„Aki nincs benne, az bele akar kerülni,
és aki benne van, az ki akar kerülni belőle.”

A karakterben hasonlók és eltérőek egyaránt vonzódhatnak egymáshoz. A kapcsolat története során a hasonlóság és az eltérés más és más megéléseket válthat ki. Jellemzően ami a kapcsolat elején érdekes az később megoldhatatlan és elidegenítő problémává nőheti ki magát. A kapcsolatok konfliktusdinamikájára igaz, hogy a kapcsolat komollyá válásával együtt a kapcsolat szereplőinek árnyékoldalai is tényezővé válnak. Ez tulajdonképpen a kapcsolat fejlődésének a jele – nem feltétlenül jelenti a kapcsolat romlását. Természetesen nem biztos, hogy mindig hajlandóak is vagyunk belemenni ebbe a közös árnyékmunkába. Motiváltnak kell lennem, azaz szeretnem kell a partnert.

Egy viselkedésforma, egy személyes konfliktusdinamika, ill. egy archetípus nem létezik önmagában elszigetelt módon. Létrehoz maga körül egy kapcsolati erőteret, ami feltételezi a (poláris) archetípust kiegészítő viselkedésformák (azt képviselő személyek) megjelenését, színre lépését.

„Az ember lelki kibontakozásának két legnagyobb, természetes motorja a párkapcsolat és a gyermek” (dr. Süle Ferenc)

A válság a kapcsolat természetes része. Archaikus példa erre a görög istenek világa. Ezen belül is Hérának a házasság istennőjének története:

„Zeusznak már a házassága előtt számos szerelmi kalandja volt, s anélkül hogy bármiféle kényszert magára erőltetett volna, ezeket a házassága alatt tovább hajszolta. Sem halandók, sem nimfák, sem istennők nem maradtak biztonságban szerelmi üldözéseitől. Héra a legkegyetlenebb módon állt bosszút férje számtalan szeretőjén, bár ő sem volt felvértezve a szűziességét érő összes támadással szemben.” (Adolf Guggenbühl-Craig)

Ideális, boldog kapcsolatra törekszünk, ideális képet követünk, de a kapcsolat vajon tényleg „boldogságintézmény”? Ezt a gondolatot Adolf Guggenbühl-Craig-től már többször idéztem, de nem lehet elégszer:

„Két ember, akik különböző neműek, többnyire eltérő családi háttérrel rendelkeznek, eltérő neveltetésűek, különböző elképzelések, fantáziaképek és mitológiák vezérlik őket, eltérő erősségű a vitalitásuk, kölcsönösen megfogadják, hogy egy életen át, úgyszólván éjjel-nappal együtt lesznek. Egyikük se keseredjen el, egyikük se uralkodjon a másik felett, mindketten bontakozzanak ki teljességgel. S ezt az óriási fogadalmat sokszor csak egy mulandó szexuális vágy alapján teszik.” (Adolf Guggenbühl-Craig)

A párkapcsolat az individuációs út fontos terepe. A párkapcsolat érinti az ember személyiségét a legsokoldalúbban, itt bontakozik ki a legszélesebb módon. Két ember kapcsolata új egységet, új minőséget hoz létre. S a kapcsolatnak ugyanúgy van individuációs útja, fejlődési iránya, tudatosulása, elfojtása, projekciója, árnyékmunkája, mint az egyénnek.

Kép: © Laura Stevens – Us Alone

Share This