóvá válhatnak ezen érzések, ami a fizikum területén is megmutatkozhat. A Hold családra vonatkozó analógiái visszaszorulnak, és inkább erős szexuális töltés befolyásolhatja a hangulatait. Az érzelemvilág szélsőségesen intenzívvé válhat, és gyökeres átalakulásokat szenvedhet el. Gyakran nem lehet értelmi motivációkkal a realitások közé szorítani. A nagy feszültségek miatt időnként leblokkolhat, és nem tudja harmonikusan megélni ill. kifejezni az érzelmeit. Lelki csapdákat (bűntudat, rossz lelkiismeret) is rejt magában ez a Hold helyzet. Válságos viszony a belső női képpel, vagy feláldozott nőiség (anyaság). Depresszióra való hajlamra is utalhat. Kikerülhetetlen a lélek alászállása az „alvilágba”, hogy megélje a „mélypont ünnepélyét” (Pilinszky).

Mint azt tudjuk, egy jegy jelentéstartalma módosul az ura helyzete által. Talán a Skorpió esetében ez még inkább igaz lehet. Nem mindegy, hol áll a Mars. Egy Halak Mars esetén szelídebb sodródóbb Skorpióról beszélhetünk; egy Kos Mars esetén harcosabb Skorpióról; egy Bak Mars esetén keményebb kérlelhetetlenebb Skorpióról; stb. Tehát a Skorpiónak (akárcsak a többi jegynek) elég széles spektruma létezik.

„A határokat átlépve, a megrendülésnek e pillanataiban, kiderült, hogy ő maga éppoly utolérhetetlen és határtalan, mint bármelyik feltételezett isten; hogy ez az állítólagos isten, örökös száműzöttként, csakis benne tud életre kelni; hogy mint mindenre, őrá is az a sors vár, hogy a létezés által múlja felül önmagát, anélkül, hogy ez bármiféle beteljesüléshez vezetne; és hogy alapvetően a viszály, a paradoxitás élteti, az, amit Hérakleitosz háborúnak nevez, Jakob Böhme pedig mindenütt jelenlévő pokolnak. Igaz, hogy a határt átlépve a halál szenvedélye kezdi kitölteni a lényét; de ő mégsem a halálra mond igent, hanem arra a megfoghatatlanra és határtalansága miatt elviselhetetlenre, ami egyformán felülmúlja az életet és a halált; […]” (Földényi F. László: A medúza pillantása)

A Skorpió jegy vizes (érzelem) és szilárd (állhatatosság) jellegére figyelve az emocionális gyökerű rögeszmékre is gondolhatunk a Hold analógia körében. Megtévesztő módon hasonlíthat a Vízöntőre, csak ott intellektuális rögeszme van a háttérben. A Skorpió Hold megérezve az élet paradox voltát, melynek egyetlen „megoldása” csak a halál lehet, a végletes megoldások felé fordul. A Skorpió keresi azokat a kizökkentő pillanatokat (szenvedély, gyönyör, félelem, a halál érintése, a káosz élménye), ahol újra és újra megéli a Nagy Titok élményét.

Határok vesznek körül bennünket, de a határ átléphető – ha nem is mindig büntetlenül. Egyetlen archetípust sem érdekel a határ másik oldala annyira, mint a Skorpió típust. Talán azért, mert erősebb szálak kötik az „odaáthoz”, mint másokat. A hétköznapi világ határán időnként mindenki átlát egy pillanatra, de aztán el is kapja a tekintetét. Ez a határhelyzet az, ami a Skorpiót leginkább érdekli, pedig a határátlépés pillanata mindennél riasztóbb. A határátlépés a határtalan mérhetetlen terhével és felelősségével „ajándékozza” meg Skorpió archetípusát. A határátlépés pillanatában a Skorpió már képtelen eldönteni, hogy ő lép-e még, vagy már a mélybehúzó örvény húzza. Az élmény felforgató, tragikus, és végtelenül szubjektív.

A transzformáció során az egyén látszólag elvész a közösség számára. Így válik a Skorpió archetípus öntörvényű individualistává. Számára az élet minden mozzanata személyét érintő válsághelyzet, zuhanás a sötétbe, vagy éppen esély a megújulásra. A Skorpió számára a halál (Értsd: transzformáció, –> határhelyzet, –> válság) jelen van mindenben, illetve maga az élet permanens válság jelleget ölt. A mindennapok szintjén a Skorpió pillanat a válsággal azonosítható. A krízis természetes velejárója az emberi életnek, és többféle formában jelentkezhet: szociális, életkori, lelki, szellemi, testi, érzelmi válság, hogy csak néhányat említsek. A válság mindig egyértelmű választásra, döntésre kényszerítő állapot. Kiváló alkalmak lehetnének ezen hétköznapi kis „nigredo-állapotok” egy újabb transzformációs lépés megtételére az individuáció útján, ám az átlag Skorpió (Hold) karakter sokkal inkább saját szubjektív ösztönvilágával van elfoglalva, mintsem ezt észrevegye.

„nő vagyok: gondolkodom de nem abból tudom hogy élek | azt abból tudom hogy szenvedek | abból hogy mint valami tartály telik bennem a lélek | felgyűlve benne rengeteg | olajos vastag fájdalom | és ez korántsem érdem | nem azért érzek mert jó vagyok | csak mert bennem így mozog a sűrű vér az érben | évekig hordozódik benne az a sok | alvadhatatlan érzelem | nekem sem az: neked miért is lenne könnyű énvelem”  (Falcsik Mari: Feminin)

Mindannyian szükségszerűen harcot vívunk az árnyékunkkal kisebb nagyobb mértékben. A Skorpió jegyébe vagy 8. házba kerülő személyes jelölőink (ilyen például a Hold) esetén valószínű, hogy inkább nagyobb mértékben. Nyilván ismeritek Szent György mítoszát. Szent György magas lovon ülve, elegáns fényes és tiszta páncélban leszúrja a sárkányt. Szimbolikusan ez a kép Szent György sötét tudattalanjával (árnyékával) vívott harcát és győzelmét mutatja be. Azonban ez túlzottan is megszépített kép.

Hitelesebb (és a Skorpió témához is jobban illő) történet Culhwch története (Artur király mondakör). Culhwch disznók között születik. Születése után anyja megbolondul és meghal. Jó mostohaanya neveli, és tőle hall Olwenről, egy óriás lányáról. Az óriás azonban csak akkor akarja nekiadni a lányát, ha Culhwch negyven elképzelhető és elképzelhetetlen tettet véghez tud vinni, amelyek részben elborzasztóak, úgymint alattomos gyilkosságok és hasonlók. Sok tettet Culhwch egyedül visz végbe, másokat a barátaival. A csúcspont egy hatalmas vaddisznóvadászat és egy boszorkány vérének a kiszívása. Most nem ecsetelném bővebben ez utóbbit. De van itt minden bőrlenyúzás, felnyársalás, vérlecsapolás, szenny, kosz, vér, szar…

Ebben a harcban (harc az árnyékkal!) Culhwch nem marad olyan tiszta, mint a keresztény megszépítő történetben Szent György. Culhwch története pszichológiailag mélyebb, igazabb és egyenesebb. Illúzió, hogy az árnyékkal való harcban mi magunk tiszták maradhatunk és szociálpozitívak.

Lásd fentebb Falcsik Mari versét:

„nekem sem az: neked miért is lenne könnyű énvelem”

Kép: © Lisa Marie Charron – Scorpion Girl

Share This